Leuveni kódex
– Az első fennmaradt magyar nyelvű verset tartalmazó kódex –
13. század utolsó harmada, pergamen, 147×102 mm, 298 levél, több kéz, köztük két magyar scriptor gótikus kurzív írása. Latin nyelvű, magyar szövegek a 134v (Ómagyar Mária-siralom) és a 222r, 279r, 285v (glosszák) levélen. Helyenként egyszerű, piros és kék tollrajzos iniciálék. 15. századi vörös bőrkötés
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, MNy 79
A kódex 1922–1982 között a Leuveni Egyetemi Könyvtár tulajdonában volt. Nagyhét – Ómagyar Mária-siralom – Igei útravaló Hazafiaknak. Akkor vált ismertté, amikor Jacques Rosenthal müncheni antikváriustól megvásárolta az a német bizottság, melynek feladata az első világháborúban a német hadsereg által elpusztított könyvtár állományának kárpótlása volt. A Rosenthal cég 1910-ben Itáliában vette a kéziratot, így sokáig az a nézet uralkodott, hogy az ott is keletkezett, és olasz egyetemen tanuló magyar diákok írták bele a magyar részeket. Ezeket a szövegeket, egy kivétellel, először Gragger Róbert adta ki, aki akkor a berlini Magyar Intézetet vezette, és a jóvátételi bizottság felkérte őt a kézirat leírására.
- Ómagyar mária siralom keletkezése
Ómagyar Mária Siralom Keletkezése
Ez a kifejezés nemcsak költői játék, hanem Jézus egyik evangéliumi kijelentésére utal:
"Én vagyok a világ világossága" (Jn 8, 12). Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé. Kifejlett rímek, tudatosan alkalmazott alliterációk találhatók benne. Változatos a rímelhelyezés: előfordulnak páros rímek ( a a b b), félrímes megoldások ( x a x a) és bokorrímek is (a a a). Ezek a verstechnikai megoldások gyakorlott szerzőre vallanak. A versben fejlett rímek, szép és tudatos alliterációk találhatók. Ómagyar mária siralom szövege. Előfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a) és bokorrímek is (a a a). A régi irodalmi nyelvben gyakori forma, hogy egy szó önmagával alkot birtokos jelzős szószerkezetet (pl. : "halálnak halála", "énekek éneke").
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt. Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt. Tuled ualmun
de num ualallal /
hul yg kynʒaſſal /
fyom halallal. Tűled válnum,
de nüm vȧlállȧl,
hul így kínzȧssál,
fiom, hȧlállȧl! Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan! Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra! Sydou myth theʒ turuentelen /
fyom merth hol byuntelen /
fugwa / huʒtuʒwa
wklel / / ue / ketwe /
ulud. Zsidóv, mit tész türvéntelen? Fiom mért hol bíüntelen? Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, këtvé
ülüd! Ómagyar mária siralom keletkezése. Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén
megölöd! Zsidó, mit tész törvénytelen! Fiam meghal, de bűntelen! Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg! Kegug / gethuk fyomnok /
ne leg / kegulm mogomnok /
owog halal kynaal /
anyath eʒes fyaal /
egembelu ullyetuk. Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!