() Akkor mindent értek. Ez egy óriási, három szintes óvóhely, a méreteiről annyit, hogy 35 m magas csigalépcső kötötte össze az Alagútnál lévő járatokat és a fő bunkerrész 80 m hosszú, két szintes. Ebben kétszer huszonnyolc irodaszoba, étterem, konyha, tárgyalóterem, és egy kis kórház is helyet kapott, műtővel felszerelve. De ami a legfontosabb: külön el lehet jutni belőle a Sándor-palotába és a Karmelita Kolostorba is. Mármost akárki is sétált be a Váralja utca 14 felől, akármilyen szándékkal, bizony körülbelül a mai Magyarország legjobban őrzött helyeihez volt közvetlen hozzáférése és egy ekkora, hatalmas föld alatti alagútrendszerben időbe telhetett az előkerítése is. Fotók. Már persze, ha előkerült egyáltalán, mert nincs kizárva az sem, hogy most is keresik: semmiféle híradás nem szólt arról, miszerint bárkit is előállítottak volna az ügyben. Igaz, eleinte az ügyről sem szólt híradás, aztán arról sem, hogy a P/50-es objektumról van szó. Az átlagos budapesti polgár tud róla, hogy a Várhegyben sok a barlang és az alagút, a panoptikumot meg is mutatják neki, ha érdeklődik a történelem iránt, megnézi a Sziklakórházat is, de a többiről az sem szokott tudni, aki fölötte jár.
Léteznek 150 méternél is mélyebb gyűjtők. Vizük hűs, édes, smaragd színű. Vékony mészkőréteg fedi be őket, hatalmas cseppkőképződményeket formálva körülöttük. Helyenként beomlik a mészkőréteg, és az így kialakult résen keresztül fény szökik be a külvilágból, és több méteren keresztül tör utat magának a kristálytiszta vízben. Később, amikor a medencét takaró földkéreg teljesen beomlik, szinte tökéletesen kör alakú, természetes víznyelő kutat és medencék születnek, és mint egy nagy kék szem az ég felé merednek a mélyből. Ilyen természeti csoda a Chichen-Itza-i szent cenote, az Itzák kútja, ami hatvan méter átmérőjű, és feltehetően nagyon mély. A város három ilyen cenote mellett található, ebből ma kettő maradványai még láthatók a romvárosban. A közeli híres üdülőhely, a Maya Riviéra alatt több mint 500 cenote található. Ma is búvárok és a texasi egyetem tudósai kutatnak itt. Nápolyi és palermói katakombák Nápolyban egész városnyi részek húzódnak a föld alatt. Napoli Sotteranea, azaz Földalatti Nápoly.
A Duna felőli oldalról ágyúzták, gyengítették a falakat. Egyszer csak a dzsáminál egy falszakasz leomlott, előtűnt egy, a hajdani Nagyboldogasszony templomban korábban elfalazott Mária-szobor. A Gyermeket kezében tartó Madonnát a törökök elől rejtették el, nemzedékekkel korábban, már senki nem tudott létezéséről. A keresztények idővel a föld alá menekültek. A korai keresztények barátságtalan, pogány környezetben éltek, ahol a többségi társadalom gyanakodva, sokszor ellenségesen tekintett rájuk. Az első keresztényüldözésre Nero uralkodása alatt került sor, az "idegen és gyanús babona" ellen/Kr. u. 64/. A keresztényekkel szemben általános volt a bizalmatlanság, és a legrosszabb bűncselekményekkel őket vádolták. Ezért aztán üldözték őket, börtönre, számkivetésre vagy halálra ítéltek közülük sokakat. Nem gyakorolhatták nyíltan a hitüket, ezért aztán szimbólumokat használtak, amelyek a pogányoknak nem mondtak semmit, és a katakombákat is ezzel díszítették, a falra festették azokat, vagy pedig vésték, és a sírköveket is ezekkel pecsételték le.