Jelen írásomban a gyermekkori el nem fogadottság ("baj van velem") élmény kapcsolatát vizsgálom a felnőttkorban jelentkező depresszióval és testi betegségekkel. Az ember előbb utóbb belebetegszik, ha elhiszi, hogy azt érzi, amit éreznie kellene és fáradhatatlanul próbálja nem azt érezni, amit tilos éreznie. Ezen kívül a saját gyerekeivel fizetteti meg a számlát, akik projekciós felületként szolgálnak a fel nem vállalt érzelmek számára. Nagyon gyakori, hogy testünk betegséggel reagál arra, ha tagadjuk a gyermekkori bántalmazást, vagy elhanyagolást, nem ismerjük el az ezzel kapcsolatos valódi érzelmeinket. A szeretet érzés azonban spontán kialakul, ha nem kényszerítjük rá magunkat. Hogyan fogadjuk el önmagunkat? Önmagunk elfogadásához az út azon keresztül vezet, hogy nem fojtjuk el negatív érzéseinket és megbarátkozunk saját valódi élettörténetünkkel. A gyermekkori bántalmazás jelei és következményei. Érdemes tudnunk azt, hogy minél kevesebb szeretetet kap egy gyermek, minél többször semmibe veszik a nevelői, annál jobban fog felnőtt korában is a szüleitől és azok helyettesítőitől (pl.
További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat. Felhasznált irodalom: Miller, A (2017) A test kiáltása. A szülői bántás hosszú távú következményei. Ursus Libris
Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának 2004-es, 27 országra kiterjedő nemzetközi felmérése alapján Magyarország "veszélyes hely" az itt élő gyermekek számára: a gyermekek biztonsága szempontjából a 23. helyen állunk a felmérésben szereplő országok között. Hazánkban havonta átlagosan két gyermek hal meg bántalmazás következtében. Hazánkban havonta átlagosan két gyermek hal meg bántalmazás következtében. A kutatások szerint a fiúk gyakrabban áldozatai, különösen a brutális fizikai bántalmazásnak, míg a lányok a szexuális visszaéléseknek. 11 dolog, amit máshogy csinálsz, ha gyerekkorodban érzelmileg bántalmaztak. Azoknál a személyeknél, akik gyermekkorukban bántalmazáson mentek keresztül háromszoros gyakorisággal alakul ki később depresszió vagy követnek el öngyilkosságot. A későbbi hatások is felbonthatók nemek szerint. A férfiak gyakrabban követnek el önmaguk is fizikai erőszakot, fogyasztanak alkoholt, vagy használnak különböző drogokat. Ezzel szemben a nőknél gyakrabban alakul ki valamilyen fizikai vagy mentális betegség, illetve folyamodnak nyugtató vagy antidepresszáns használatához felnőttkorban.
Mégpedig úgy, hogy esetleg az illető tovább viszi az agresszív magatartásformát, hiszen ezt tanulta otthon, ezt gondolja normálisnak, és máshogy nem tudja fegyelmezni az utódját. Esetleg épp az ellenkezője történik, az egyén nagyon zárkózott lesz, nem épít ki kapcsolatot senkivel, távolságtartó a többi emberrel szemben. Ezenkívül testi tüneteket okoz, úgy, mint evészavar, alvással kapcsolatos bajok és emésztőrendszeri problémák. Valamint folyamatos stresszben, készenlétben van egy esetleges támadás elhárítására, ami növeli a kortizol hormon termelődését. Mindenképp figyeljünk oda a jelekre, és ne féljünk cselekedni a gyermek érdekében! Akár egy egész életet megváltoztathatunk vele! Néhány sebet nem lehet bekötözni – A gyermekkori abúzus hatásai a felnőtt életre - Mindset Pszichológia. Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Régi sebeink csak akkor tudnak begyógyulni, ha az egykori áldozat eldönti, hogy megváltozik, és mostantól tisztelni fogja önmagát, feladja a gyermeki elvárásait. A szülők ugyanis nem fognak automatikusan megváltozni a gyermekük új viselkedése által. Ameddig tagadjuk a korai sérülésből fakadó fájdalmunkat, addig az egészségünkkel fogjuk megfizetni ennek árát, vagy gyermekünkön fogunk észrevétlenül revansot venni. Igen gyakori, hogy valaki mindenben a jót akarja csak meglátni, hogy ne kelljen félnie a negatív érzésektől. Ez egy jó túlélési stratégia lehet átmenetileg, hosszú távon azonban nagy ára van. Hogyan változtathatunk? Először is jó, ha egy szakavatott segítővel átgondoljuk a régi szenvedéseinket, majd elkezdjük máshogy kezelni a szüleinket. Akár ki is mondhatunk olyan dolgokat, amelyeket korábban nem tehettünk meg, ennek hatására a szüleik is bocsánatot kérhetnek. A kapcsolat rendezését azonban nem szabad siettetni! Előbb szabadjára kell engednünk erős érzelmeinket! Testünk egyértelműen visszaemlékszik a korábbi bántalmazásokra, ezért komolyan kell vennünk az üzeneteit.
Feltűnő közömbösséggel viszonyulnak a bántalmazott gyermekek szenvedéséhez. A megkínzott gyermek ezen kívül benne marad a zavarodottságban és túlterheltségben, ezért egész életében képtelen lesz felnőni. A függőség azonban kedvez a további gyűlöletnek. Ezt könnyű elfojtani, ilyenkor az ártatlanok elleni agresszióban tör utat magának. Sokan vannak, akik nem tagadják a saját gyermekkoruk nehézségeit. Más dolog azonban panaszkodni a szüleinkre, mint komolyan venni a tényeket és megélni az ezzel kapcsolatos szenvedésünket. Utóbbi felébreszti az egykori gyermek félelmét a büntetéstől, ezért legtöbben inkább elfojtva hagyják a legkorábbi érzéseiket és nem néznek szembe az igazsággal. Ez igaz sajnos a terapeutákra is. Utalnak ugyan az agresszió tilos voltára, de mégsem képesek arra, hogy ne alkalmazkodjanak mások elvárásaihoz és felmentik az agresszív szülőket. Milyen lelki következményei vannak a gyermekkori elhanyagolásnak? A bennünk lévő gátak azonban annak a történetnek az eredményei, amelyet a lehető legjobban meg kell ismernünk.
Nem beszélünk a saját problémáinkról, de másokat mindig meghallgatunk. Bűntudat, szégyen, düh és önmagunk hibáztatása A mesés négyes, ami mindig előjön, akárhányszor hibázunk vagy kudarcot vallunk. Olyan dolgok miatt szégyelljük magunkat, amik miatt mások soha – például azért, mert érzelmi igényeink, szükségleteink vannak. Csődtömegnek tartjuk magunkat Úgy érezzük, egész életünk el van rontva, és persze mindenért mi vagyunk a hibásak, magunkat tartjuk szerethetetlennek. Még akkor is kísérthet ez az érzés, ha a kívülállók szerint minden rendben van az életünkkel. Nehézkes érzelemfelismerés és -kifejezés Ha idegesek vagyunk, úgy érezzük, mintha megbénulna a nyelvünk, még szavaink sincsenek az érzelmeink kifejezésére, vagy össze vagyunk zavarodva azon, emberek – beleértve magunkat is – mit miért csinálnak. Azok a szülők, akik alulértékelik gyerekeiket és azok érzelmeit, azt táplálják beléjük, hogy az ő kis érzelmeik nem is számítanak. Erre gyerekként azt a választ adjuk, hogy elfojtjuk érzelmeinket, hogy ne "okozzanak problémát".