Szent Ágoston: Ne sírj Ne sírj, mert szeretsz engem… A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál. Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts! Úgy hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi. Miért lennék a gondolataidon kívül, csak mert szemed most nem lát…? Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok. Lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem. Kérlek! Légy szíves! Ha lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem…! Szent Ágoston 8 zseniális gondolata – 777. " (Szent Ágoston)
Ne sírj azért, mert szeretsz engem! A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Szent ágoston idézetek temetésre. Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül… csak mert a szemem nem lát… Nem vagyok messze ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden. Meg is fogod találni lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek légy szíves…, ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. (Ismeretlen fordítás) Nagyon tetszik, követlek máshol is: Olvass hasonló verseket:
Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, vele a szegény is gazdag. Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. Te a hegyek magasát, (... ) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb. Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban. Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani. Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Szent ágoston idézetek fiuknak. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből. Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé. Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet. Mikor emlékezetemhez fordulok s elrendelem, hogy ezt vagy azt parancsom szerint adja elő, egynémely dolgok tüstént előjönnek, másokat csak hosszas keresés után, mintegy rejtettebb fiókokból szed elő.
Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe. Pedig ez a könyv olyan, hogy együtt nő azzal, aki gyermeklélekkel kezdi olvasni; én azonban felfuvalkodott és tetszelgő nagyságomban magamhoz méltatlannak ítéltem, hogy gyermekké alacsonyuljak. könyv, 5. fejezet Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem göngyölődik előlük, mert te vagy könyvük, írásuk örökké; mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé. Szent Ágoston - Idézetek Neked. A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad, az időknek is alkotómesteréről. 13. könyv, 15. fejezet Mikor emlékezetemhez fordulok s elrendelem, hogy ezt vagy azt parancsom szerint adja elő, egynémely dolgok tüstént előjönnek, másokat csak hosszas keresés után, mintegy rejtettebb fiókokból szed elő. Vannak, amik seregestül tódulnak, s amikor az ember másvalamit akar vagy keres, minduntalan odaugranak, mintha kérdeznék: nem mi vagyunk?