És mégis, mások megkérdőjelezik a feltevést a kérdés mögött, és azt állítják, hogy a római birodalom nem esett olyan sokat, mint a változó körülményekhez való alkalmazkodás. kereszténység Amikor a római birodalom elindult, nem létezett olyan vallás, mint a kereszténység: a CE I. században Heródes megalapította Jézust az áruló viselkedésre. Néhány évszázadot követõen követte a követõket ahhoz, hogy elegendõ befolyást kapjanak, hogy képesek voltak megnyerni a birodalmi támogatást. Ez a korai 4. században kezdődött Konstantin császárral, aki aktívan részt vett a keresztény politika kialakításában. Amikor Constantine állami szintű vallási toleranciát hozott létre a Római Birodalomban, átvette a Püspök címet. Bár nem feltétlenül maga keresztény volt (nem keresztelték, amíg nem halt meg a halálos ágyán), keresztényeket adott a kiváltságoknak és felügyelte a keresztény vallási vitákat. Lehet, hogy nem értette meg, hogy a pogány kultuszok, köztük a császárok is ellentétesek voltak az új monoteista vallással, ők azonban voltak, és idővel a régi római vallások elvesztek.
A római császárok által emelt épületek romjai hozzátartoznak Európa látképéhez, és számos mai nagyváros előzményeként egy, a rómaiak által épített város szolgált. A polgárháborús időszakot követő, századokon keresztül tartó prosperitást a Pax Romana (római béke) elnevezéssel is illették. Az I-II. század trónért folyó harcai, udvari intrikái hatásukban ritkán gyűrűztek Itálián túlra. A birodalom által biztosított nyugodt időszak áldásos hatását nemcsak a centrumban lévő provinciák és városok, hanem a perifériák, és az azon túl lakó népek is megérezték. A Rajnán és a Dunán túl ekkoriban elsősorban a germán nyelveket beszélő népek éltek, amelyek csak ideig-óráig voltak képesek ellenállni az I. században a hódító birodalomnak. A teutoburgi erdőben Kr. 9-ben aratott győzelem ugyan megakadályozta azt, hogy a rómaiak provinciává szervezzék Germaniát, de jellemző, hogy a győztes hadvezért, Arminiust, néhány évvel később a saját társai ölték meg. A rómaiak által támasztott kereslet, amely kiterjedt a fémekre, rabszolgákra, borostyánra, más nyersanyagokra, valamint a birodalomban használt földművelő technológiák elterjedése ezeknek a germán népeknek is előrelépést jelentett.
A hadsereg gyengült a háborúk hiányából, és megállt a védő páncélzatukon. Ez sebezhetővé tette őket az ellenséges fegyverekkel szemben, és kísértést keltett a harcból. A biztonság vezethet a szigorú gyakorlatok megszüntetéséhez. Vegetius azt mondja, hogy a vezetők alkalmatlannak bizonyultak, és a jutalmakat méltánytalanul terjesztették. Ráadásul, az idő múlásával, római állampolgárok, köztük a katonák és családjuk, akik Olaszországon kívül éltek, kevésbé azonosultak olasz kollégáikkal. Előszeretettel éltek bennszülöttekként, még akkor is, ha ez szegénységet jelentett, ami viszont azt jelentette, hogy azokhoz fordultak, akik segíthetnek - németek, brigandok, keresztények és vandálok. Ólommérgezés és közgazdaságtan Egyes tudósok azt sugallták, hogy a rómaiak ólommérgezést szenvedtek. A ólom jelenléte az óriási római vízellenőrző rendszerben használt vízvezetékekből kiszivattyúzott ivóvízben, élelmiszerekkel és italokkal érintkezésbe kerülő edényekben, valamint olyan élelmiszer-előkészítési technikákban, amelyek hozzájárulhatnak a nehézfém mérgezéshez.