Budaörs 2019 május 20. hétfő, 7:45 Enn Vetemma Vacsora öt személyre című darabját május 17-én mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház Böröndi Bence rendezésében. Böröndi Bence / Budaörsi Latinovits Színház: Vacsora öt személyre – olvasópróba / Fotó: Borovi Dániel Az alkotók ajánlója: Észtországban járunk, illetve az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban, a hetvenes évek végtelen közepén, olajbányászatból élő kisvárosban, lakótelepi tisztaszobában. Fiatal házaspárt ismerhetünk meg, a geopolitikai helyszín és a történelmi idő afféle mintapolgárait, vagyis mérnök férjecskét és tudós asszonykát. Épp a férj szüleit várják, vacsorára. Vacsora öt személyre - PREMIER. No, ilyenkor szokott a helyzet elfajulni – és ez történik ezúttal is. Nem mintha egy anyós érkezése, a világon bárhol, bármi jót ígérne: de itt, a hamvába holt ipari projektek földi pokollá lett romjain, a világmegváltó eszmék paródiává züllött roncsai között egy anyós is duplán fáj. Nem csoda tehát, ha az este pillanatok alatt csatatérré varázsolja a vacsoraasztalt, mégpedig olyan csatatérré, ahol győzni nem lehet, csak – optimális esetben – kevésbé veszíteni, mint az ellenfél, vagy -ség.
A hívatlan vendég Chován Gábor ott marad éjszakára és az amúgy is elhanyagolt fiatalasszonyt az örömök mezejére repíti, mely tény reggelre kiderül. Nagy ügy nincs belőle, hiszen a fiatalasszony csomagol, ezzel igyekezvén jóvátenni félrelépését. Vacsora öt személyre. A dráma kiteljesedése csúcsán megszólal a rádió, örömhírt olvasnak be, a férj brigádja nyert egy Karib tengeri utazást, de ezzel az örömmel már semmit sem tudnak kezdeni. Dióhéjban tehát ennyi a történet. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését nézze meg Enn Vetemaa észt író által megírt és Böröndi Bence által színpadra vitt darabot. Okuljon belőle és örüljön, hogy ez a világ már a múlté, de vadhajtásai azért még itt vannak, amit nem ártana végérvényes eltüntetni. Major Edit
A jó gazda bekeríti házát. De azt is tudnunk kell, hogy többféle kerítés van. Magyari Sára
Versek és műfordítások. Sorozat: Tanulók Könyvtára.
A két világháború közötti korszak irodalmában, amely persze jóval nagyobb szabadság és lehetőségek birtokában tevékenykedett, mint az 1945 után következő évtizedeké, olyan egyéniségek gondozták az irodalom ügyét és intézményeit, mint Kós Károly és Kuncz Aladár. A második világháborút követő közel fél évszázadban, midőn az erdélyi irodalom gondozóinak, szervezőinek, ahogy mondani szokás: "gúzsba kötve kellett táncolniok", rendkívüli erőfeszítésekkel, nem egyszer a tragédia terheivel a vállukon kellett eleget tenniük ennek az emberpróbáló feladatnak. Ennek a küldetésnek voltak a cselekvő gazdái olyan írástudók, mint Sütő András, Kányádi Sándor és Gálfalvi Zsolt. Nem hiszem, hogy most Gálfalvi Zsoltról valamilyen pályaképpel kellene szolgálnom – megtettem ezt korábban, nem is egyszer. A gazda bekeríti házát. Csak fejet szeretnék hajtani az önként vállalt és mindig áldozatosan s hála Istennek többnyire eredményesen végzett szolgálat előtt. Az írástudó hagyományos és sohasem könnyű (a zsarnoki korszakokban pedig mindig emberpróbáló) szolgálata előtt.