Ezen a ponton, a tábla szerint, Biharfüred felé járhatatlan az út, és tilos is arra haladni. Sajnos a Phaeton vízesés felé sem könnyű a túra. Nagyon elszánt kell legyen itt a természetjáró. Nem egy helyen több kidőlt fa és az elburjánzó bozót is szinte lehetetlenné teszi az ösvényen való haladást. Sok helyen a jelzés segít, mert az ösvényt nem lehet látni, annyira elvadult a táj. Egyre többször fordul meg a gondolatainkban, hogy itt még vissza is kell jönni. Rossz gondolatainkat "meghallva" a természet szederrel és málnával próbál rajtunk segíteni. A térkép és a GPS szerint nem járunk már messze a vízeséstől. A túra neheze csak most következik, mert három helyen is sziklamászás nehezíti az előrehaladást. Nagy phaeton vízesés turan. Aki eddig elvergődött, nem fogja feladni. Kár is lenne, mert egyre közelebbről halljuk a vízesés hangját. Majd amikor az utolsó sziklát is megmásztuk, a lélegzetünk is elakad a Nagy Phaeton elénk táruló látványától! A természet egy kis erkélyt is berendezett a vízesés lábánál, így annak varázsa teljesen átjárja a szívet és a lelket.
Lehetetlen lett volna autóval átmenni rajtuk. Gyalog is egy kaland volt rajta lépkedni, így legtöbbször az út szélén a fagyott fűvön libegtünk tova:) Mellettünk az Aló patak folydogált félig-meddig befagyva, itt-ott igen meredek, ugyancsak befagyott mellékágakkal. Egy jó órányi gyaloglás után egy befagyott gáthoz értünk, innen meredeken vitt fel balra az ösvény, majd a Bohogyő-vízesést tápláló patak völgye fölött mentünk tovább az oldalban, itt-ott igen szép, vad erdőben. A vízesés előtti kb. fél kilométeres szakasz ez, nagyon tetszett ez a rész! Valahonnan ismerős volt, talán már megtettem egyszer ezt az útvonalat, de nem emlékszem már mikor. Biharfüredről mindenesetre többször átjöttünk ide, a Bohogyő-nyeregből ereszkedve alá a vízeséshez, majd a Kereszthegyen, a láncos részen mászva vissza. Az mindig jó kaland! :) Jól látszik a Lightroom Map (Térkép) moduljában hogy hol található a vízesés. Nagy Phaeton (Bohodei) vízesés. Fenn, a gerinc végigfotózva az évek során:) A Mező-havastól a Bohogyő-nyergen át a vízesés fölött magasodó Istenek-havasáig (Bohogyő-csúcs).
Az év harmadik napja a búcsúzkodásé volt: délelőtt összepakoltunk, kitakarítottunk az erdészházban, kivittük a hátizsákokat, csomagokat az autókba - ekkor derült ki, hogy Luki autója, egy 4x4-es Duster, amivel bejöttek egész az erdészházig, és egy hétig ott parkolt az árnyékos erdőben, -20 fokokban, nos, nem indult... Csonttá volt fagyva. Nagy-Phaeton vízesés | Hazajáró Honismereti és Turista Egylet. Meg se nyikkant. Szerencsére volt még benn egy VW Caddy 4x4, ami beindult, és azzal vontatták ki Luki Dusterjét a Jadolina hotel előtti parkolóba, ki a napra, hogy kiolvadjon kicsit:) A mi Dusterünk is itt parkolt, a napon, és szerencsére első kulcsra indult. Igaz, én előző este a túra után beindítottam kicsit és hagytam a motort járni 5-10 percet, nehogy az aksi teljesen lehaljon a nagy hideg éjszakákban. Az is jó volt, hogy az út menti parkolóban, ahol a legtöbb kocsi volt, napközben szép napsütés volt, és bár nem volt meleg, de azért mégsem volt olyan hideg napközben mint az árnyékos erdőben az erdészház oldalában, ahova ilyenkor télen alig-alig süt be a nap.