Jöjjön Arany János: Rege a csodaszarvasról. Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sírhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet –, Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. Arany János: Rege a csodaszarvasról (olvasónapló) - SuliHáló.hu. De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, – Alkonyatkor ím eltűnik. Értek vala éjszakára Kur vizének a partjára; Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet. Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: víradattal Visszatérjünk a csapattal.
Szőve ködbül sátoruk van: Ugy mulatnak sátorukban. Férfi egy sincs közelébe'; De a földi lyányok szépe, Lyányai Belárnak, Dúlnak, Tündérséget ott tanúlnak. Dúl királyé, legszebb, kettő; Agg Beláré tizenkettő; Összesen mind: száz meg kettő A tündérré válni kezdő. Kemény próba: férfit ölni, Kilenc ifjat megbüvölni, Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni. Így tanulnak tündérséget, Szívszakasztó mesterséget: Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak. Hang után ők, szembe széllel, Fény után ők, födve éjjel, Mennek óvást, mennek árnyon; Ki lepkét fog, lopva járjon. Monda Magyar: ez a síp-hang, Bátya, bennem végig csikland; Monda Hunor: vérem' hatja, Szűzek árnya-fordulatja. Haj vitézek! haj elébe! Kiki egyet az ölébe! Vigyük haza asszonyunkat; Fújja felszél a nyomunkat. Arany János: Rege a csodaszarvasról by Veronika Orbán. Sarkantyúba lovat vesznek, Kantárszárat megeresztnek; A leányság bent, a körbe'- Mind a körbe', sok az ölbe'. Nagy sikoltás erre támad, Futna széjjel a leányhad; Elől tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfi kézbe.
A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovas nép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott. De a földi lyányok szépe: Tündérséget ott tanulnak. Dúl királyé, legszebb, kettő; A tündérré válni kezdő. Kemény próba: férfit ölni, Kilencz ifjat megbüvölni, Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni. Így tanulnak tündérséget, Szivszakasztó mesterséget; Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak. Arany rege a csodaszarvasrol . Hang után ők, szembe széllel, Fény után ők, födve éjjel, Mennek óvást, mennek árnyon; Ki lepét fog, lopva járjon. Monda Magyar: ez a síp-hang, Bátya, bennem végig csikland; Monda Hunor: vérem' hatja Szűzek árnya-fordulatja. Haj vitézek! haj elébe! Kiki egyet az ölébe! Vigyük haza asszonyunkat; Fújja felszél a nyomunkat. Sarkantyúba lovat vesznek, Kantárszárat megeresztnek; A leányság benn, a körbe' - Futna szélyel a leányhad; Mindenkép jut férfi kézbe. Tündér lyányok ott eltűntek, Szárnyok lévén elrepűltek; De a többi hova legyen?
Szerző: Arany János A mű címe: Rege a csodaszarvasról Műfaj: eredetmonda A mű keletkezése: Arany János tervezte, hogy pótolja a magyarok hiányzó ősi eposzát. A krónikákból indult ki, s a történetírók munkáit figyelembe véve írta meg a magyarság eredetét. A "világhódító" hun fejedelem, Attila és öccse, Buda történetét Buda halála címmel, Attila fia, Csaba legendáját pedig Csaba királyfi címmel írta meg. Rege a csodaszarvasról by Eszter Orosz. Ezek a műeposzok befejezetlenül is igen értékesek. A Rege a csodaszarvasról című epizód a Buda halálában található. Rövid tartalom: Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovas nép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott. A szittya királynak, Ménrótnak (más néven Nimródnak) feleségétől, Enéhtől két fia volt: Hunor és Magyar. A monda szerint a két fiú ötven-ötven vitézzel vadászgatott a pusztán, s egyszer csak egy nőstény szarvas tűnt föl előttük.
- Haj, vitézek! haj, leventék! Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? Nem, mint máshol, naplementre? Szólt egy bajnok: én ugy nézem, Hogy lement az déli részen. Szólt egy másik: nem gondolnám: Ott vöröslik észak ormán. Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, Hogy majd reggel, viradattal Hazatérnek a csapattal. Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagy merészen Ott szökdécsel, túl a vizen. Nosza rajta, gyors legények! Érjük utól azt a gímet. És – akarva, akaratlan - Űzik ismét szakadatlan. Kur folyót ők átalúszták, Még vadabbak olt a puszták, Ember ottan egy fűszálat, Egy csöpp vizet nem találhat. A föld háta fölomolván, Sziksót izzad csupasz ormán, Forrás vize nem iható, Kénköves bűzt lehel a tó. Forrás keble olajt buzog; Itt is, ott is égnek azok, Mint sok őrtűz setét éjjel Lobban a láng szerteszélyel. Arany jános rege a csodaszarvasról. Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér' kivánják, Mért is üzik egyre, nyomba, - Tévelyitő bús vadonba. Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka, Mint madarat az árnyéka.
Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, [1] Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet - Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján [2] sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. (…) Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, - Alkonyatkor ím eltűnik. (…) Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, Hogy majd reggel, virradattal Hazatérnek a csapattal. Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagy-merészen Ott szökdécsel, túl a vízen. Nosza rajta, gyors legények! Érjük utól azt a gímet.
Vadont s a Dont ők felverik A Meóti kis tengerig; Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. Ott a szarvas, mint a pára - Köd előtte, köd utána - Míg az ember széjjelnézne: Szemök elől elenyésze. Hóha! hóha! hol van a vad?... Egy kiáltja: ihon szalad! Más kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen! Minden zugot megüldöznek, Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen; fajd ha rebben: De a gímvad nincs ezekben. Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja? Kerek az ég mindenfelé - Anyám, anyám, meghalsz belé! Szóla Hunor: itt maradjunk! Tanyát verjünk; itthon vagyunk: Selyem a fű, édes a víz, Fa-odúból csöpög a méz. Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj. Hogy elúntak otthon űlni, Halat csalni, őzet űzni: Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára. Puszta földön, sík fenyéren Zene hallik sötét éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban. Tündér lyányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak.