Fésűs Éva Gyümölcs Mese

Mortoff Informatikai Tanácsadó És Szolgáltató Kft

Cérnahangú ének! De lásd, így bontogattam szét a vágyam, mint a göröngy, lelkét egy hóvirágban: taníts meg, édes Istenem, szeretni! Önéletrajz forrása: Fotó: Kaposvármost Martí Zoltán Két szenvedélyem van, a hit és a magyar futball: nem tudom melyikről nehezebb őszintén írni! Támogassa a Magyar Hangot! Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti ( PayPal és bankkártya is)! Fésűs Éva Gyümölcs Mese. Köszönjük! Kilencvenkét éves korában elhunyt Fésűs Éva – tájékoztatta a kaposvári önkormányzat az MTI-t. A Kossuth-díjas írónőnek nemcsak tizenkét unokája, de már tizennégy dédunokája is volt. A gyerekzsivaj illett is a mesekönyvek szerzőjéhez, akinek versei, meséi 1959-től jelentek meg a Dörmögő Dömötörben. május 14-én született Cegléden. Érettségijét kereskedelmi középiskolában szerezte, majd nyugdíjba vonulásáig dolgozott gyors- és gépírónőként is. Az ötvenes évektől rádiójátékokat, 1969-től pedig mesefilm-forgatókönyveket is jegyzett.

Fss Éva Gyümölcs Mese

Meghalt Fésűs Éva Kossuth-díjas író: HunNews Fésűs éva májusi mese Mese után jártam. Fűnél-fánál hallgatóztam. Hát, egyszer csak ezt hal­lottam: — Édes-mézes jó napot, Mackó bácsi! — Jó napot, te kis miaszösz! Hát téged mi szél hozott erre? — A tavaszi. De nem Miaszösz a nevem, hanem Icinke-Picinke tündér! — Nohát, az Icinkét elhiszem, sőt még a Picinkét is, de hogy tündér vol­nál, te mákszemnyi kislány...? — Márpedig az vagyok! Nézz csak meg jobban! Fésűs éva gyümölcs mise au point. Arcocskám rózsaszirom selyme, hajam holnapi pitypang pelyhe, szavam patakvíz fodrözása, könnyű lépésem szél futása. Ingemet napsugárból szőtték, belehímezték füvek zöldjét, árnyékkal szegték, fénnyel varrták, piros hajnalon kivasalták! — Ezt nevezem! Brumm! De hát a többi? — Miféle többi? — Ami még kell a tündérséghez. Például jó szem! — Ó, nagyon jó szemem van! Ha akarod, megmondom, hogy száz lépés­nyire innen otthon van-e a csigabiga! — Nem úgy értettem, hanem... nézd csak! Már kora hajnal óta vesző­döm azzal, hogy kifésüljem a gubancos bundámból ezt a sok bogáncsot, de a hátam közepét sehogyan sem érem el.
Az kitárta göcsörtös ágait: Hagyd békén ezt a tájat! A kertben most érik a gyümölcs, az erdő tele van madárfészkekkel, a fészkek aligpelyhes fiókákkal. Hát aztán? Téged ki kérdezett? Te!... Azt kérdezted: ki birkózik meg veled. Hát majd én! No, akkor ki is téplek egyetlen csavarintással, te vackor! Fésűs éva gyümölcsmese. Egy pillanatig dermesztő csend lett, aztán a vihar belekapott a vadkörtefába. Csavargatta, tépte, cibálta, de minél jobban rázta, az annál jobban kapaszkodott a földbe gyökérlábaival, és annál hevesebben csapkodott bele a vihar szélfelfújta, kevély arcába. Közben minden ága-boga recsegett, ropogott, alig maradt rajta körte, de nem hagyta magát. Mindig úgy hajladozott, hogy a vihar ne tudja igazán megragadni, s végül már ő pörgette ágai között a haszontalant. Bezzeg most jó volt, hogy olyan girbe-gurba, mert még a vihar is eltévedt rajta. Dühösen kapkodott, s amikor látta, hogy nem megy semmire, mérgében hozzávágta a fához villámostorát. Sisteregve találta el az egyik ágát, de a következő pillanatban dörögve ráförmedt az ég: Takarodj!