Kétségtelenül e vizek leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb állatai a porcos halak közé tartozó cápák, amelyek közül számos faj előfordul a Nagy Korallzátony közelében és évente több fürdőző illetve könnyűbúvár is áldozatul esik kielégíthetetlen étvágyuknak. Érdekes, hogy éppen a legnagyobb faj, a 8-10 méterre is megnövő óriáscápa (Cetorhinus maximus) egy ártalmatlan plankton evő állat. Nem úgy a szirticápák (Carcharhinus sp. ), vagy a dajkacápák (Orectolobus sp. ), amelyek közismerten mohó ragadozók. Rokonuk, a kékpettyes tüskésrája (Taeniura lymma) legtöbbször az aljzaton, a világos korallhomokon lapul. A színes halrajok között gyakran feltűnnek az ajakoshalakhoz tartozó Coris gaimard és a kis sünhal (Diodon holocanthus), amelynek bőrét 4-5 centiméteres tüskék borítják. Amennyiben veszélyt érez, testét felpumpálja levegővel aminek következtében gömbölyűvé válik, mint egy megalomániás vadgesztenye. Nincs az a halevő ragadozó, amely meg ne gondolná, hogy kikezdjen vele. A korallok között számos tüskésbőrű is megtelepszik.
Az ízig-vérig felfedezőt és tengerészt azonban nem a tenger alatti világ szépsége nyűgözte le, hanem az a veszély, amelyet e szirtek a hajózás számára jelentenek. A szigetek külső – óceán felé eső – fele meredeken zuhan le, akár 2000 méter mélységig is. A vastag korallmészkő az alapot képező kőzetek lassú süllyedése miatt alakult ki, ugyanis a szirtképző korallok csak 50 méter mélységig képesek életben maradni. A Nagy Korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike – az 1975-ben létrehozott – Zöld sziget, amely alig 3 méterre emelkedik ki a Csendes-óceán szintje fölé. Felszínét főleg kókuszpálmák (Cocos nucifera) borítják. Partjait fehér korallhomok fedi, melybe levesteknősök (Chelonia mydas) és közönséges cserepesteknősök (Eretmochelis imbricata) rakják pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő apró teknősöket elsősorban a szigeten fészkelő sirályok (Larus sp. ) és csérek (Strena sp. ) veszélyeztetik, amelyeknek könnyű prédát jelentenek a homokban csetlő-botló, a víz felé igyekvő apróságok.
"Tengeri hőhullám" okozhatta az idei nyáron történt korallfehéredést a Nagy-korallzátonyon – állapították meg az ausztrál kormány tudósai kedden közzétett jelentésükben. Mint írták, a korallfehéredés a Nagy-korallzátony mentén vizsgált 719 zátony 91 százalékát érintette 2021-22 nyarán. A korallfehéredés akkor következik be, amikor a korallok a körülmények megváltozása miatt kilökik a szöveteikben velük szimbiózisban élő algákat. A kifehéredett korallokat könnyebben támadják meg betegségek és a táplálékhiány miatti pusztulás fenyegeti őket. A 2021-22-es nyár volt a hatodik tömeges kifehéredés a Nagy-korallzátonyon 1998 óta, amelyből négy 2016 óta történt. Nem túl rózsás a Nagy-korallzátony jövőképe Gyakoribb és hevesebb hőhullámok várhatók az ausztráliai vizeken, ami fenyegeti a Nagy-korallzátonyt is - közölte egy ausztrál környezetvédő szervezet abból az alkalomból, hogy az ENSZ egy szakértői csoportja megkezdte a világörökségi listán is szereplő korallzátony állapotának felülvizsgálatát.
A globális tengerszint-emelkedés is változást hoz a zátonyrendszer életébe, amint azt a kutatások szerint a múltban is tette, a Nagy-korallzátony hanyatló, vándorló és újra megerősödő korszakokat élt már át. Az Earth Observator y felvétele 2020. augusztus 9-én készült, a Landsat–8 műholdról. A felvétel 2020-ban készült, a bal alsó sarokban a mérce 10 kilométert jelez. Forrás: Earth Observatory Azok az ősi zátonymaradványok, amelyekre a mai zátonyok ráépültek, sok százezer évesek, ám a még most is élő zátony nem több tízezer évesnél. Egy 2018-as kutatásban az elmúlt 30 ezer évet vizsgálták, az ezen időszak alatt lezajlott klíma- és tengerszint-változások nyomait mérték fel a Nagy-korallzátony területén. Az üledékfuratokból számos változásra derült fény, például arra, ahogy a zátony élővilága a tengerszint emelkedését és süllyedését követve vándorolt. Ennek oka, hogy a korallpolipoknak a megfelelő, fénnyel átjárt, sekély tengerre van szükségük, s ha ez változik, zátonyépítő tevékenységük függőleges és oldalirányú vándorlást is lehetővé tesz.
Bejegyzés navigáció
Ennek következtében a korallok kifakulnak és elpusztulnak. A korallszigetek ellensége A korallok veszélyes ellensége a töviskoronás tengeri csillag (Acanthaster plancti) akár 80 centiméteresre is megnőhet. 1962 óta a korallszirteken háromszor szaporodtak el járványszerűen a töviskoronások, óriási pusztítást okozva. Élete során egyetlen töviskoronás egymilliárd petét rak le, és ha a lárvák túlélési esélyei csak néhány százalékkal javulnak is, máris milliókkal több tengeri csillag keletkezik. Az utóbbi években a folyókkal egyre több tápanyag – a civilizáció hulladéka – kerül a korallzátonyokba, amely kedvez a tengericsillag-lárvák elszaporodásának. A következmény: a kifejlett töviskoronás tengeri csillagok csapatostul esnek neki a korallpolipoknak. A mai Nagy-korallzátony megközelítőleg 8000 éves lehet. Óriási korallmészkő talapzaton nyugszik, amelynek idősebb részei még kb. 600 000 évvel ezelőtt keletkeztek. Ausztrália keleti partjai előtt a korallok valóban optimális életkörülményeket találnak – elsősorban a tiszta, meleg és napfénytől bevilágított víz miatt, amelynek hőfoka 26-28 C között mozog.
Két vektor skaláris szorzata Definíció: Két vektorskaláris szorzatán a két vektorabszolútértékének és hajlásszögükkoszinuszánakszorzatát értjük. A két vektor legyen a és b, hajlásszögük. A két vektorskaláris szorzatának jelölése: ab. Ezek fizikai értelmét is összefoglaljuk: A munkát megkapjuk, ha az erő- és az elmozdulásvektorabszolútértékének és hajlásszögükkoszinuszánakszorzatát vesszük. b) Ha az erő és az elmozdulás α szöget zárt be, akkor a végzett munka:
Skaláris szorzat koordinátákkal Két vektor skaláris szorzata egyenlő a megfelelő koordinátáik szorzatának az összegével. Tekintsük az és a helyvektorokat, és képezzük ezek skaláris szorzatát. Az a és b vektorok bázisvektorokkal felírva:,. Skaláris szorzatuk:. A disztributív tulajdonság alapján a szorzást tagonként végezhetjük:. Tudjuk:, és hiszen i és j hajlásszöge. Ezért:.
Két vektor skaláris szorzata, emelt szintű matematika tételek - YouTube
A skaláris szorzat felcserélhető (kommutatív). Azaz: \( \vec{a}·\vec{b}=\vec{b}·\vec{a} \) . Ez a definíció következménye, hiszen felcserélhetőség a valós számokra igaz. 2. Egy vektor önmagával való skaláris szorzatát a vektor négyzetének nevezzük. Azaz: \( \vec{a}·\vec{a}=|\vec{a}|·|\vec{a}|·cos(0°)=|\vec{a}|^2 \) Mivel ekkor a hajlásszög nulla, ezért cos0° =1. 3. Bebizonyítható, hogy a skaláris szorzat az összeadásra nézve disztributív. Azaz: \( \vec{c}·(\vec{a}+\vec{b})=\vec{c}·\vec{a}+\vec{c}·\vec{b} \) . 4. Skaláris szorzatot egy számmal úgy is szorozhatunk, hogy a számmal a skaláris szorzat egyik tényezőjét szorozzuk. Azaz: \( k·(\vec{a}·\vec{b})=(k·\vec{a})·\vec{b}=\vec{a}·(k·\vec{b}) \) , ahol k∈ℝ. 5. A skaláris szorzat általában nem csoportosítható (nem asszociatív). Azaz: \( (\vec{a}·\vec{b})·\vec{c}≠\vec{a}·(\vec{b}·\vec{c}) \) . Hiszen a mellékelt szorzásnál a baloldalon a \( \vec{c} \) vektor számszorosa \( (\vec{a}·\vec{b}) \) -szerese), míg a jobb oldalon az \( \vec{a} \) vektor számszorosa, \( (\vec{b}·\vec{c}) \) -szerese található.