A Blizzard játéka ugyanis nem akar minket órákra a monitor elé szögezni, a gyors, könnyed, közel 20 perces játékra koncentrál, amit ugyanúgy képes élvezni egy kezdő vagy egy vérprofi is. Hogy ez a lecsupaszított mechanizmus kinek mennyire tetszik, ízlés kérdése, így ezt nem is lehet a negatívumok közé sorolni. Azt viszont már súlyosabb problémának tartom, hogy a Blizzard erőteljesen játszik arra, hogy játékosként mélyen a zsebünkbe fogunk nyúlni. Igen, egy free-to-play cím esetében érthető, hogy valamiből pénzt kell csinálni, a lassú XP-gyűjtögetés és aranyharácsolás azonban szerintem kissé túlzó. Ahogy az is, hogy a kezdetben kipróbálható 5, majd később 7 hős hétről-hétre rotálódik, ezzel arra kényszerítve a játékost, hogy mindenképpen megvásárolja kedvencét. Kissé tolakodó a stílus, de az biztos, hogy nagyon hatékony, a Heroes of the Storm ugyanis minden más elemében elképesztően addiktív tud lenni, és bizony senkinek sincs arra ideje, hogy kedvencét nehezen összeszedett aranytallérok ellenében váltsa meg.
Ezek olyan különleges képességekkel rendelkező hősök, akik teljesen más megvilágításba helyezik a játékmenetet. Például Abathur egy élősködőt képes a szövetséges társakra aggatni, amivel képes a saját bázisától kellő biztonságban támadást kezdeményezni. Azmodan kisebb minion sereget tud megidézni, míg Murky, a Baby Murloc az adott térkép bármely pontján képes letenni egy tojást, ami lehetővé teszi, hogy a halálozás után szinte azonnal, pont ott újraéledjen. Mindezek ellenére (vagy mellett) a Heroes of the Storm játékmenete végtelenül lecsupaszította mindazt, amit a Leauge of Legends-ben vagy a DotA-ban megismertünk. Egyrészt itt mindenki azonos feltételekkel indul minden egyes kör előtt, ugyanis a megszerzett tapasztalati pontokat igazságosan osztja szét a játék. Játék közben fejlődünk, és ezt a fejlődési irányt mindig az aktuális csapatunk összetétele, illetve az aktuális mérkőzés menete határozza meg. És ha mindezt ügyesen, jól kombináljuk, akkor a csapatmunka fontossága miatt nagyon élvezetes és szerencsére nagyon rövid összecsapásokat vívhatunk meg.
A Heroes of the Storm pedig pontosan ilyen. És pontosan ezért nagyon szórakoztató, ugyanis a teljesen kezdőtől a vérprofi játékosig mindenki kiegyenlített küzdelemben fog részt venni. Arról az apróságról pedig ne feledkezzünk meg, hogy mindezt a Blizzard multiverzumának színes karaktereivel élhetjük át, nagyon jól kitalált taktikai arénákban harcolva. A játékmenet mindenki számára ismerős. A cél itt is az, hogy elfoglaljuk és porig romboljuk az ellenfél csapatának bázisát, lehetőleg még azelőtt, hogy ők ugyanezt megtennék vagy megkísérelnék a miénkkel. Ami viszont különbség, hogy itt sokkal több helyszín közül válogathatunk (összesen hét áll jelenleg rendelkezésre), ráadásul ezek kitűnően idézik meg a StarCraft-, WarCraft- és Diablo-sorozatokra jellemző jellegzetes motívumokat. A Blizzard emellett azon is csavart egyet, hogy a fő feladat teljesítése mellett rendszeresen kapunk másodlagos kihívásokat is, amelyek leginkább azt a célt szolgálják, hogy a csapatok elkerüljék az óvatoskodást, és a lehető leggyorsabban egymásnak feszüljenek.
A Heroes of the Storm tipikusan az a játék, ami azért állandó téma a MOBA-rajongók között, mert egyszerűségével képes volt egy teljesen új réteget is megszólítani, és ez nem feltétlenül nyeri el mindenki tetszését. Úgy hiszem, nem szükséges, hogy maga a zsáner kizárólag a hardcore játékosoknak szóljon. Lehet ezt az újonnan megszólított réteget bárminek nevezni, de igazából mindegy is, hogy hogyan skatulyázzuk be azokat, akik mindössze csak szeretnének egy jót játszani. Ugyanis hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a nagy tömeget teljesen hidegen hagyja az eSport, ők csak szórakozni, kikapcsolódni akarnak. A Blizzard pedig tökéletesen megtalálta azt az arany középutat, amivel egyszerre képes kiszolgálni ezt a széles célközönséget.