Számomra az érzelmi csúcspont az volt, amikor Salam spoiler. Akkor érezni lehetett, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben, kőkemény valóság, amit látunk. Azért a végén legalább ötletesen megoldották a nagy problémát. :D Természetesen a film legnagyobb érdeme, hogy készülnek ilyen közös produkciók, ahol a két oldal békében és kreatívan együtt dolgozik. Ezt érdemes tovább folytatni.
A palesztin megrendelőknek persze nem igazán tetszik, hogy az izraeli alakok is kezdenek többféle árnyalatot kapni, de a nézettség egyre csak nő. Hogy innen merre visz az út, az nagyjából kikövetkeztethető, bár azért a Tel-Avivban minden megtörténhet tartogat pár meglepetést. Számokban IMDb: 6, 9 Rotten Tomatoes: 91% Metacritic: 70/100 Index: 7/10 Az egyik mindenképpen az, ahogy ez a keserédes komédia, ami soha nem megy át térdcsapkodós vígjátékba, nevetni tud a traumákon. Szalám idős főnökei egyszerűen képtelenek másban, mint bombában, robbantásban és terrorban gondolkodni, számukra egy sztori csak úgy érhet véget, ha valaki valahol végre megnyomja egy detonátor gombját. Tel avivban minden megtörténhet internet. A fiatalabb generáció viszont párbeszédet szeretne, vagy legalábbis azt, hogy az izraeliek árnyaltabban lássák a palesztinokat, a palesztinok meg az izraelieket. Szalám egyre inkább megtanul egyensúlyozni a megrendelők és Aszi elvárásai között, és egyre inkább megtanul írni is. A tévésorozat ad lehetőséget neki, hogy kijavítsa az életben, a való világban elkövetett hibákat, legyen szó akár a saját életéről, akár arról, ahogy az ország lakói viszonyulnak egymáshoz.
Egyik nap Salam éppen deríteni próbálná a fényt felvétel előtt, amikor megüti a fülét egy jelző: amikor a férfi főszereplő (egy magas rangú izraeli katonatiszt) egy gyönyörű nőt (aki nem mellékesen palesztin kém) épp próbál (el)csábítani, és azt mondja: bomba vagy. Salam rögtön beszól, hogy ez udvariatlan. Fiam, a mi valóságunkban nincs Rómeó és Júlia – A Vértes Agoraja. Persze itt sem veszik őt komolyan, ezért a checkpointon a szexi izraeli katonalánytól megkérdezi, hogy ez mennyire udvarias, ha azt mondja egy nőnek: bomba vagy. Pont annyira, hogy őrizetbe veszik, és egy igazi izraeli katonatiszt, Assi (Yaniv Biton) előtt találja magát. Ám mivel van nála egy forgatókönyv a szappanopera épp forgó részéből, így megússza a büntetést. Mielőtt azonban elengednék, Assinak persze vannak javaslatai, amiket másnap Salam bedob, és – mint minden jó komédiában – pozícióba kerül forgatókönyvíróként. De mivel semmihez sem ért, hiába próbálkozik hallgatózni kávézókban, esetleg saját élettapasztalatból meríteni (ami nincs), végső elkeseredésében visszatér Assihoz újabb dramaturgiai csodákért.
Hamvas Béla: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Annyira szép ez a megfogalmazás, ez a cím! Ennél már csak maga a vers szebb. Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a Földes Lívia művet. Kívánjuk, hogy sok ilyesmi érzés legyen bennetek 2017-ben, szépeket lássatok, és ne felejtsétek: olyannak látjátok a világot, amilyenek Ti vagytok! Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyémántként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád! Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot … Olvass tovább Bejegyzés navigáció