Bekmambetov és Burton együtt készítették az egész jóra sikeredett 9 -et, ám Burton és Grahame-Smith első kooperációja, az Éjsötét árnyék már adhatott okot aggodalomra. És most minden geek legnagyobb bánatára kijelenthető, hogy immár nem az Éjsötét árnyék a legrosszabb Burton-Grahame-Smith mozi. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász láttán megkockáztatható, hogy nem volt különösebben nagy ötlet filmre vinni Grahame-Smith ezen regényét. Az író megtartotta az ismert Lincoln-sztorit, tehát a fontos fordulatokhoz nem nyúlt, csak fennmaradó, kisebb prioritású epizódokat színezte ki, az adaptálás folyamán viszont éppen ezek a részek vannak lemorzsolódásra ítélve, hisz egy 336 oldalas könyvet alaposan le kell rövidíteni, hogy a cselekménye beleférjen egy legfeljebb kétórás filmbe. A regényt tehát ignorálhatjuk is, így Grahame-Smith forgatókönyvéről és Bekmambetov rendezői munkájáról lehet beszélni. A forgatókönyvön a "high concept" intenciója látszik: Grahame-Smith amolyan mainstreamesített trash-t készítve egy teljesen hagyományos történetet vázol fel, mindezt a lehető legegyszerűbb, de azért a Hollywoodtól megszokott profi(nak szánt) kivitelezésben.
Mary Elizabeth Winstead minden bizonnyal az eddig látott legszebb Mary Todd Lincoln (érdemes rákeresni korabeli fotókra a hölgyről). Rufus Sewell pedig hideg, visszafogott és számító gonosz, egyedül az a baj, hogy kevés játékidőt kap csillogni. A 3D a film talán legfájóbb gyenge pontja: ezidáig A titánok harcát volt szokás emlegetni, mint a valaha látott egyik legrosszabb utólagos felkonvertálást. Nos, trónfosztás történt. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász 3D-je kiheréli Bekmambetov és operatőre, Caleb Deschanel egyébként csodásan megkomponált képeit. A film 3D-ben nélkülöz majdnem minden nemű mélységet, homályos, fakó, nem egyszer életlen, és összességében az elérni próbált "térhatás" csak elvonja a figyelmet, nem hogy hozzáad az élményhez, inkább nagyon is sokat elvesz belőle. Vigyázz, mögötted! Lincoln egyénileg készített fejszéjével szinte legyőzhetetlen. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász erős vizualitásával, erőszakosságával, és mozgalmas, hangos, szoros ütemrend szerint éppen megfelelő gyakorisággal érkező akcióival egy életre kelt ponyvaképregényhez hasonlít.
A favágáson izmosodó, elméjét a civilizáció határára csak ritkán eljutó könyvekből lelkesen csiszoló fiatalember tizenhét évesen ejti el első vérszívóját, de csak évekkel később, egy különös szövetségkötésnek köszönhetően kezd "hivatásszerűen" vadászni a vámpírokra. Ügyvédként, népszerű politikusként, családapaként egyaránt végzetes hivatásával viaskodik, míg végül az Egyesült Államok elnökeként azt a feladatot rója ki rá a sors, hogy az élőhalottak térnyerését minden áron – akár polgárháború kirobbantása árán is – visszaszorítsa. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Vámpír Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik? Edgar Allan Poe (átvett idézet) 7. oldal Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá. Abraham Lincoln (átvett idézet) 27. oldal A jó és a rossz között örök harc folyik világszerte.
Minden a mámorító látványról szól és a legtöbb mozinézőnek ez több, mint elég. Pedig nagyon várós volt, Tim Burton produceri munkája miatt, de sajnos kevésnek mutatkozott és csak a hype-hoz volt elég. Egyszer nézhető, nagyon gyenge eresztés. Pontszám: 10/3 Szerző: Szabó Bálint Rendező: Timur Bekmambetov Író: Seth Grahame-Smith Forgatókönyvíró: Seth Grahame-Smith, Simon Kinberg Zeneszerző: Henry Jackman Operatőr: Caleb Deschanel, William Hoy Producer: Timur Bekmambetov, Tim Burton, Jim Lemley Játékidő: 105 perc Megjelenés: 2012. Előzetes: Néhány kép: Képek:
(9 idézet) Könyvmolyképző Kiadó Egy nemzet gyerekkorának tétova éveiben látja meg a napvilágot spártai körülmények között, messze a civilizált városoktól, az indián határvidéken Abe, egy telepes fia, aki már gyermekkorában sok legendát hall az átutazóktól, és korán megtanul vigyázni magára, hiszen tudja, hogy nagyapját olyan indiánok ölték meg, akik kiásták a fehér ember ellen a csatabárdot. Így hangzik legalábbis a kézenfekvő magyarázat, amit Abe készséggel el is hisz, míg egy éjszakán tanúja nem lesz egy vendégük rejtélyes és hátborzongató színeváltozásának. A kiskamasz eddig is több rokonát veszítette el; a végvidéken gyakori a baleset és betegség idején messziről kell hívni az orvost. Szeretett édesanyja halálának körülményei azonban elgondolkodtatóak, és Abe rövidesen megtudja apjától az igazságot a lényekről, amelyek a korai amerikai köztársaság mindennapjaira hatalmas befolyással vannak, s maholnap élet és halál urai lesznek az egész kontinensen. Tovább... Egy nemzet gyerekkorának tétova éveiben látja meg a napvilágot spártai körülmények között, messze a civilizált városoktól, az indián határvidéken Abe, egy telepes fia, aki már gyermekkorában sok legendát hall az átutazóktól, és korán megtanul vigyázni magára, hiszen tudja, hogy nagyapját olyan indiánok ölték meg, akik kiásták a fehér ember ellen a csatabárdot.