Magát a földrajzi fogalmat nem kell részleteznem, hiszen mindenkinek ismerős lehet. Rálép az ember, süllyedni kezd a homokban és minél jobban mozgolódik, annál jobban merül el benne, egészen addig, míg már mozogni sem tud. A cím - jelen esetben - nem feltétlen a földrajzi, inkább a filozófiai jelentésére utal. Az ember elkövet egy hibát. Majd még egyet. És még egyet. Újra és újra elköveti a hibát, remélve, hogy a következő alkalom majd másabb lesz, de csak egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a saját tudatában megbúvó folyós homokban. Minden egyes alkalom jobbnak ígérkezik, mint az előző volt, végül mégis egy kalapba kerül a többivel, tekintve, hogy pontosan ugyanúgy zajlott minden, mint már oly' sokszor. Lássunk erről egy személyes tapasztalatból vett példát. Napok múlnak jön egy új napoli. Felkel a nap, ami elsőre ugyanolyannak tűnik, mint akármelyik másik. Fogmosás, arcmosás, zuhany, kávé és cigi is talán; reggeli. Elindulsz munkába, iskolába, stb. Eltelik a délelőtt, jön a szabadidő és akkor hirtelen betoppan az életedbe egy új jövevény.
Újabb jövevény és te megint beleesel ugyanabba a hibába. Vagy feltűnik egy régi szerelem, vagy egy titkolt szerelem, vagy egy új vonzalom, vagy csak egyszerűen a szokásos ellenség, azaz, a "nem akarlak barátként elveszíteni" (ami mellesleg a magyar nyelv legundorítóbb mondata)... Derékig vagy!!! Ez így megy tovább és tovább. Folyamatosan küszködsz vele, de minél jobban küzdesz, egyre mélyebbre és mélyebbre kerülsz. Közben nem érted, hogy miért pont te. Napok múlnak jön egy új nap az. Miközben mindenki körülötted elkerüli az ilyen szituációkat, nem érted, neked miért van mesteri adottságod ahhoz, hogy pont az ilyenekre találj rá. Minden egyes próbálkozással és persze, minden egyes vele járó kudarccal, egyre jobban és jobban fogy belőled a kezdeti önbizalom és a vágy az ismerkedés iránt. Közben folyamatosan kattogsz, hogy mivel érdemelted ezt, mi nem stimmelt, vagy mit tud az a másik, amit te nem... A válasz egyszerű. Semmivel sem tud többet!!! Az élet egyszerűen ilyen. Az élet nem olyan, mint egy tipikusan csöpögős romantikus film, ahol tudod, hogy az utolsó fél órában a főhős rátalál arra, akit megérdemel.
Nem feltétlen egy nőről beszélek. Lehet az egy felfogásbeli változás, vagy szimplán csak egy érzés. Lehet, ez a pont az lesz, hogy azt adod az embereknek, amit te kaptál tőlük. A lényeg, hogy sose változz azok miatt, akiket kezdetben érdekelsz, de mégsem annyira, hogy bármi szándékuk is lenne veled. Változz akkor, ha ugyanazt kapod mindenkitől és az nem épp pozitív! ;) Csináld csak tovább azt, amit jólesik, legyen az a változás, vagy az értékrendekhez való szüntelen kötődés. Nem fogom azt mondani, hogy előbb-utóbb majd eljön az igazi, mert egyrészt, ez csak sablon-maszlag, másrészt nem vagyok jós. De ha beleadsz mindent, akkor bármit és bárkit elérhetsz. Tedd azt, amit jól esik és tegyél nagy ívben arra, hogy kit hagysz hátra miatta! Akinek fontos vagy, meg fogja érteni a döntésed. Egy átlagsenki a Világról.: Folyós homok. Már csak azért is, mert azok, akik ilyen helyzetbe hoztak - a lelked legmélyén - számodra senkik és a folyós homok sem tart örökké. Tévhit, hogy el tudja nyelni az embert. A filmekben talán. A való világban, maximum mellkasig tud magába szippantani.