A galaxis őrzői nem szuperhősfilm – inkább komédiába hajló űropera, erős fantasy beütéssel –, de a karakterábrázolás mégis marad a félvállról vett héroszdrámák szintjén. Quill alias Űrlord személyes traumája – amely tökéletesen rímel Skywalkerére – pusztán kötelező melodrámai prológ, ürügy arra, hogy a tehetséges komikus Chris Pratt ( alias Andy a Városfejlesztési osztály ról) a "legváratlanabb" pillanatokban egy válogatáskazettát játsszon le a nyolcvanas évekből. A Star Wars ból összevágott cselekménymix, valamint a szkeccs-szinten ragadó karakterrajzok szabotálják az igazi izgalmakat: ezeknek a géppisztolyozó mosómedvéknek, egysoros faembereknek és fura színű alieneknek bizony nehéz szurkolni. Jelenetek a filmből A Marvel a kortárs popkultúra legnagyobb mitológiagyára, de A galaxis őrzői ből pont a kidolgozott mítosz hiányzik ahhoz, hogy kalandfilmként működjön. Mert tagadhatatlan: működni akar. Hiába poénkodik a stúdió többi filmjénél – még a Thor 2 -nél is – többet, nem akarja szemberöhögni a Marvel-univerzumot működtető mítoszokat, sem leleplezni a mögötte rejlő erőszakkultúra visszásságait, mint tette a filmet író és rendező James Gunn előző műve, a Super (és a méltatlanul elfeledett The Specials).
A film elsöprő sikerét is bizonyára a korábbi Marvel-filmek poénszámlálájót felüllicitáló humor szavatolja, és talán az, hogy az űrben egyelőre nem forgolódó Bosszúállók és Nick Fury-k kihagyásával mentesítették az ismert szuperhősöktől ezt a világot. Ugyan a nagyközönség számára "ismeretlen" hősök felléptetését nevezik merész húzásnak a kritikák, de ilyen képtelen kijelentésre is csak a franchise-logika korában kerülhet sor. E szerint csak előre eladott termékbe (például játékfigurákról – harci teknősökről, autórobotokról – forgatott filmbe) illik sok százmilliót feccölni. Ez az alapelv nem sérült, hiszen a létező Marvel-rajongótábort maximálisan kiszolgálja a film, ráadásul az ismerősség érzete minden egyes képkockában ott lebeg: láttuk már ugyanezt, nem is egyszer, a különlegességet mindössze az adja, hogy nem fura állatokról elnevezett szuperhősöket kell nézni huszadszorra. A képek forrása: A laikusokat pedig a csúcsra járatott, műfajkeverő blockbusterstílus szögezheti a székébe: A galaxis őrzői az űroperai konfliktus és a kalandfilmes menekülések mellett kínál még börtönszökés-szcénát, sci-fi-paródiát és barátság-tematikát is, ráadásul a mosómedve – gépfegyverrel is "cuki" CGI-állatként – egyértelműen a kortárs animációs filmek világából szökkent át ebbe az univerzumba.
A galaxis őrzői csak a saját műfaját karikírozza és a tömegfilm patetikus pózait neveti ki, miközben maga is használja azokat, de nem teszi nevetségessé a komplett univerzumot, mint az Űrgolyhók. Felváltva kíván nagyköltségvetésű űrkalandfilmként és a Marvel PG-13-as attitűdjéhez puhított paródiaként szórakoztatni, de se a világ-, se a karakterépítéssel nem bíbelődik sokat, így a legtöbb izgalmat a képregény-adaptációkban még nem látott lények látványa jelenti. A dizájnerek ügyesen húztak eredeti külsőt és adtak sajátos humort a típuskaraktereknek, ráadásul a galaxis őrzőivé kovácsolódó különccsapaton belüli dinamika is gördülékeny. A film így végeredményben elszórakoztat, köszönhetően a nem túl meglepően, de azért biztosan működő vígjátéki vonalnak. Chris Pratt még úgy is megcsillant valamit komikusi vénájából, hogy a poénokat is gyomláló magyar szinkronban (így lett Groot verőnövényből szimpla fogdmeg) nem érződik a Városfejlesztési osztály gyerekembereként bejáratott, affektáló és röhejes intonációja.
A kéréseket a beérkezéstől számított 72 órán belül feldolgozzuk!
Szereplők: Kevin Michael Richardson Groot Vanessa Marshall Gamora Trevor Devall Rocket Raccoon Will Friedle Peter Quill A pimasz kalandor, Űrlord az univerzum megmentésére indul egy nagyon furcsa, de annál erősebb csapat tagjaként. Vele tart a beszélő és harcias mosómedve, a humanoid faszerű teremtmény, Groot, egy képzett harcos, Gamora és Drax, a pusztító.
Az esetleges fordítási hibákért felelősséget nem vállalunk! Tanúsítvány
A filmnek szinte minden egyes karaktere, motívuma, fordulata és trükkje megfeleltethető a Lucas-trilógia valamelyik momentumának. Kezdve az erejét tanulgató és származását kutató Luke Skywalkert és Han Solo cinikus zsoldosfiguráját egyesítő főhőstől a brit kiejtéssel zsörtölődő C-3PO és az okosakat csipogó R2-D2 robotduóját váltó, animált mosómedve/fa párosig, melynek növényi tagja az "Én vagyok Groot"-humorát a Trónok harca Hodorjától és a South Park Timmyjétől kölcsönözte. A sztorit mozgató rejtélyes gömb is a bolygókat elpusztító Halálcsillag tervének megfelelője – ez a gömb pottyan a bandita Peter Quill ölébe, csakhogy rajta kívül az egész galaxis is ezt keresi: Mordály, az elmés és fegyverrajongó mosómedve, haverja, Groot, a családjáért revansot vevő Drax, a zöld alien-lány Gamora, meg persze a gonoszok, Yondu, a martalóc és Ronan, a szupererős szupergonosz. Utóbbi persze behelyettesíthető (Yondu nem, mert a Walking Dead Merle-je, Michael Rooker adja kék fejjel és punktarajjal, plusz füttyre repülő nyílvesszője van…), Ronan egymondatos eredettörténettel vázolt sablongonosz, aki a "csak mert" mélységű dramaturgia szülötte.