Holland elmondása szerint a színészek és a stáb úgy kezelik a Pókember: Nincs hazaút című filmet, mint "egy franchise végét". Holland mellett a Bosszúállókból ott lesz még Benedict Cumberbatch Doctor Strange-je, Zendaya és Jacob Batalon pedig szintén visszatérnek MJ és Ned szerepében a korábbi filmekből. A filmet december 17-én mutatják be a mozikban. Pókember legújabb kalandjai 1 rész. Rajongásom a filmek után igazán a 2000-es évek elején kezdődött, ami 2016-tól tartalomgyártásban és kritikaírásban nyilvánul meg a Wide Screen oldalon.
De a történetnek itt nincs vége persze, hiszen már megerősítették, hogy készül egy negyedik Pókember-film is Tom Hollanddel a főszerepben. Bár feltehetőleg MJ-vel és Neddel nem most találkoztunk utoljára, de valószínűleg egy kis időnek el kell telnie, mielőtt újra belépnek Peter életébe. Pókember legújabb kalandjai 1 évad 1 rész. Kik lesznek hát az új központi mellékszereplők? A kérdésre van egy kézenfekvő válasz: itt az ideje, hogy Felicia Hardy, azaz Fekete Macska rendesen bemutatkozzon a mozivásznon, ő ugyanis tökéletesen illeszkedne a Peter körül kialakult úgy helyzetbe. A Fekete Macska szerelmes Pókemberbe, de az álarc mögötti emberbe nem Pókembert a képregényes pályafutása során több karakterhez is romantikus szálak fűzték, de közülük hárman emelkednek ki: Mary Jane Watson, azaz MJ, Gwen Stacy, no meg a Fekete Macska. Az első kettő reflektorfénybe került már a mozivásznon is, de a Macskáról ez nem mondható el. Pedig a Sam Raimi-féle filmekben kétszer majdnem felbukkant: egyszer a Pókember 2-ben, de akkor végül kiírták a forgatókönyvből, majd a Pókember 4-ben, de az a film végül soha nem készült el.
A cikk az amerikai IGN szerzője, Devin Meenan írásának a fordítása. Ti mit gondoltok, jó ötlet lenne behozni Pókember mozis világába a Fekete Macskát? Ha igen, kit látnátok szívesen a szerepben? És milyen további karakterek felbukkanásának örülnétek a következő Tom Hollandes filmben? Írjátok meg a kommentek között!
Ha eddig bármilyen kétségeim lettek volna afelől, hogy az északi írók tudnak valamit, és hogy a könyveikben nem lehet csalódni, mostanra mindenképpen szertefoszlott. Termék: Nem tudják, mit cselekszenek. Jussi Valtonen ismeretlenül úgy robbant be az életembe, olyan olvasmányélménnyel gazdagított, ami nem túl sűrűn fordul elő velem. Talán felhozhatnám példának Lars Saabye Christensen: A féltestvér című könyvét, na, nem azért, mert párhuzamot lehetne a két történet között vonni, csupán a rám tett hatásuk hasonló (és nem mellékesen Patat Bence kiváló fordításának köszönhetően olvashattam el azt a könyvet is). Valtonen három kulcsfigura köré építette prózáját: egy finn nő (Alina) és egy amerikai férfi (Joe) majd egy év alatt zátonyra futott házasságával nyit. Az események akkor kezdtek gyorsabb fordulatszámmal pörögni, amikor – húsz év elteltével – Joe (akinek ekkorra hazájában úgy családja volt: gyönyörű, okos felesége és két tinédzser lánya) telefonhívást kap Alinától (aki szintén újból házasságot kötött), melynek során megtudja, hogy a fia, Samuel valami bajba keveredett, valami törvénybe ütköző dolgot tett, és Amerikába utazott.
Joe-nak időközben beindult a karrierje: kutatócsoportjának köszönhetően komoly sikereket értek el a szembetegségek gyógyításában, ám az állatvédő aktivisták nem nézik jó szemmel kísérleteiket. A regény fő szála tulajdonképpen az a konfliktus, ami a két fél között zajlik – és ráadásul az események alakulása azt a látszatot kelti, hogy maga Samuel az, aki mindennek a fő okozója lehet. De vajon ő a hibás mindezért? Valóban ő áll mindennek hátterében? És ha igen, akkor mi ennek a gyűlöletnek az alapja? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket feszeget Valtonen, ám én most csupán az utolsóra reagálnék. Az én olvasatomban Alina az, aki miatt történik mindez. (Nyugalom! Ez nem spoileres, inkább csak vélemény – viszont jól mutatja, mennyire foglalkoztat még olvasás után is a történet. Nem tudják mit cselekszenek 3. ) A regény elején, amikor még friss házasok (és szülők), mindvégig azt éreztem, hogy Alina egy buta liba, nem így kellene viselkednie, és szinte rögtön borítékolható volt, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Ő az oka annak, hogy Samuel és apja között sohasem jöhetett létre nemhogy igazi apa-fia, hanem semmilyen kapcsolat sem.
Ha józan magyar szemmel szétnézünk a nagyvilágban, akkor bizony jól látható mi készül. Az USA egy faji háború előtt áll, hiszen a lakosság már majdnem 50 százalékban afro- vagy latin-amerikai, ami persze más habitust, munkakultúrát és szokásrendet képvisel, így állandó ütközés forrása. Maga az állami rendszer próbál bürokratikus eszközökkel rendet tenni, de a liberális irányzat miatt a médiával együtt szítja a tüzet. Nem tudják mit cselekszenek online. Remélhetőleg Trump megpróbál oldani a helyzeten, de nem lesz könnyű dolga. Az ún. Európai Egybesült Államok (vigyázat: ez egy sajátos megnevezés! )vezetése megpróbálja mindenkire rákényszeríteni a liberális bevándorlási politikát, mert azt hiszik, hogy ezzel megoldható az alacsony népesedési mutató, amit már régóta csak a bevándorlás tart egyensúlyban. Az egyre hamisabb liberális tételek alapján, szinte mindenütt a világban támogatják a faji-vallási kisebbségek jogainak erősödését és a hamis, a már "Merkel szerint is megbukott" multikulturalizmust. Ennek a hamisságnak a haszna minden időben a bankárkasztnál csapódik le, de eddig még soha nem az aljasul és jogtalanul szét darabolt magyarságnál.
Az emberek különleges figyelmet szentelnek haldokló hozzátartozóik utolsó szavainak. A halálos ágyon elhangzott utolsó kijelentések mintegy végrendeletként, egy tartalmas élet lezárásaként is értelmezhetők. Ettől még fontosabbak Jézus kereszten elhangzott utolsó szavai, melyek nem csak saját életét zárták le itt a földön, hanem az utunkat is kijelölték Isten országába. "Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad! « Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád! « És attól az órától magához vette őt a tanítvány" (Jn 19:26-27). E szavak rámutatnak arra, milyen fontos a keresztény közösség. Jézus édesanyját – legnagyobb gyásza és fájdalma közepette – rábízta János apostolra, hogy gondoskodjon róla. Index - Kultúr - Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!. Krisztus szavaiból fontos megértenünk, hogy egyetlen szenvedést és nehézséget sem kell egyedül megélnünk, mert a keresztény közösség vigaszunk és támaszunk lehet. "Szomjazom" (Jn 19:28). Jézus utolsó pillanataiban is merte fizikai szükségleteit Isten elé vinni.
Sajnos biztosan ez történik, ha nem adják fel a kereszténységet és nem illeszkednek be a hódító iszlamisták közé. Nem tudják mit cselekszenek 2. Ezért támogatom 3, 3 millió magyar társammal együtt, hogy ne adjuk fel a nemzeti szuverenitásunkat, hanem keményen lépjünk fel az EU és a hazai elvetemültekkel szemben, akik talán nem is tudják, hogy mit cselekszenek! Szeged, 2016-12-01 Dr. Bene Gábor Kategória:Dr. Bene Gábor, Publicisztika Forrás: Tovább a cikkre »