Milyen elvek érvényesüljenek az üzemek, raktárak közötti szállítási útvonalak kialakításánál, megválasztásánál? Milyen szállítóeszközök, berendezések álljanak rendelkezésre az üzemek, raktárak közötti szállítás bonyolítására, mőködtetés során adott feladatot melyik eszköz végezze el? Milyen legyen a gyártórendszer és gyártástervezés struktúrája? Milyen legyen a technológiai berendezések térbeli elrendezése? Hol indokolt kialakítani, milyen kapacitással kell rendelkeznie és hova célszerő telepíteni a mőveletközi és a technológiai folyamatok közötti tárolót? A termelési logisztika stratégiái Milyen logisztikai követelményeket kell figyelembe venni a termelés ütemezésénél? Milyen egységrakományok kerüljenek alkalmazásra az üzemek, raktárak közötti szállításnál és a gyártási folyamaton belül? Milyen elvek érvényesüljenek a tároló eszközök és tárolási helyek kiválasztásánál? Milyen szempontok szerint kell megválasztani, kialakítani a munkahelyi tárolást és kiszolgálást? Vállalati logisztikai rendszerek kft. Milyen prioritások érvényesüljenek az üzemek, raktárak és mőveletközi anyagáramlások ütemezésénél?
A beszerzésnél meg kell adni a rendelési tételnagyságot, pontosan meghatározva a megrendelendő termék minőségét és mennyiségét, valamint a szállítási határidőt. Ez után kerül kiválasztásra a megfelelő szállító, ezt követi a rendelésfeladás. Miután a megrendelés megtörtént fel kell készülni a szállítmány fogadására. A termék átvétele történhet: A szállító telephelyén, A vevő telephelyén, A fuvarozó telephelyén A termék átvételénél meg kell győződni arról, hogy a termék megfelel-e a megrendelésben megadott specifikációnak. Az átvétel után a termék lerakodása és a tárolóhelyre történő szállítása következik. A beszerzési folyamat lépcsőfokai: a rendelési mennyiség, minőség és idő meghatározása a megfelelő szállító kiválasztása, a rendelés feladása, a szállítmány fogadásának előkészítése a beérkező termék átvétele a termék ellenértékének kifizetése. Fajtái: a szállítás különböző helyen lévő gazdasági egységek vagy telephelyek közötti anyagmozgatás a raktáron belüli anyagmozgatás a tárolási ideje alatt és helyén történő anyagmozgatás (betárolás, kitárolás, átrendezés) az üzemek közötti anyagmozgatás az egy telephelyen lévő egységek közötti termékáramlást biztosítja.
A termelésmenedzsment fő szempontjai: · gyors és rugalmas gyártó rendszerek kis készletigénnyel · hiba mentes, kiegyensúlyozott termelés, folyamatos képzés, motiváció (LEAN menedzsment) 3. A LOGISZTIKA TERÜLETEI – Az ELOSZTÁSI (disztribúciós) LOGISZTIKA elemei ELOSZTÁSI (DISZTRIBÚCIÓS) LOGISZTIKA: A termelő, tároló helyről a termékek fogyasztókhoz való eljuttatása, szétosztása. Célok: gyors, rugalmas, megbízható, vevő-kiszolgálás maximalizálása Feladatai: · szétosztási, eljuttatási stratégiák megválasztása · anyag és információk áramának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése SCM (Supply Chain Management) a szerepek és nézőpontok az ellátási láncban változhatnak! >>> Általában minden szereplő egyszerre az ellátásért és a disztribúcióért is felel valamilyen szempontból. Az ellátási lánc egy adott szereplője egyszerre ellátója és disztribútora is az ellátási lánc más szereplőinek. Ez attól függ, hogy az ellátási lánc mely részét, melyik szereplőjének szempontjából vizsgáljuk az áramlási folyamatokat.
2017. november 30. Mit is lehet írni az anyaságról, amit eddig még nem írtak meg százak és ezrek előttünk? Meg lehet egyáltalán fogalmazni valamit is róla szavakkal? Alig hiszem. Egyik barátnőm, aki három évvel előttem szült, mondta egyszer, hogy napról napra jobban szereti a gyerekét. Ez például egy jó mondat... Ezt az első pillanatban még nehéz elhinni: lehet ennél is jobban? Persze, hiszen az élet minden ostoba előfeltevésünket megcáfolja végül, s neki lesz igaza. Az élet mindig nyer. Egy gyereket nemcsak lehet, de kell is napról napra jobban szeretni, annak érdekében, hogy át- és túléljük a mindennapokat. Hogy megértsük, mit is akar, hogy elfogadjuk, ha nyűgös, ha fáradt, vagy éppen sokat fáj a hasa, és ezért sír. Napról napra többet sír, s anya napról napra nehezebben bírja. S ekkor megszorítja kis kezével anya ujját, rámosolyog, kacag egyet, vagy éppen csak sikítva örül neki, amikor meglátja. Fotó: Aztán jön a csodás hiszti korszaka. Embert, anyát, apát próbáló időszak, szinte ép ésszel már fel sem fogható mélységekkel és magasságokkal.
Hozzádmentem, és annyira szerettelek, hogy azt hittem, ennél jobban már képtelen szeretni az ember, mert úgy éreztem, kitárulkozik feléd a teljes szívem. Azt hittem, innen feljebb már csak akkor lehet, ha ezután nem csak téged szeretlek, hanem születik valaki, akit mindketten imádunk, aki egyszerre olyan, mint te és mint én, aki kettőnkből lett. Aztán féltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül, hogy ne múljon el ez a végtelen szerelem és szeretet, amit egymás iránt érzünk, hogy ne halványuljak el a szemedben, mikor fájdalmas görcsök közt fekszem, mikor gyenge vagyok, bezárkózom és sírom. Féltem, hogy nem leszek többé szép a szemedben, mikor meghíztam, csúnyább lett a bőröm, s kisírtam a szemeimet, s most azt látom, hogy nagy, erős karod körbeölel. Féltem, hogy nem tudunk együtt változni, és neked hiányozni fog az a kacagó kislány, akit megszerettél, s most, bár nem mindig örömmel, de csodálkozva szemlélem, hogy ketten együtt öregedtünk meg, s napról napra jobban szeretlek, amikor kiállsz velem a bajban, mert erős vagy, és mert nem akarsz megszökni a nehézségek elől, mert tűzbe mennél értem, és azért, hogy tőlem lehessen gyereked, noha mástól biztosabban, többször és hamarabb lehetne.
Van, hogy szegény szülő csak áll, néz, kínosan mosolyog a megrökönyödött közönségre, nem érti, mi történik vele, csak süllyed, egyre mélyebbre. A dühtől és a szomorúságtól ki sem lát, duzzog, pufog, megsértődik, kiabál, büntet tehetetlenségében. Aztán jön a fordulat, nagyjából még aznap, amikor mégis szétolvad az anyai szív, miközben maszatos mancsok simogatják, s az első "szejetlek, Anya" után már tehetetlenek vagyunk, végképp legyőzöttnek érezzük magunkat. Megértjük, hogy lehet még jobban szeretni egy gyereket. És ugyanez megismétlődik még százszor és ezerszer, míg felnő az a gyerek: tesz valami borzalmasat, amiről azt gondoljuk, ez maga a katasztrófa, elérkezett a világvége, aztán egy következő pillanatban, amikor oda sem figyelünk, olyat csinál, hogy a szülői szív meg akar szakadni örömében és boldogságában. És egyszerűen lehetetlen napról napra nem szeretni őket jobban. Muszáj. Erzsi kamasz fiút nevel, akivel igazán bonyolult az élet: "Nehéz a fiammal, sosem volt könnyű. Bár néha már nem tudom, hogy mi volt előbb: az ő természete, vagy a címke, amit ráaggattunk?
Oly sok szépet ígértünk egymásnak forrón lángol szerelmünk tüze, ha mindig ily szép lenne az élet tán nem is lenne szükség esküre. Legyen bármily hosszú is az élet, sírig tartó boldogságot ad, bátran nézhetsz az emberek szemébe, mindaddig, míg betartod szavad. Mi lehet csodálatosabb érzés két lélek számára, mint hogy kötelékük egy életre szól? Szeressük egymást mind jobban, míg életünk tart, és tegyük egymást egyre boldogabbá évrõl-évre. Ereszkedjék alá a nap, És kezdõdjék az éjjel; A hold keljen föl hallgatag, Vízbõl felrezgõ fénnyel. Az ösvényt szórják be csodás Szikrák a halk berekben, S míg szirmokkal esõz a hárs, Álljunk alatta ketten. Hogy újra jó legyek, derék, Mert eltölt tiszta lényed, Miként ha tóba néz az ég S betölti lent a mélyet. A lelkem járja át a fény, Hûs fényednek varázsa, Örök nyugalmat önts az én Vágy dúlta éjszakámba. S maradj fölötte, légy velem S tedd, hogy ne kelljen fájnom És légy az elsõ szerelmem És az utolsó álmom. >>
Szétválunk egyre-másra - Idõszak ez csak itt. Az örök élet majd erõs Kötéssel egyesít. A férfi és a nõ két ládika, amelyek az egymást nyitó kulcsokat rejtik. A vágy titka: bár szívünk messzi megy, Õ mégis ittmarad, nem vész elvesztve sem; Szívet cserélni nékünk túl szerény - Eggyé kell válnunk, így lehessek én A Mindened s te az Enyém. S így zeng minden: Ti, kiket szeretet Tett egymás remetéivé; Kiknek békéjét harag elnyelé, Akik egész földünket szemetek Tükrébe öltétek bele, (És egymással tele Mindent megláttatok vele), A Világot: kérjétek az eget, Óvja szerelmetek! A szerelem mindig ugyanaz, nem ismer se évszakot, se éghajlatot, se órát, napot vagy hónapot, melyeket az idõ elfoszlatott. Hogy élhettünk, te meg én, mielõtt Szerettük egymást? Így volt s mindez az öröm árnya csak, Ha szépet láttam, téged láttalak, Minden szépségbe beleálmodtalak. S most jó reggelt, felébredt lelkeink, kik egymást még félénken nézitek; és mindenben szerelmetek kering, s egy kis zugból a bárhol-t érzitek. Felfedezõ új földet látogat, más térképen néz új világokat - világod én vagyok, s világom már te vagy.
Talán csak igazodik a mi elvárásainkhoz. Tény, hogy néha tényleg borzalmasan viselkedik. Most van abban a korban, hogy egyszerűen úgy csinál, mintha nem hallaná meg a kéréseinket: mintha mi sem történt volna, teszi tovább a dolgát. Nekünk, szülőknek egyre kevesebb a türelmünk, egyre hamarabb eljön az a pillanat, amikor sajnos ingerülten szólunk hozzá. Ilyenkor mindenki kiborul, zeng a ház. De az biztos, hogy akkor este még valami olyat tesz vagy mond, amitől elsírom magamat. Biztos van összefüggés a dolgok között, érzi, hogy most szépeket kell mondani anyának, s előhúzza a tarsolyából a legszebb mondatát, mozdulatát, amije csak van, én pedig azonnal, gondolkodás nélkül elfogadom, amit ad. Elmarom, mint egy éhes tigris. Ilyenkor ígér fűt-fát, ölelget és puszilgat, de több is történik azért: ilyenkor hagyják el a legőszintébb mondatok a kis szívét. Valahogy a vihar utáni csendben megnyílik előttem, s megengedi, hogy belenézzek, mi lakik a mélyben. Előjönnek a sérelmek, a fájdalmak, az osztálytársak, a barátok, a tanárok, ebéd, menza, edzés – minden, amiért hiába is nyaggatom hétköznapokon: mesélj, fiam!
Ó., lírai szerelem, te félig angyal, félig madár, mégis magasztos csoda és vad vágyakozás. Az aranybánya minden csodáját s kincsét egyetlen ékkõ szikrázó szívében, Egyetlen igazgyöngy izzó magvában a tenger minden mélyét és csillámát, Tavaszt és virágzást, enyhet és fényt... A legragyogóbb igazságot, a világegyetem legtisztább reményét, mind, mind egyetlen leány csókja adta nékem. Óh, édes szerelem, félig angyal, és félig madár, és minõ csoda, és minõ vágy! Mily kopár és sivár és silány volt minden - ám aztán mily édes lett veled! Az ember mindig boldog amellett, akit szeret. S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad! Szép június piros, piros rózsája, szerelem tiszta dallam, mit hallok én szívemben szüntelen. Szerelmem mélyebb nem lehet, s te szép vagy, mint a nap; szeretlek, míg az óceán vize ki nem apad. Hû tündér, tied vagyok: tied, szép virágom, vérem minden üteme, minden kósza álmom. Aki nem szeret, hol él? Éjek éjjelében.