10. Információ: Rácz Imre: 06-20-356-3523 Törölt nick 2017. 07. 23 6011 Ott vannak azok a sarlótollak (legalábbis a világosbarnán), csak olyan kicsi a kép, hogy én is alig láttam meg. Érdemes nem ennyire lekicsinyíteni, vagy a "beillesztés nagyban" funkciót használni, ha apró részletek felismerése a cél, - a beazonosításhoz. Egyébként szép kis jércék, régebben nekem is voltak brahmáim. Előzmény: kezdö brahms (5994) 6010 Jobb leszedni, mert ha sokáig rajtamarad sokszor nem esik le, hanem "hízik". Akár akkorára, hogy "dugót" képezve elzárja a "kijáratoot" a végbél (kloáka) körül, és a csibe ebbe belehalhat (nem tud üríteni).. Olyankor ha nagyra van hízva, már leszedni is körülményesebb, mert magával ránthatja bőrt, vagy a "püspökfalatot", vagy akár a végbelet. Olyankor már jobb leáztatni. Nálam is volt többször ilyen, de sokszor a 20-30 csibéből mindig csak egynél. (Nem tudni miért csak egynél, és mindig annál az egynél? ) De annak az egynek pár naponta/hetente le kellett szedni a fenekéről a guanot.
Természetesen csak puszta kézzel ér a harc! :) Előzmény: mindenes88 (5750) Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
A tenyésztett házinyulak fajlagos génkészletét a Cseh Köztársaságban a fajtatiszta nyulak és keresztezéseik képviselik. Elterjedésük a tenyésztési iránytól függ. Jelenleg belföldön a nyulak háztartási tenyésztése öt alapvető irányban történik - hagyományos (nem szervezett) kis tenyészet, szervezett kis tenyészet, gazdasági tenyésztés, laboratóriumi tenyésztés és az ún. klasszikus "házikedvenc" tenyésztés. Míg a szervezett tenyészetekben a tenyésztők (Cseh Tenyésztők Szövetsége) tenyésztéssel és nemesített fajtákkal foglalkoznak, addig a hagyományos tenyésztők általában a kiválasztott - többnyire közepes fajták keresztezését részesítik előnyben. A nyúlgazdaságokban ún. brojlernyulakat tenyésztenek - speciális hibrid kombinációk, amelyeket a gyors növekedés, a kiváló izomzat és a granulált takarmány jó felhasználása érdekében tenyésztettek ki. A laboratóriumi tenyészetekben szereplő nyulak specifikus hibrid kombinációk, elsősorban az új-zélandi fehér nyulakon alapulnak. A kedvtelésből tartott állatok tenyésztése esetén, amikor többnyire 1-2 nyulat tartanak, ezek elsősorban törpefajták, vagy ezek hibridjei.
Japán autók listája Vonós hangszerek fajtái Vinos hangszerek listaja restaurant Vonós hangszerek listája teljes film A csőrös fuvolák (például furulya) esetében ezt az irányított légáramot a fúvókába épített légcsatorna hozza létre. Klarinétfélék [ szerkesztés] A klarinétfélék egynyelvű nádsípos hangszerek. Csőrszerű fúvókájuk rácsapó nyelvként működő nádnyelvvel van ellátva, az általa keltett rezgések egy csőrezonátorban, hangszertestben hoznak létre zenei hangokat. A klarinétcsalád tagjai tartoznak ide, de a szaxofon, a tárogató is a klarinétfélékhez hasonló egynyelvű nádsíppal működik. Oboafélék [ szerkesztés] Az oboafélék kettős nádnyelves hangszerek. Fúvókájuk két egymással szembefordított rugalmas nádnyelvből áll, amelyek a nyelvsípok működési elve alapján keltik azokat a rezgéseket, amelyek egy csőrezonátor gerjesztésével zenei hangokat eredményeznek. A nád vagy közvetlenül érintkezik a hangszerjátékos ajkaival (például oboa, fagott), vagy szélsapka fedi, amelynek nyílásán át történik a levegő befúvása (például görbekürt, duda).
A hangmagasság [ szerkesztés] A fafúvósok esetében, mint a többi fúvós hangszernél is a hangmagasságot a hangszer testében rezonáló levegőoszlop határozza meg, ennek hosszúságát hanglyukak segítségével lehet módosítani. Vinos hangszerek listaja las Vons hangszerek listája Fafúvós hangszerek – Wikipédia Pünkösdi programok 2019 budapest Ütős hangszerek nevei Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el. Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is. Története [ szerkesztés] A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a klavikord és a csembaló, amelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az i. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis ( víziorgona) néven ismert.
Az ilyen hangszereket e tulajdonságuk alapján kvintelő hangszernek nevezzük. Ha a nádnyelves hangszer furatát kúpszerűen, kónikusan alakítják ki, hogy az ürege a fúvókától kiindulva egyenletesen táguljon, akkor átfúváskor a fuvolához hasonlóan viselkedik, a teljes felhangsor képezhető. Ilyen hangszertesttel rendelkezik például az oboa, a szaxofon, a tárogató. A szimfonikus zenekarban [ szerkesztés] A szimfonikus zenekarban a fafúvósok közvetlenül a vonósok mögött, a karmesterrel szemben foglalnak helyet. Jellemző összeállításuk: 1 piccolo 2 fuvola 2 oboa 1 angolkürt 2 klarinét 1 basszusklarinét 2 fagott 1 kontrafagott Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Aerofon hangszerek, fúvós hangszerek, rézfúvós hangszerek Források [ szerkesztés] Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6 Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el.
Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, hátrányaik ellenére mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító zongora. A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek. Működésük [ szerkesztés] Ezen hangszerekhez két kéz kell, mindegyik kéz egy szólamot játszik (ebből adódóan ezen hangszerek polifónikusak), hangot egy billentyű lenyomásával érhetünk el. Ennél fogva használatuk viszonylag egyszerűbb, legalábbis a vonós- és fúvós hangszerekhez viszonyítva. Viszont ebből adódnak hátrányok is: mivel közvetlenül a hangot megszólaltató berendezésekhez nem érünk hozzá (nem úgy, mint például egy vonós esetén a húrra tesszük le az ujjunkat), ezért sokkal alacsonyabb a modulációs készsége ezen hangszereknek. A mód, ahogy játszunk ezeken a hangszereken, nagyjából megegyezik. A fafúvós hangszerek az emberi lélegzettel megszólaltatott fúvós hangszerek közül azok, amelyek nádnyelves vagy ajaksípos fúvókával vannak ellátva, megkülönböztetésül a fúvástechnikailag ezektől teljesen eltérő rézfúvós hangszerektől, amelyek tulajdonképpen tölcséres fúvókájú hangszerek.
Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász. Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, hátrányaik ellenére mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító zongora. A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek. Működésük [ szerkesztés] Ezen hangszerekhez két kéz kell, mindegyik kéz egy szólamot játszik (ebből adódóan ezen hangszerek polifónikusak), hangot egy billentyű lenyomásával érhetünk el. Ennél fogva használatuk viszonylag egyszerűbb, legalábbis a vonós- és fúvós hangszerekhez viszonyítva. Viszont ebből adódnak hátrányok is: mivel közvetlenül a hangot megszólaltató berendezésekhez nem érünk hozzá (nem úgy, mint például egy vonós esetén a húrra tesszük le az ujjunkat), ezért sokkal alacsonyabb a modulációs készsége ezen hangszereknek. A mód, ahogy játszunk ezeken a hangszereken, nagyjából megegyezik. Bővebben: Pengetős hangszerek Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap Alkategóriák Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).
Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is. Története [ szerkesztés] A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a klavikord és a csembaló, amelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az i. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis ( víziorgona) néven ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona. Egészen a 14. század közepéig nem volt kihívója, amíg meg nem jelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem mert a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül. Az ilyen hangszereket e tulajdonságuk alapján kvintelő hangszernek nevezzük. Ha a nádnyelves hangszer furatát kúpszerűen, kónikusan alakítják ki, hogy az ürege a fúvókától kiindulva egyenletesen táguljon, akkor átfúváskor a fuvolához hasonlóan viselkedik, a teljes felhangsor képezhető.