Nyugdíjas munkavállaló betegszabadsága 2010 relatif Nyugdíjas munkavállaló betegszabadsága 2014 edition Nyugdíjas munkavállaló táppénz 2019 Lyrics Remix Nyugdíjas munkavállaló betegszabadsága 2013 relatif Nyugdíjas munkavállaló betegszabadsága 2009 relatif Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – általánostól eltérő munkarend – a munkáltató választhat a betegszabadságnál irányadó munkanapok meghatározásánál. A választás a munkáltató joga, de figyelembe kell venni mérlegelésénél a munkavállaló jogos érdekeit is. Munkaidő-beosztás hiányában (pl. a munkavállaló kötetlen munkaidőben dolgozik) a betegszabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell biztosítani, illetve elszámolni. Munkaszüneti napnak számítanak az ún. "piros betűs ünnepek" is. Munkaszüneti napra betegszabadság csak akkor adható ki, ha a munkáltató a munkaszüneti napra munkaidőt osztott be a munkavállaló számár, egyébként ugyanúgy munkaszüneti napnak számít, és arra betegszabadság nem adható ki. A betegszabadság idejére járó díjazás A munkavállalót a betegszabadság tartamára a távolléti díj 70%-a illeti meg.
2018. 11. 28. 2019. évben a nyugdíjas munkavállaló és a nyugdíjas társas vállalkozó jövedelme után nem kell fizetni Szociális hozzájárulási adót, szakképzési járulékot, és a jövedelemből nem kell levonni Egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot sem. A Nyugdíjas jövedelemből mindössze személyi jövedelemadó vonandó le. A KIVA alapba személyi jellegű kifizetések azon ráfordítás minősül a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv. ) amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben, kivéve ez alól - a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozó járulékalapját, valamint - a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összegét. Ennek alapján 2018. évben csak a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó részére elszámolt személyi jellegű ráfordítás nem képez KIVA alapot. 2019-től viszont – mivel a munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas nem fizet nyugdíj és egészségbiztosítási járulékot – így esetükben nem értelemezhető – szerintem -a járulékalap.
Tekintettel arra, hogy a munkavállaló részben órabéres, részben teljesítménybéres díjazásban részesül (időbérrel összekapcsolt teljesítménybér), de ennél konkrétabb információkat nem tartalmaz a feltett kérdés, a távolléti díj kiszámolására vonatkozó útmutatást megelőzően szükséges tisztázni az alapbér (korábban személyi alapbér), teljesítménybér, garantált bér rendeltetését, fogalmát, egymáshoz való viszonyá alapbér az a kötelezően időbérben (havibér, órabér) megállapított összeg, melyben a feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk. Az alapbérben történő megállapodás a munkaszerződés olyan kötelező tartalmi eleme, mely nélkül a munkaszerződés érvénytelen. Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért kell meghatározni (minimálbér, garantált bérminimum). Az alapbérrel nem összekeverendő a teljesítménybér, ami a bérezés munkáltató által megállapított formája. A törvény úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő- és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja.
Egyik szabály szerint ilyenkor a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. (Abban az esetben, ha a munkáltató a napi munkaidővel számított heti munkaidőt a hét négy napjára osztja be, az ötödik nap nem pihenőnapnak, hanem ún. kiegyenlítő szabadnapnak minősül. ) Amennyiben a hét minden beosztás szerinti munkanapját érinti a szabadság kiadása, a munkáltató nem négy, hanem öt nap szabadságot ad ki, és a szabadságnapokra járó távolléti díját a napi munkaidő, és nem a beosztás szerinti napi munkaidő alapulvételével számítja ki. E szabály alkalmazása azonban nehézségekbe ütközik, ha a munkavállaló csak egy-két beosztás szerinti munkanapjára kér szabadságot. Ilyenkor ugyanis a napi munkaidővel számított távolléti díj eltérhet (kevesebb vagy több) a beosztás szerinti munkaidőre eső távolléti díjtól, ezért a munkavállalónak a munkaidőkeretben vagy elszámolási időszakban többlet- vagy még beosztandó munkaideje keletkezhet, amit a munkáltató nem biztos, hogy a keret- vagy elszámolási időszak végéig a munkaidő-beosztás révén ki tud egyenlíteni.
Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni. Munkaidő-beosztás hiányában pedig a szabadságot (betegszabadságot) az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni. Ha a munkaszüneti napok körüli pihenőnapok áthelyezésre kerülnek, a betegszabadság kiadásánál ezt figyelembe kell venni, és az áthelyezés miatti pihenőnapra nem, a helyette munkanapnak nyilvánított napra viszont betegszabadságot kell elszámolni. Ha a dolgozó fizetett szabadsága alatt megbetegszik, a szabadság kiadását meg kell szakítani és részére az éves keret figyelembe vételével betegszabadságot (ha már nincs, akkor táppénzt) kell elszámolni. Többes jogviszonyban (több munkáltatónál) dolgozó munkavállalónak minden jogviszonyában jár a betegszabadság (ha mindegyik jogviszonyában keresőképtelen), táppénzre csak ennek lejárta után jogosult, és csak abban a jogviszonyában, amelyben az egészségbiztosítási járulék pénzbeli részét is megfizette. forrás:
2019. 03. 17. 19:11 A munkavállalót munkáltatójánál az adott naptári évben betegsége miatti keresőképtelensége idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerint üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget, valamint a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti kereső képtelenséget - tizenöt nap betegszabadság illeti meg, melyre az ellátást a munkáltató fizeti. Tekintsük át, hogy milyen szabályok vonatkoznak ennek elszámolására. A betegszabadság kiadására a szabadság kiadására előírt rendelkezéseket kell alkalmazni. Betegszabadság a beosztás szerinti munkanapokra jár. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. A munkavállaló táppénzre csak a betegszabadságot követő naptól kezdődően jogosult. Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.