Az ember tragédiája - Irodalom érettségi tétel | - YouTube
Ebből fakad a mű szinte kivételes jelentősége és sajátossága a magyar irodalomban: nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felől közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről próbál választ adni a nemzeti problémákra is. Ádám és Éva fájdalmasan tud csak megküzdeni az elemekkel, rögtön ellentmondásba kerülnek a természettel. Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 A nyolcadik színben, Prágában Ádám Kepler, a tudós, aki tudását aprópénzre váltja, hogy nejének meg tudjon adni mindent, amire vágyik. Itt a férfinak el kell tartania az asszonyt, aki csak magával foglalkozik és még meg is csalja a férjét, tehát erkölcstelen. Kepler viszont felmenti feleségét, mondván:,, Minő csodálatos kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szült őt. " Párizsban a vezér férfi, Danton, hazafias, bátor, vezető pozícióban van, fölnéznek rá. Ebben a színben Évának két szerepe is van: márkinő és pórnő.
A 15. színben azonban épp az Úr szavai intik, hogy útjai mégsem értelmetlenek, mindezek egy magasabb rendű szándék és akarat okán szükségszerűek. Az Úr szavai, a korábbi színekben fölismerhető intelmei (a Föld szellemével való találkozások, Éva áldozatának elfogadása az athéni színben, Péter apostol alakja a római színben, Lucifer hamis ékszereinek átváltozása a londoni színben) azt sugallják, hogy Ádám álomútján Isten (a 2. színben mondott szavaival ellentétben – "Ádám, Ádám! elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. ") soha nem hagyta el az embert. Az isteni kegyelem motívuma ez, mely számos bibliai történetben is jelen van (pl. Jónás próféta története). Az Úr tehát nem hagyja el teremtményét, homályos-izgalmas záró mondata magasabbrendű értelmet ad az emberi küzdelmeknek, s Luciferhez intézett szavai ( "Te Lucifer meg, egy gyürü te is / Mindenségemben – működjél tovább... ") arra utalnak, hogy ő is mindvégig "kijelölt pályán" haladt. Az eleve elrendelés és a kauzalitás törvényét fogalmazzák meg az Úr szavai.
s mosolyával akar a Földre gyönyört hozni. A szerelem, a költészet és az ifjúság győzedelmeskedett a londoni zűr és a halál felett. Ádám a szín végén egy jobb világba vágyik. XII. Falanszter: Ez a szín Madách jelenéhez képest a jövőben játszódik. Az utolsó három álomjelenet: utópia. Ádám eleinte lelkesedik. Fő eszme: a megélhetés és az élet megmentése a Földön. Négyezer év múlva kihűl a Nap, ezért csak ennyi ideje marad a tudósoknak olyan energiaforrást keresni, mi pótolja azt. A tudomány célszerűsége uralkodik itt, s kizárólag a természettudomány. nagyon leegyszerűsödött a falanszterben az élet. Nincs érzelem, család, nincs nemzet, nincs haza, s az embereknek sincsenek neveik, csak számokkal illetik őket. Kiemelkedő egyéniségek alantas munkára kényszerülnek. Itt igaz az "egyenlőség" és "testvériség". Mindenki egyenruhát hord, nincs társadalombeli megkülönböztetés, nincs éhezés, mindenki egyenlő, béke van. Ez egy embertelen világ, mindenkinek rossz. a végső fordulatot Éva hozza elő, mikor elveszik tőle gyermekét.
A történelmi színekben az Úr természetesen passzív, jelenléte csak a fentebb említett jelzésekből következik, ugyanakkor az utolsó színben elhangzó mondatai részben "felülírják" azt az állítást, hogy Ádám és Lucifer vitája lenne a meghatározó. Ádám Isten ellen lázadt fel, a Lucifer kínálta álom során is mindvégig ez marad az "igazi játszma". Visszatérése nem bukás, hanem némiképp a tékozló fiú példázatára emlékeztető hazatérés. E megközelítésben a Tragédia a vallás és hit megtalálásának (belső folyamatainak) műve.