"Nekem a Balaton a Riviéra, napozni ott szeretek a homokon! " Én még nem láttam a Balatonnál homokos partot, bár hallottam róla, hogy van. Gyerekként a part füves és betonnal lezárt, kövekkel kirakott partszakaszt jelentett, ahol lépcsős stégen lehetett a térdig érő vízbe begyalogolni. A déli part varázsa! Egy nyarat viszont az északi parton töltöttünk a családdal a változatosság kedvéért, bár a déli part továbbra is a szívünk csücske maradt. A megszokott fenyőillatú, négyágyas táborozó hangulatot lecseréltük egy több csillagos szállodára, amit szintén a Magyar Posta tulajdonaként tartottak számon akkoriban Balatonalmádiban. Azt, hogy miként intézte el édesapám a luxusüdülést máig nem tudom, gyerekként pedig nem is érdekelt. Máig emlékszem a hatalmas parkban elhelyezkedő, három vagy talán négy szintes hotelre, mely sárga színben tündökölt, egy csinos kis étteremmel az alsó szintjén, melynek teraszára minden este kiültünk. Édesanyám itta a felmelegített sörét, mert mindig attól félt, hogy megfájdul a torka, mi gyerekek pedig hangosan cseverészve apánkkal römit játszottunk, mialatt apám is legurított pár sört.
Nem árulok zsákbamacskát: Jól esik, ha megcsókolsz. Mégse gondold azt, hogy ezzel Mindent bepótolsz! Örd 10716 Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar: Para Twist Nanana nana, nanana nanana, nanana na na, nanana na (Paparapapa…) Legyőz a pánik és a para, csak némán ülsz az ágyadon ilyenkor hozzád szólni hiba, tudom emészt a fájdalom Ha né 10200 Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar: Csak Cha-Cha-Cha! Csak Cha-Cha-Cha! Ez a feladat mára! Hmm, Cha-Cha-Cha! Topogj a ritmusára! Még Cha-Cha-Cha! Sasszé balra, és hátra, egy-két-hár'-négy, Cha-Cha-Cha! Szenvedély hív a táncba! Engem 9662 Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar: Vakáció Plafonon a hangulatom végre, ugorjunk le néhány hétre délre, megoldottá vált a kérdés, pakolj a buszba, milyen az érzés? Tűz a Nap, mondd mi is kéne más? R. : Ó, Riviéra! Forr a teng 9547 Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar: Ha ismerném Ha ismerném az ég, ezernyi csillagát Ha nézhetném a Nap, vakító szép sugarát Ha tudhatnám, hogy miért válik majd fénnyé az árnyék, Tudom csak rád gondolnék!
Vegyünk mély levegőt, legyünk nyugis, vízen ringó hajók! Legalább arra az időre, amíg ott üldögélünk. No meg míg el nem kezdenek gyülekezni a szúnyogok! Július 23. Tihany színe a kék és lila! A kék a víz színe, a félsziget belseje felé haladva azonban a lila váltja fel, a buján hajlongó levendulások színe. Bár alapvetően azt vallom (nem csak most, a járványos időszakban), hogy a legjobb a rejtett helyeket felfedezni, azért a forgalmas Tihanyt egyik évben sem hagyom ki. Mintha egy film díszletébe csöppennék itt bele. Elbűvölnek a fakerítésre akasztott kerámiák: a népi találkozik itt az aranyozott oltárképekkel, a gazdagság a szegénységgel. Lent egy halászházat nézhetünk meg, a nádfedeles ház fölé a bencések temploma magasodik büszkén. Ha bemegyünk az apátsági múzeumba, az egyik ablaknál ott áll az utolsó Habsburg uralkodó, Károly viaszfigurája, és mellette ül a szomorú Zita királyné. 1921-ben a fogságukat töltötték itt, mielőtt száműzték volna őket Madeirára. Érdekesség, hogy Károlyt a spanyolnátha harmadik hulláma vitte el (a spanyolnátha szintén influenza: szintén a tüdőt támadta meg, mint a koronavírus, és több ember halt meg benne, mint az első világháborúban).
Alutálcákon a lecsós virsli, jófajta pörköltek, sült hal. Sokszor csak délután látták először a gyereket a szülők, de tudták, biztonságban van, és egyébként is, tud magára vigyázni. A fotón a siófoki Motel Étterem látható, 1962-ben "Egy balatoni üdülő gondnoki lakásában élhettem ifjúságom hajnalán, napi szinten láttam egy nagyvállalat és több SZOT üdülő életét, Siófoktól Szárszóig a komplett part életét, gyakorlatilag 1985-ig. Nem volt üvöltő zene, ellenben kötelező csendespihenő volt, az M7-es ragyogó volt a régi 7-eshez képest, szinte minden működött, ment a seft és a csencselés a dugig tömött kempingek külföldijeivel. A dollárboltban megvehettük a dobozos sört, a diszkókban, csárdákban, szállodai bárokban szórakozni, táncolni lehetett, zenére, összebújva a csajokkal. A személyzet nem vert véresre, ha szóltál a meleg sörért, és hosszan sorolhatnám az általam egyébként gyűlölt komcsi világ éppen használható szolgáltatásait! " – így emlékszik vissza egy Kádár-kori gyerek. Retro faloda – így ettünk mi hajdanán!
Emlékszem, a strand mellett közvetlen futott a vasúti sín, így valahányszor a partra igyekeztünk át kellett magunkat préselni a vasúti gyalogos átjárón, ami egy hatalmas felfújt cápával igen nehézkes manővernek számított, amíg apám meg nem elégelte és úgy döntött, a cápát azon a nyáron száműzzük a strandról. Mondjuk nem is hiányzott, olyan magas vízben fel sem tudtam szállni rá. Édesanyám más kivetnivalót is talált a strandban, mint a mély víz. A higiénia! Emlékszem egy épület állt a parton, ami mellékhelyiségeket rejtette. Mivel nem akadt megfelelő személyzet a nagy forgalom alatti takarításra, állandóan mocskosan találtuk. Édesanyám attól tartott, hogy elkapunk valami fertőzést. Aki pedig ismeri édesanyámat az jól tudja, hogy remek megérzései vannak és egy boszorkány. Állítólag, egyszer egy médium a tanítványává akarta fogadni. Így, ha édesanyám mond valamit, vagy csak sejt valamit, az általában be is következik. A bátyám és én is ágynak estünk, nagyon magas lázunk volt. Szegény édesanyám!