Az Apró kis hazugságok csak azt tudja bizonyítani, hogy Marion Cotillard játéka még akkor is üdítő élmény a vásznon, ha csupán kedvese, Guillaume Canet álszent társadalomkritikájában kénytelen tetszelegni. Az Apró kis hazugságok figurái az anyagi problémákat csak hírből ismerik, ellenben érzelmeikkel meglehetősen hadilábon állnak. Fura baráti társaság ők, akik minden évben együtt nyaralnak az Atlanti-óceán partján, szigorúan a gyerkőceikkel. Éric (Gilles Lellouche) pl. nagybetűs férfi, aki bár szereti párját, képtelen ellenállni a huszonéves leányoknak. Az ügyefogyott Antoine (Laurent Lafitte) egyenes ellentéte, ő épp szerelmével évődik kapcsolatuk jövőjén. Vincent (Benoit Magimel) pedig többgyermekes apa létére a nyaralás előtt vallja be a házigazdának (Francois Cluzet), hogy beleszeretett a férfiba, rövidebben a "coming out" határán táncol. Éric lelkitársa, Marie (Marion Cotillard) ugyancsak képtelen elkötelezni magát egyetlen férfi mellett, s jobb híján füves cigik sodrásával pepecsel.
A jól ismert LGT-szám szövegéhez hasonlóan, e filmben is egy kiterjedt baráti társaságba csöppenünk, melyet privát kis ügyek kusza szövete hálóz be. A társaság tagjai apró kis hazugságokkal leplezik és halogatják jelentéktelen elszámolnivalóikat egymással, így tartva fenn a barátság látszatát önmaguk és egymás előtt. Vagy éppen ez, éppen így működik az igazi barátság? Az csak akkor derül ki, ha nagy a baj… A társadalom rajza Miről csináljak filmet, mit meséljek el az én leendő közönségemnek vagy mivel, hogyan szembesítsem őket? – vakarja a fejét az egyszeri filmes, és az egyszerűbb utat választva, valamilyen zsánerhez nyúl. Előkeres egy régi krimit, kicsit átírja és krimizni kezd. Vagy személyesebb utat választ és saját kis neurózisából halász elő valamit, amiből lesz valami thriller vagy vígjáték. Megpróbál szórakoztatni. Vagy vesz egy nagy levegőt, és művész lesz. Vagy megpróbál körülnézni maga körül, és amit lát, a kvázi valóságot megragadva, az igazságot próbálja megfogalmazni. Ha az adott filmes a panelekből jön, akkor a prolikról filmez, ha egzotikus országban nevelkedett, akkor azokról, ha nem jött be neki az iskola, akkor arról.
A bonyodalmak azonban már az utazás előtt megkezdődnek: Vincent szerelmet vall egyik legrégebbi barátjának, az egész társaságot vendégül látó Maxnak. Ettől a pillanattól kezdve azonban olyan feszültség támad a két barát között, ami az egész nyaralásra rányomja a bélyegét. A film fő konfliktusa ez a titok, azonban lelepleződnek még régebbi sérelmek, titkok és feszültségek is, amelyeket a barátok bár évek óta őrizgetnek, mégis csak most, a tragédia árnyékában kerülnek felszínre. A Marion Cotillard által alakított Marie a film egyik központi és egyben legérdekesebb karaktere is: ő az egyetlen, akinek bár folyton van valakije, mégis mindig egyedül van: nem képes közel engedni magához az embereket és mikor kiderül róla, hogy gyermeket vár, úgy érzi, hogy teljesen egyedül kell szembenéznie a felelősséggel. Ő az a "kislány", akit minden nagyobb társaság jól ismer: nem képes felnőni, nem képes felelősséget vállalni és képtelen megbirkózni az élet problémáival, ezért inkább halogat és kivár, de sokszor hiába… A film egyik erőssége egyébként, hogy bár sztereotípiákkal dolgozik, és mindenki ráismerhet egy-egy figurára a saját életéből, mégsem lesz unalmas: minden tipikus karakterből megmutatja a jót és a rosszat is, ezzel közel engedve a nézőkhöz a szereplőket.
(Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29. ) 2. p. ↑ Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. ) 162. p. Erik Pontoppidan dán természetkutató volt, de Norvégia természetrajzával is foglalkozott. ↑ Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 2. Nemzeti kiadás 30. Jókai Mór – wiki.kepregenydb.hu. ) 124. ) 151-152. ) 187. p. Forrás Szerkesztés Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901) Külső hivatkozások Szerkesztés Idézetek Jókai műveiből
Nincsenek ócska tornyai, vármaradványai, mik elmult borús időkre emlékeztetnének, az utolsó védbástya fala rég házak közé van beépítve; nincsenek ódon kastélyai, mikhez rémmeséket költhetne a népmonda; nincsenek titoktartó kolostorai, mik hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes aristocraticus palotái; nincs Bastilleje, sem Towere, de nincs Kremlje és Louvre-e sem; még csak egy nagyobbszerű templom sem kevélyíti arczát. Olyan "otthon"-nak szánt város az egész. Negyvenöt év előtti arczáról beszélek. Még akkor nem volt körüle az a száz fekete kémény, mely most mindennap fekete korommal írja fel az égre a földi prózának diadalait; eszemben sem élt a múzeum körüli city; a széles Dunaparton hosszan egy, csupa egyenlő kétemeletes házakból támadt épületsor mosolygott. Jókai mór wiki.openstreetmap. Olyan volt az, mint egy szép fiatal hölgynek ajkai közt a ragyogó fogsor. A közeledő idegent úgy hivogatja az első tekintet. [4] Pest 1849-es ábrázolása «Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni, a ki maga is a királyok királya?
(1904, 1909) 28. kötet: Mire megvénülünk (1904) 29-30. kötet: A kőszivű ember fiai I-II. (1904) 31. kötet: Az elátkozott család (1904) 32-33. kötet: Névtelen vár I-II. (1904) 34. kötet: Felfordult világ / Észak Honából / A debreczeni lunátikus (1895) 35. kötet: Szélcsend alatt / Az életből ellesve (1905) 36. kötet: A magyar előidőkből / Egy asszonyi hajszál (1904) 37. kötet: Novellák (1904) 38-39-40. kötet: Szinművek I-III. (1895, 1904) 41. kötet: Szerelem bolondjai (1905) 42. kötet: Fekete gyémántok 43-44. kötet: És mégis mozog a föld I-II. (1905) 45-46. kötet: Az arany ember I-II. (1896, 1911) 47-48. kötet: Enyim, tied, övé I-II. (1905) 49. kötet: Virradóra (1905) 50. kötet: Föld felett és víz alatt / A véres kenyér (1905) 51. kötet: Rab Ráby (1906) 52-53. kötet: A jövő század regénye I-II. (1908) 54-55. kötet: Az élet komédiásai I-II. (1906) 56. Jókai mór wiki.openstreetmap.org. kötet: A damokosok (1906) 57. kötet: Szép Mikhál (1906) 58. kötet: Targallyak (1906) 59. kötet: Egész az északi polusig! / A ki a szivét a homlokán hordja (1906) 60. kötet: Bálványos-vár (1906) 61. kötet: Megtörtént regék (1906) 62-63. kötet: Akik kétszer halnak meg I-II.
Lelketlen diplomaták uszíták egymás ellen a népeket; a nemzetiségeket, a fajokat, a hitfelekezeteket; mi legalább ne vegyünk ez uszításban részt, kik Isten kegyelméből magyaroknak születtünk, s saját szellemünk szerint szabadelvűeknek nőttünk fel. Az orosz diplomáciától visszariadunk, mert a rideg abszolutizmust képviseli; kárhoztatjuk benne nem az oroszt, de az abszolutizmust, mely elveinknek ellensége, akármely nemzettől jöjjön. Mór Jókai. Az o r o s z k o r m á n y n a k van kancsukája, vannak szibériai ólombányái, vannak vérrel írt ukázai; de az o r o s z n e m z e t n e k van szabadság utáni vágya, mit demokrata egyletei fenyegetve hirdetnek a világnak, van hatalmas literatúrája, melynek magas lelkű bajnokai az általános szellemi jobblétért, a nagy koreszmékért küzdenek... [1] Az arany ember Szerkesztés (1872) A hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére. Hitelezők követelték vissza kölcsöneiket. S akkor az egész kártyavár összeomlott. A legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház.