A gyereknap május utolsó vasárnapja De mi történt gyereknapon? Természetesen elkirándult az egész iskola a város szélére, volt számháború, bográcsgulyás, foci, zsákban futás, kötélhúzás, de a lényeg az volt, hogy mindenki együtt volt a suliból, így nemcsak a nagyszünetben láttuk a suli jó csajait, hanem egész nap lődöröghettünk a táborhelyük körül, ahol piros csíkos Puma melegítőkben pucolják a krumplit. Azok a hetvenes eve online. A gyereknap arról győzött meg minden iskolást, amit egyébként is tudott: hogy körülöttük forog a világ Mert csak ezzel az erős éntudattal tudtunk létezni, hiszen csupán az volt fontos a világban, hogy elcsípjük a tévében a Kengyelfutó gyalogkakukk epizódjait, és érjünk haza, mielőtt elkezdődne a Tarzan a dzsungelben című film. Az volt fontos, hogy lássuk augusztus 20-án a Kukori és Kotkoda esti mesét, és az, hogy a Születésnapi szemétdomb epizód helyett a Végtelen giliszta című rész ment le, már nem is volt olyan lényeges. Az pedig végképp nem, hogy azért változtattak a mesék sorrendjén, hogy ne az Alkotmány ünnepén kerüljön adásba a születésnapi szemétdomb, azaz az évfordulós, összetákolt szocialista alkotmány.
Vegyük mindjárt a lapunkban más helyen már tárgyalt bérgyilkosügyet. Azok a hatvanas, hetvenes évek - Szalay Zoltán fotóalbuma | 9789630998079. És szögezzük le mindjárt az elején: egy szó sem igaz abból, amit a kormány hivatásos seggnyalói most állítanak, miszerint a Magyar Hírlap két hónappal ezelőtti publicisztikájának kretén félmondata vagy Frei Tamás (lapunk beltestében bőségesen tárgyalt) riporteri kérdése (ami pont olyan volt, mint amilyet egy kereskedelmi televíziótól várhat az ember: a valóságtól távoli) "burkolt formában" a miniszterelnök "likvidálására, meggyilkolására" szólított volna fel. Arra, hogy az e két esetben rejlő lehetőséget még odaát, a túloldalon sem fogta föl azonnal mindenki, a Magyar Demokrata című hetilap május 3-i számának első, tipp-toppul kinyomott, majd pedig minden valószínűség szerint azon nyomban be is zúzott verziója a bizonyíték. A lap eme változata - amit tehát az olvasók nem ismerhettek meg - közvélemény-kutatást közölt az ekkor még csak szokatlannak minősített riporteri kérdésről. A szerkesztők arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek szerint vajon mennyit érhet a többi politikus, azaz hogy szerintük egy bérgyilkos mennyiért tenne el néhány magyar közéleti személyiséget láb alól; és arra is rákérdeztek, hogy a társadalom miként tekint egy ilyen riporteri kérdésre.
Több mint ötven év telt azóta. Vajon mire és miként emlékezünk az 1960-as, 70-es évek világára? Emlékszünk-e, hogyan éltünk, dolgoztunk, építkeztünk, utaztunk, nyaraltunk, vásároltunk, öltözködtünk, szórakoztunk, ünnepeltünk, gyászoltunk, udvaroltunk akkoriban? Tudjuk-e még, hogyan készültünk a lakodalmakra, hogyan védekeztünk az árvíz ellen, milyen kabaréműsorokat, hangjátékokat hallgattunk? Vajon hogyan emlékeznek az idősebbek, a fiatalabbak és mit tudnak ezekről az évekről azok, akik utána születtek? Azok a hetvenes ever love. Ebben az albumban Szalay Zoltán (1935-2017) Táncsics-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfusnak, a magyar sajtófotó kiemelkedő személyiségének ma már kortörténeti dokumentumnak számító fekete-fehér fotói visszaidézik annak a kornak a hangulatát, a hétköznapi élet jellegzetes pillanatait, karaktereit. A képeket nézve hol sírni, hol pedig nevetni van kedvünk Parti Nagy Lajos, a kortárs magyar irodalom meghatározó alkotójának, a képekhez írt "életérzéseit" olvasva. A kötet a magyar kultúra két kiválóságának hiánypótló műve, könyvritkaság!
Ez az eredmény egyébként 23 százalék - sőt ne legyünk kicsinyhitűek: akár 25, sőt 26 százalék - híján tökéletes összhangban áll avval a felhívással, amelyet a lap 9. oldalán tettek közzé jobboldali sajtómunkások (köztük a Demokrata főszerkesztője, Bencsik András), és amely szerint az "a jelenség", hogy "a média egyes szereplői burkolt formában, de félreérthetetlenül az ország egyes vezetőinek likvidálására, meggyilkolására szólítanak fel, egyre nagyobb nyilvánosság előtt", "szakmailag elfogadhatatlan, erkölcsileg felfoghatatlan". Azok a hetvenes évek show. Az, hogy mi történt a lap első változatának bezúzása és a cikk átfogalmazása, majd kinyomtatása között, nem tudhatjuk: hogy mikor és kiben tört fel a morálbuzgár, vagy hogy ki mikor látta meg a lehetőséget arra, hogy ebből a semmiből Frei, az RTL Klub, a "baloldali" meg a "liberális" sajtó elleni dühödt lincshajsza kerekedjék. Ez maradjon a szerkesztők titka. ´k szemmel láthatóan másra használják az írott szót, mint a saját méltóságuk, gondolataik és egyéniségük védelmére - de ezt rendezzék le magukkal és az olvasóikkal.