A narrátor azokat a lehetőségeket veszi számba, amelyek javíthatják a főszereplő életminőségét. Miklóska élete korlátok közé szorított, mégis egyszeri és megismételhetetlen élet. A fő motívum az intelemben a beavatás motívuma, ami már a legősibb irodalmi műfajokban (mese, mítosz) is jelen van: a népmesék hőse is vándorol és akadályokat küzd le, így jut keresztül a beavatási útján. Miklóska is beavatott lesz a nap végére, ehhez és egész életéhez kap tanácsot: hogyan viselkedjen munkatársaival, hogyan a vendégekkel, hogyan teremtsen kapcsolatokat, milyen legyen az emberi tartása. "Térülj, fordulj, jöjj, menj, láss, fuss, vergődj zöldágra, de a mosogatást soha ne vállald, nem a te munkád. Nem. Pincér vagy! Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta. Pápai vizeken ne kalózkodj.. " Kell, hogy legyen Miklóskának morális tartás a, vigyáznia kell az erkölcsi tisztaságra, ezt emeli ki a novella, valamint az esztétikai értékrend fontosságát húzza alá (zenehallgatás jelenete). A pincérkedés klasszikusan polgári szolgálat (" nem sündörögsz, hanem szolgálsz "), így Miklóskának fel kell ismernie, hogy az egyén a társadalommal mindig a szakma révén érintkezik.
5. kiadás. A nagy sikert aratott Fancsikó és Pinta szerzője új novellás kötetében túllép a gyermekkor-kamaszkor problematikán, és megőrizve friss és eredeti látásmódját, "szélesebb vizekre hajózik". Esterházy Péter - Pápai vizeken ne kalózkodj! - Irodalom kidolgozott tétel. Történeteinek egyik része egy étterem, majd egy elegáns szálloda személyzete körében játszódik, pincérek és vendégek sajátos kapcsolata, egy furcsa, de nagyon is ismerős világ elevenedik meg lapjain, amelyben az emberi kapcsolatok természete a helytől, foglalkozástól némiképp elszakadva általánosabban is kirajzolódik. Esterházy az emberek és a dolgok helyét keresi, látszatoktól és szerepektől lecsupaszított lényegét akarja megragadni. E keresés útja számtalan felületi rétegen át vezet, így egy-egy állomáson a látszatok természetrajza is elénk tárul. A cél azonban – ahogy Miklóska, a pincér fogalmazza meg – mindig az "… hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem…" És ez egyúttal művészi hitvallás is. Mert az írások látszólag könnyed, sokszor megnevettető történeteiben, ötleteiben, villanásaiban, írói "kiszólásaiban" művészet és élet, esetlegesség és megformált véglegesség ellentmondása is benne rejlik.
De becsapós a szituáció, ugyanis az utolsó percben mutatja be mindezt, addig hozza a maga átlagát. Greengrass ugyanis nagyjából ennyivel tovább hagyta bekapcsolva kameráját, mint az összes többi akciófilm; nem tudom, hogy direkt azzal a szándékkal, hogy – szó szerint – hozzáadjon valamit a zsánertől megszokottakhoz vagy eleve úgy érezte, ezt a karaktert nem addig, hanem emeddig kell követnünk, hogy teljes képet kapjunk róla. Akárhogy is, Tom Hankset szívesen faggatnám erről az utolsó öt perces alakításáról. Plusz akiket hozzáteremt Ha a film elején nem kerülnénk képbe teljesen az alkotók már említett szándékát illetően, hogy itt akkor most nem csak két ember áll egymással szemben, hanem két világ, akkor azért biztos, ami biztos, ezt el is mondják. Mire ez az – egyébként egészen kurta – párbeszéd lezajlik, addigra már a kalózok koszos talpú főnöke és a fehér inges hajókapitány eltöltött egymással annyi időt, ami zavarba ejtő is lehet. Mert végig ott lóg a levegőben, hogy ők ketten elkezdenek egymással szimpatizálni.