Imígyen szóla Zarathustra (Richard Strauss) - YouTube
Katonák jöttek-mentek mindenfelé: fehérek, indiánok, szedett-vedett ruházatban, hiányos fegyverzettel. Bármely német hivatásos katonatiszt ugyancsak csóválta volna a fejét, ha parancsnoksága alá rendelnék őket. Mindazonáltal még mindig jobban festettek, mint a Jordan főhadiszállásán nyüzsgő siserehad. Lépten-nyomon gyakorlatozó csapatok mellett haladtunk el. Im-ígyen szóla Zarathustra - antikvár könyvek. A város nem közvetlenül a folyó partján épült, hanem attól széles, ingoványos sáv választja el. A láp település felőli részén sűrű, tömött nádmező húzódik, és eltakarja a mocsaras területet. t Az ezredes nem lassított, ahogy beértünk az első házak közé, hanem galoppban vágtattunk a főtérre a Casa de Ayuntamiento, vagyis a városháza felé, és ott végre megtorpantunk. Az épület, úgy első pillantásra, inkább valami útszéli, bagolyrúgta fogadónak rémlett, sem mint a városi elöljáróság székhelyének. Az ezredes mindenekelőtt jelentést tett a városparancsnoknak, akihez a baráttal együtt elkísértük. A beszámolót követően az elfogadott tiszteket fogdába zárták a városházán, a katonákat pedig karámokba csukták, amit nem döntenek sorsuk felől.
A hatalmas küzdelmeket megjelenítő, rendkívül szélsőséges érzelmi-indulati skálát bejáró mű háromszoros pianóban elhaló befejezése ember és természet ellentétének feloldhatatlanságát sugallja: az éteri magasságba emelt, többször megismételt H-dúr záróakkord a mélyvonósokon pengetett C hanggal váltakozik – s az "utolsó szó" ezé a C hangé…
A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű. // Részlet a könyvből: Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tíz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg: "Hatalmas csillagzat! Im-ígyen szóla Zarathustra [eKönyv: epub, mobi]. Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, akiknek világosságot adsz! Tíz évig jövél ide barlangom fölé: meguntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kígyóm nélkül. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette. Íme, bételtem bölcsességemmel, mint a méh, amely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, amelyek felém nyúlnak. Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamíg az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban. Sorozatcím: A bölcselet mérföldkövei Fordítók: Wildner Ödön Borító tervezők: Preyer Viktor, Hévízi Gábor Kiadó: Szukits Könyvkiadó Kiadás helye: Szeged Nyomda: Szegedi Kossuth Nyomda ISBN: 9639020737 Kötés típusa: kemény papírkötés Terjedelem: 321 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 14.
Ajánlja ismerőseinek is! Az 1908-as kiadás reprint kiadása az eredeti szöveggel, kiadói melléklettel, mely a kiadás adatait tartalmazza. / Részlet a kötetből: "Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tiz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg: "Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz! Tiz évig jövél ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette. Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak. Könyv: Im-ígyen szóla Zarathustra (Friedrich Nietzsche). Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamig az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban. Ezért a mélységbe kell szállanom, valamiképen te tészed este, a midőn a tenger mögé tűnsz és még fényt viszel az alvilágnak is, te dúsgazdag csillagzat!
A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.
Nietzsche Frigyes + Pók Lajos: A "Zarathustra": Egy lázadás labirintusai Részlet a kötetből: "Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tiz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg: "Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz! Tiz évig jövél ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette. Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak. Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamig az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban. Ezért a mélységbe kell szállanom, valamiképen te tészed este, a midőn a tenger mögé tűnsz és még fényt viszel az alvilágnak is, te dúsgazdag csillagzat!