"Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé a bölcsességre. " Január 28-a Aquinói Szent Tamás itáliai teológus, filozófus, a legnagyobb hatású középkori keresztény gondolkodó, a skolasztika legkiemelkedőbb alakjának ünnepe. Születésének pontos időpontja nem ismert, 1224-ben, 1225-ben vagy 1226-ban látta meg a napvilágot az aquinói grófi család sarjaként Roccaseccában. Ötéves korától a Monte Cassinó-i bencés kolostorban nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen tanult, itt ismerkedett meg a görögből és arabból fordított természettudományos és filozófiai művekkel. 1244-ben belépett a dominikánusok kolduló rendjébe, lépését azonban családja hevesen ellenezte, erőnek erejével hazahurcolták. Egy év házi őrizet után mégis eljutott a párizsi egyetemre, ahol a szintén dominikánus hittudós, Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) tanítványa lett. Tamás, akárcsak tanára, Arisztotelész filozófiáját és a tudományosságot igyekezett összekapcsolni a keresztény gondolkodással.
Aquinói Szent Tamás Társaság, 1892. júl. 7. -1950? : az Aeterni Patris enciklika szellemében →Kiss János által alapított magyar bölcseleti társaság. - Célja a kat. bölcs. ismertetése, igazolása és továbbfejlesztése Aquinói Szt Tamás szellemében, s a téves bölcs. rendszerek és tételek megcáfolása. Alapító és pártoló tagjai anyagilag támogatták, tb. tagjait a közgyűlés választotta. Vez-sége pp. védnökből, elnökből, alelnökből és 2 titkárból állt. Üléseit havonta tartotta, melyeken előadások anyagát vitatták meg. Alakuló ülését a →kiegyezés 25. évford-ja ünnepségeivel kapcsolatban tartották. Az üléseken előadták és megvitatták az →újskolasztika programját, a hagyományos →skolasztiká hoz való viszonyát és továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az ~ jelentős szerepet játszott a bölcs. megbecsülésének újjáélesztésében, okt-ának terjesztésében és a m. nyelv kialakításában. Az előadások és a viták vázlatos anyaga a →Bölcseleti Folyóirat ban, a →Hittudományi Folyóirat ban, a →Religió ban, majd saját lapjában, a →Bölcseleti Közlemények ben, 1910-14: Az Aquinói Szt Tamás Társaság évkönyvé ben és 1928: Az Aquinói Szt Tamás Társaság felolvasásaiból c. kiadványokban jelent meg.
(…) Létezik tehát valami, ami valamennyi lény számára a lét, a jó és minden tökéletesség oka, és ezt nevezzük Istennek. Az ötödik utat a dolgok célirányosságából nyerjük. (…) Létezik tehát olyan értelmes lény, aki minden természeti lényt célra irányít, és ezt nevezzük Istennek. " (Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata, I, 2. kérdés, 3. szakasz, Ford. : Tudós-Takács János) Írásainak felépítését az akkori pedagógiai módszerek határozták meg: téziseit kérdésekkel indította, majd pro és kontra minden érvet sorra vett, megvitatott. Terjedelmes életművében vannak Arisztotelész-kommentárok, guestiók (konkrét teológiai kérdésekre adott válaszok), Szentírás-magyarázatok. Két legnagyobb szabású műve az 1259-64-ben íródott hitvédelmi munka, a Summa contra gentiles (Pogányok elleni summázata), valamint az 1266-73-ban keletkezett Summa theologica, amely az előadást (lectio) és a vitát (disputatio) ötvöző summa műfaj legfontosabb darabja. Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is.
Apjának nagy reményei voltak fia jövőjében: abban reménykedett, hogy fiából főpap, netán pápa is válhat. Így nem csoda, hogy haragra lobbant, amikor Tamás a kolduló dominikánus rendbe lépett, testvérei azonban elfogták, és mintegy másfél évig a családi várkastély fogjaként őrizték. Tamás nem adta fel terveit, fogsága idején szorgalmasan képezte magát, majd egy domonkos segítségével kiszabadulva Párizsba került, ahol tanult, és maga is tanított. "Isten létét öt úton bizonyíthatjuk. Az első és nyilvánvalóbb út a változásból nyerhető. (…) Tehát szükségképpen el kell jutnunk olyan első változtathatóhoz, amit semmi sem változtat, és ezt érti mindenki Istenen. A második utat a létesítő ok révén nyerjük. (…) Szükséges tehát feltételeznünk egy első létesítő okot, és mindenki ezt nevezi Istennek. A harmadik utat az esetleges és a szükségszerű révén nyerjük. (…) Tehát léteznie kell lényegénél fogva szükségszerű lénynek, amely szükségszerűségének nem más lény az oka, hanem ő az oka más lények szükségszerűségének.
A' Test Ige, kenyér Testé, s' a' bor Vérré változék, Ha az elme, s' érzékenség ezekben meg-ütköznék, Gyarlósága mi szivünknek Hitünkel erösödgyék. Azért ezt a' nagy Szentséget, le-borúlván imádgyuk, Teste, vére a' Christusnak mert itt vagyon jól tudgyuk: Ha az elme tompa erre, Hitünkel meg-foghattyuk. Az Atyának, és Fiúnak dicsiret, és tisztesség, Szent Lélekkel egyetemben áldás, örök dicsösség. Háromságban egy Szent Istent, áldgyon minden Nemzetség. (részlet) Megírta már Aquinói Tamás – idézik jámbor teológusok – meg nem történtté tenni, ami történt, arra az Isten hatalma se sok, arra Isten hatalma is kevés, s valameddig csak idő az idő, bár föld se lesz már, nap se, hold se lesz, az ok marad és okozata nő. A tett marad, a gondolat marad, az érzés is – tovább él valahol, nem szűnik meg az egyszer megvalósult számlálhatatlan üdvösség s pokol. A nagy változás a XIII. századdal következett. Trevor-Roper szerint azért, mert az eretnekségek egész országrészeket hódítottak meg, mert a keresztesháborúk elvesztek és mert a városok kialakulása megbontotta az addigi társadalmi rendet.
Zengjed, nyelv, a dicsőséges test titkát s a drága vért melyet hullatván értékes váltságul az emberért a föld ura, a felséges méh gyümölcse nem kímélt. Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta szűz, szeplőtelen. Köztünk élt és hinté földre az Igét, mely jót terem; a csodás szertartással ülte búcsúestjét idelenn. Mert a végső estebédet tartván ő és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani: étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki. És a kenyeret testévé igézte az Ige-test s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt. Azért kell e nagy szentséget leborulva áldani és a régi Szövetséget új rítussal váltani: pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai! Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék! S aki kettejükből árad, a Lélek is áldassék! Ámen