Presser Gábor - Neked írom a dalt - YouTube
A Neked írom a dalt című szerzeményének komoly története van. A dal, ami megszólít Presser Gábort senkinek nem kell bemutatni, a Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a legendás Locomotiv GT tagja már hosszú évtizedek óta dolgozik azon szüntelen, hogy gyarapodjon a magyar könnyűzenei kincstár. A Vígszínház zenei vezetője időről időre belevág valami formabontó kezdeményezésbe, ilyen volt a néhány évvel ezelőtt indított A magyar dal napja, most pedig Magyarország egyik leghíresebb alkoholos italának, a Zwack Unicumnak lett az arca. A reklámfilm - az előadóművészhez és a nagy múltú szeszgyár nívójához mérten - igazán különlegesre sikerült, melyet a gyár látogatóközpontjában mutattak be először tegnap este a nagy közönségnek. Az eseményen részt vett Zwack Sándor a cég igazgatóságának elnöke, Szász Attila Balázs Béla-díjas rendező, valamint maga Presser Gábor is. A zenész nemcsak szereplője a reklámfilmnek, hanem zenéjének szerzője is, hiszen a 110 másodperces szpot alatt a Neked írom a dalt című szerzeménye hangzik el.
Hej! Te, aki az utcán újságot árulsz, És 5-kor kelsz, zötyögsz villamoson, És éjjel tanulsz, és fáj a szemed, És a fáradtságtól a könnyed kicsordul. Adj egy percet nekem az életedből! Hej! Te, aki nappal a dolgodat végzed, S géped vezeted és hajtod magad, És embert gyógyítasz és gyereket tanítsz, És este fáradtan várod az álmodat, Te is adj egy percet az életedből! Refrén: Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem, Hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem, Hogy Neked szól a gitár, Neked zörög a dob, Neked gyúlnak a fények, és csak Neked írom a dalt! Neked énekelek! Neked írom a dalt! Neked énekelek! Asszony! Te, aki életet adtál kezemnek, Hogy Neked is írjon egy dalt. Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, És hunyd be a szemed, és csendben figyelj rám. Még egy percet kérek az életedből! Lány! És most Te jössz a sorban, Kinek tudnia kell, hogy Rád is vár még egy dal. Oh, de nem ez a dal, egy sokkal szebb, Ami csak a Tiéd! Oh, most figyelj rá! Neked énekelek! Neked írom a dalt! Neked énekelek!
Ugye ott leszel (részlet): Ugye eljössz, mikor vágyom rád, nem lesz rajtad, csak a nagykabát. Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát, majd jelentkezem, ha újra vágyom rád. És majd nézlek, ahogy mellém ülsz, s aztán mégis újra összegyűrsz. Ugye szép lesz a fényképem veled, majd találsz nekünk egy frekventált helyet – a faladon. Várlak! (részlet): Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél. Semmit se hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél. És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok. S megint kérded: Miért nem hívsz? – Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? – Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? – Várlak mindenemmel. Miért hátrálsz? – Hívlak két kezemmel. De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat. A szél lassan elfújja az utolsó dalom: A szél lassan elfújja az utolsó dalom, a zongora térdig porban áll. Egy banális blues még szól, a magnó nyikorog, fáradtan forog. Nem is hallom tán, csak bennem szól. s valahol hang nélkül leszáll. Az operatőr még egy cigarettát sodor, de nem is válaszol.
Kiemelt kép: Zwack Facebook És mi semmit nem játszottunk, csak álltunk ott, és fürödtünk a fényben, a sikerben, a saját könnyeinkkel küszködtünk, és legfeljebb a dal legvégén beszálltunk, mert akkor már mégis csak illett – mesélte Presser a dalról, mely a film főszereplője lett, hozzátéve, hogy azért vállalta el a szereplést, mert azt érezte, a Zwacknak nagyon hasonló gondolatai vannak a hagyományőrzés fontosságáról, mint neki. Van nekem egy nagy, gyönyörű kudarcom, a Magyar Dal Napja, ami életem leggyönyörűbb kudarca, hogy az ugyan létrejött, és talán még nem porladt el, de nem lett az, amit gondoltam, mert nem értek hozzá, hogy kell ilyet csinálni és életben tartani. És amikor (Zwack) Sándort hallgattam, akkor ő pont ugyanolyan dolgokat mesélt, mint amik nekem jártak a fejemben, hogy miért van szükség arra, hogy a hagyományokat fenntartsuk, és közben a jövőről álmodozzunk és valamilyen szinten a jelenben részt vegyünk. Éreztem egy ilyen nagyon erős párhuzamot, mert amilyen régi a cég, körülbelül azokból az időkből kezdtek felmaradni az első kották, az első visszaidézhető magyar dalok.
Hét éve vezeted az Anyatejgyűjtő Állomást. Mennyire változott meg ez idő alatt az anyatejleadás megítélése? Hullámzó, időnként többen, máskor kevesebben vállalják. Jelenleg 7-en adnak le női tejet, és 11-en visznek. Pályafutásom alatt azért voltak ennél magasabb számaink is. És az sem egyforma, hogy mennyi tejet hoznak. Egyik anyuka a maximális, napi 800 milliliternyi mennyiséget tudja leadni, míg más egész keveset, de az is számít. Most 2700 forintot kapnak literenként az anyukák. Van, akit ez motivál? Vegyes, de igen. Van, akit kifejezetten ösztönöz ez a pénz, míg más csak segíteni szeretne. Meséld el, kérlek, a tej útját, amíg a rászoruló babához kerül! Az anyukáknak mi adjuk a steril üveget, amit egy anyatejes körjárat visz ki házhoz. A sofőr minden reggel útnak indul, de ugyanahhoz az anyukához csak kétnaponta megy. Táskát cserélnek, és így bekerül hozzánk az előző két napban összegyűjtött, lehűtött tej. Kimérem egy mérőhengerbe a pontos mennyiséget, cumisüvegekbe töltöm, és beteszem a pasztőrizáló gépbe, ahol 30 percig 66 Celsius-fokon tartom.
És mi semmit nem játszottunk, csak álltunk ott, és fürödtünk a fényben, a sikerben, a saját könnyeinkkel küszködtünk, és legfeljebb a dal legvégén beszálltunk, mert akkor már mégis csak illett – mesélte Presser a dalról, mely a film főszereplője lett, hozzátéve, hogy azért vállalta el a szereplést, mert azt érezte, a Zwacknak nagyon hasonló gondolatai vannak a hagyományőrzés fontosságáról, mint neki. Van nekem egy nagy, gyönyörű kudarcom, a Magyar Dal Napja, ami életem leggyönyörűbb kudarca, hogy az ugyan létrejött, és talán még nem porladt el, de nem lett az, amit gondoltam, mert nem értek hozzá, hogy kell ilyet csinálni és életben tartani. És amikor (Zwack) Sándort hallgattam, akkor ő pont ugyanolyan dolgokat mesélt, mint amik nekem jártak a fejemben, hogy miért van szükség arra, hogy a hagyományokat fenntartsuk, és közben a jövőről álmodozzunk és valamilyen szinten a jelenben részt vegyünk. Éreztem egy ilyen nagyon erős párhuzamot, mert amilyen régi a cég, körülbelül azokból az időkből kezdtek felmaradni az első kották, az első visszaidézhető magyar dalok.