"Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent. " 'Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez. ' - És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjukor, S a dal malasztos enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifju karja, Lantjának adta érzetét, S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpűlt a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, És a költőnek, súgarából Font homlokára koronát. Petőfi sándor az álom elemzés. De méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, És ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bus ajka Kínjának hangján rebege: 'Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiut; Soká igérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?... '
"Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él. " Kecskemét, 1843. március 5-e előtt
Megnyílik ekkor vágyink tartománya. Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bibor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál... Nyugalmat élvez. Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. - Álmamban én Rabnemzetek bilincsét tördelem! Álmok álmodói, Petőfi Sándor | MédiaKlikk. Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sajkás vagyok vad, hullámos folyón. Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka, Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál Szilaj kezekkel a haragvó dajka. Sors, életemnek haragos dajkája, Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted, Ki rám zavartad fergeteg módjára A csendriasztó szenvedélyeket. Elfáradtam már, messze még a part? Mely béfogad révébe;... vagy az örvény? Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén. Sem part, sem örvény nincsen még előttem, Csak hánykódás, csak örökös habok; Hánykódom egyre a folyó nagy árján... Ki sem köthetek, meg sem halhatok. De mily hang ez, mily tulvilági hang, Mely bévegyűl a habzúgás közé? Tán szellem, égbe szálló a pokolból, Hol büntetését már átszenvedé?... Petőfi Sándor - Magyar versek. Egy hattyu száll fölöttem magasan, Az zengi ezt az édes éneket - Oh lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet!... Nem voltam többé gyermek, s nem valék Még ifju. Ez az élet legszebb éve, Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről Az éj kárpitja félig van levéve.
Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Pest, 1847. január Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele… Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Petőfi sándor az atom 03. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted.
Pille, pille, pillangó, Szállj le a kezembe, szivárványnak színeit fesd a tenyerembe! Pille, pille, pillangó! Olyan, mint az álom. Mitől lettél ilyen szép? Én majd kitalálom. Libbenő szép virág, felhő közelében, hernyóból lett tündérlány Odafönn az égen. Pille, pille, pillangó! Szállj le a kezembe, Szivárványnak színeit fesd a tenyerembe!
Az álom A természetnek legszebb adománya. Megnyílik ekkor vágyink tartománya. Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bibor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál... Nyugalmat élvez. Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. - Álmamban én Rabnemzetek bilincsét tördelem! Küldd el ezt a verset szerelmednek! További versek honlapunkról: » Tanács Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne... » Visszajáró ifjú holtak Éjféltájt a néma sírhantok alól feljönnek a... » Veled vagy nélküled Veled vagy nélküled, végülis megszületik az... » A szerelmes szemek Ah, ne vesd rám két villám szemedet Oly hasgató... » Két szív között A szív forrong, lázad - de vár is... Látod,... » Mikor a földön... Mikor a földön leány születik, Egy fiúcska... » A legszebbnek Szép nyári éj. A parkban ültünk. Petőfi Sándor: AZ ÁLOM... | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A mennybolt...