Az IndieWire úgy véli, a Tőrbe ejtve gyakorlatilag az Aki bújt folytatása, abban a tekintetben, hogy a gazdag sznobok világát veszi célba. Ugyanakkor e világ felett már alaposan eljárt az idő, és Johnson ezt a mondanivalót zseniálisan fűzi bele krimijébe. A Collider nemes egyszerűséggel az év legszórakoztatóbb alkotásának nevezi a filmet. A Tőrbe ejtve Agatha Christie-féle krimiként, hitchcocki thrillerként és komédiaként is tökéletesen megállja a helyét, a különböző műfajok pedig makulátlanul simulnak egybe - így szól a kritika ítélete. A Slashfilm az eddig leírtakon túl azt emeli ki, hogy a 130 perces játékidő ellenére sincs egyetlen felesleges pillanata sem a műnek. A kritika szerint továbbá minden egyes jelenetben van valamilyen csavar, Johnson rendezése pedig bámulatosan vegyít legalább 5-6 műfajt. A The Hollywood Reporter a fentieken felül a díszleteket, a jelmezeket és a zenét is méltatja: az atmoszférateremtésen túl a különböző részlegek remekül segítik a hangulatváltásokat és a karakterek jellemzését is.
És igen, a Tőrbe ejtve is szépen beáll a tornasorba, mivel bármennyire is úgy csinál, mintha semmi mást nem tartalmazna, mint egy főhajtást Agatha Christie klasszikus detektívtörténetei felé, az igazság az, hogy hősünk ezúttal is bőven megcsavarja a sablont. Sherlock Holmes, Hercule Poirot, Maigret, Murdoch detektív, a Helyszínelők, meg az a nő a Gyilkos sorokból, mind-mind megidézésre kerülnek néhány sor, filmkocka, vagy akár egy elmés beköpés erejéig, de mégis, az összhatás más. Benoit Blanc (a szerep Daniel Craig jutalomjátéka, ezt kár lenne vitatni) hiába tűnik első pillantásra a fenti legendás detektívek jogos örökösének, gondolkodásmódjában alapvetően mást képvisel. Ahogy ő maga is kijelenti: "Nem az igazság az igazán nagy feladvány, hanem az, hogy mit kezdünk vele, ha végre rátaláltunk. " Hősünket egy vidéki kúriába hívják – illetve nem is hívja senki, inkább felbéreli egy számára is ismeretlen kilétű és szándékú illető –, ahol addigra már sajnos átvágott torokkal fekszik Christopher Plummer, a Thrombey-ház fura ura.
A kasszáknál elért sikerek után állítólag már készülőben is van a folytatás, így tehát felbukkant a remény, hogy a nagy hollywoodi stúdiók talán újra felfigyelnek erre a méltatlanul elfeledett zsánerre. Tőrbe ejtve (Knives Out) Rendező: Rian Johnson Játékidő: 130 perc Hazai bemutató dátuma: 2020. 01. 02. Forgalmazó: Freeman Film
HIRDETÉS Mielőtt a filmre rátérnénk említsük meg még egyszer, hogy Rian Johnson tényleg nem a sablonok, hanem az annál sokkal elvontabb cselekmények mesélője. Az időutazós Loopert magyarázni sem kell, még az egyébként is kultikus Breaking Bad utolsó évadának Ozymandias címet viselő epizódja joggal kaphatná meg a minden idők legjobb sorozatepizódja címet. Aztán ott volt a Star Wars. Az utolsó Jedik, ami olyan extrém módon rázta fel a kizárólag sablonokban és múltidézésben utazó újkori Star Wars-trilógiát, hogy a rendezőt ki is dobták a folytatásból, amire egyébként már megvolt a szerződése. Szóval adott egy bizonyítottan parádés rendező, meg egy műfaj, ami már akkor sem nagyon volt divat, mikor megszülettem, mozgóképen meg utoljára Blikk és Napi Ász mellékletekként vágták hozzá az emberhez az újságárusoknál. Rendesen kiéheztettek tehát minket, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy tűkön ülve várjuk Rian Johnson saját ötletéből fakadó és Agatha Christie előtt tisztelgő krimijét, ami eredetileg Knives Out, magyarul Tőrbe ejtve címen érkezett a mozikba nem akármilyen szereposztással megtámogatva.
A konzervatív oldalon meg ott van a fehér, középkorú férfi, aki persze együtt érez a Déli határon ketrecbe zárt bevándorlócsemetékkel, de azért mégis nyugodt szívvel szavaz Trumpra, mert azért mégiscsak kell az a jó kis gazdasági növekedés (ha meg jön a globális felmelegedés, majd legfeljebb nem veszünk kabátot, hülye tudósok, hogy nem gondoltak erre… A világban minden változik miért pont a klíma lenne állandó? ). Ezek az emberek, és a bennük testet öltő szélsőségek egyformán megcsúfolják azokat az értékeket, amik egykoron naggyá tették a kultúrájukat. Minta ahogy azt a filmben is látjuk, a pénz pillanatok alatt felülírja a család intézményének szellemiségét, egymás ellen fordítva a családtagokat. És noha nem vagyok különösebben otthon a témában, de az is egészen biztos hogy a karakterek szembemennek a kultúrájuk alapját jelentő kereszténység százados eszmeiségével is. Konzervatív, liberális, vagy esetleg balos, egyre megy, észszerű alternatívát egyik oldal sem kínál. A hangzatos ideológiák régen homogenizálódtak, a politikai meggyőződés már nem számít.