1455 őszétől Kallixtusz rendkívüli követekkel szólította fel a keresztény uralkodókat, hogy induljanak hadba a török ellen. Kérése süket fülekre talált, azonban míg a fejedelmek nem szerveztek keresztes hadjáratot, a nép körében sokan ragadtak fegyvert. Csehországból, Lengyelországból és Szerbiából is érkeztek katonák Nándorfehérvár védelmére, idehaza pedig – a pápa követének megbízásából – Kapisztrán János ferences hitszónok szervezett sereget a török elleni harcra. Déli harangszó és annak rádiós története. Az egyházfő 1456. június 29-én kiadott egy Cum his superioribus annis ( Mivel ezekben az utóbbi években) kezdetű, különleges pápai imabullát, amelyet Mainzban maga Johannes Gutenberg nyomtatott ki. Ebben bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik imáikkal segítik a kereszteseket, és elrendelte, hogy a városok, falvak templomaiban az addig szokásos napi kettő helyett háromszor harangozzanak, így buzdítva a híveket, hogy imádkozzanak a törökkel szembeszálló seregekért. A pluszként hozzáadott harangszó eredetileg nem délben, hanem délután 3 és 6 óra, vagyis a nona és a vesperas néven ismert harangozások között hangzott el, csak fél évszázaddal később, 1501-ben tette (a szintén Borgia) VI.
A déli harangszó története. Először több mint 500 évvel ezelőtt – 1456 nyarán – hangzott el egy belgrádi templomban. A Magyarország ellen rohamra indult török seregek felett aratott nagyszerű győzelmet jelentette. A pápa és a nyugat-európai fejedelmek, akik minden segítséget megtagadtak a magyar nép önvédelmi harcától, csodálkozva figyeltek fel a Hunyadi János vezette magyar seregek győzelmére a túlerőben levő ellenség fölött. Egy olasz krónikás, aki a harcokról tudósított, a következőket jegyezte fel Hunyadi győzelméről: "Ha Hunyadi János nem állítja meg a török hódító útját, vége lett volna nemcsak Magyarországnak, hanem a környező országoknak, sőt a mi Itáliánknak is. A déli harangszó legendája | Retró Legendák. Örök hála illeti őt a magyarok és a szomszéd népek részéről, hogy megóvta Európának azt a részét a török támadástól. " Ennek a hálának jeléül kondul meg azóta delente a világ templomaiban a harangszó, így a Magyar Rádióban is, aminek történetéről Takács Ferenc így ír az alábbiakban: "A magyar rádió mindössze három esztendős volt, amikor először közvetítette a déli harangszót.
Sándor pápa a ma ismert időpontra és rendelte el, hogy a harangszó az egész keresztény világban azonos az időpontban szólaljon meg, emlékeztetve a híveket a kereszténység védelmére és az összetartásra. Deli Harangszó Története | Akribos Óra Története. A nándorfehérvári csata (ismeretlen 19. századi festő munkája). Wikimedia Commons A napi háromszori harangozást bevezető bullát öt nappal a nándorfehérvári ostrom kezdete előtt hirdették ki Rómában, Magyarországra azonban csak több mint egy hónappal később, Hunyadi diadala után érkezett meg – nem csoda, hogy a győzelemtől örömittas magyarok azonnal a sikerekre való megemlékezéssel kapcsolták össze a déli harangszót, amely azóta is így él a köztudatban, annak ellenére, hogy Kallixtusz pápa egyáltalán nem ilyen céllal hozta rendeletét. Az egyházfő augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján szerzett hírt Hunyadi győzelméről, mely annyira lenyűgözte őt, hogy ezt a napot a diadal emlékére az egész kereszténység kötelező ünnepévé tette – tehát valóban nagyszabású szimbolikus tettel emlékezett meg a sikerről, csak épp nem a déli harangszóval.
Kapisztrán április 15-én indult el Budáról, majd 18-20 000 fős keresztes hadat toborzott Magyarországon, ezt követően pedig az összegyűlt sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a híres "törökverő" hadvezért Nándorfehérvár megvédésében. Nándorfehérvár várát földrajzi-stratégiai helyzete tette katonailag fontossá. A Duna és a Száva folyó találkozásánál épült vár évszázadokon át meghatározó volt, mert a vár birtoklása a keresztény Európa belső területei felé vezető legfontosabb vízi út kereskedelmi és katonai ellenőrzését tette lehetővé. A keresztény védők között Brankovics György 8000 szerb katonája is felsorakozott. A szultán július 4-én vette ostrom alá Nándorfehérvár várát a mintegy 70 ezer fős, néhány forrás szerint 100 ezer fős, oszmán sereggel. Hunyadi János az 1456. július 14-én történt ütközetben áttörte a muszlim sereg hajózárát a Dunán, és csatlakozott Szilágyi Mihály várkapitány 7000 fős várvédő seregéhez. Kapisztrán, a ferences pap, a csatában keresztjét magasba emelve vezette a prédikációjával feltüzelt seregét a meglepett muszlimok ellen.
Ekkorra a nyugati keresztény kultúra határa a Magyar Királyság határvonalán a Dunánál húzódott. Hunyadinak jutott az a feladat, hogy feltartóztassa az erőszakos török terjeszkedést. Aeneas Sylvius Piccolomini Hunyadit úgy jellemezte, hogy "a töröknek egyetlen félelme és vallásunknak legerősebb kardja". Rá várt a fegyveres védelem megszervezése és irányítása, amikor 1456-ban II. Mehmed oszmán szultán az óriási hadseregével a Magyar Királyság ellen fordult és megostromolta Nándorfehérvár várát. III. Kallixtusz pápa rendelte el az 1456. június 29-én kiadott imabullájában, hogy déltájban ("inter nonas et vesperos") harangszó szólítsa imára a híveket a kereszténység védelmében az iszlám terjeszkedés és hódítás ellen. Tehát a bulla több, mint három héttel az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadal kivívása előtt már megjelent. A pápa - Hunyadi és a magyarok megsegítésére - önkéntes keresztes had szervezéséhez legátusokat nevezett ki Európa országaiban. Juan de Carvajal spanyol bíboros és pápai legátus február 15-én a budai vár templomában átadta Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) itáliai ferences rendi hitszónoknak a pápától kapott keresztet és a megbízást, amely szerint keresztes háborút kellett hirdetnie.
A legenda gyökerei Számos variáció kering a déli harangszó kialakulásával kapcsolatban, s a számos verzió ugyan mind a nándorfehérvári diadalhoz köthető, azonban más-más rétegek rakódtak rájuk az évszázadok múlásával. Az egyik történet szerint – ahogyan az a bevezetőben is olvasható –, a keresztény seregek törökök felett aratott győzelmének emlékeként szólalnak meg a templomok harangjai a nap felénél. Mások úgy ismerik a legendát, hogy a pápa hívta ekképpen fel a hívek figyelmét, hogy imádkozzanak a törökök ellen harcba menőkért. Egy harmadik elgondolás szerint pedig a győzelem hírét vitték a harangok városról városra, ugyanis a harangszó gyorsabb volt, mint bármelyik lovas futár (ez az elmélet már csak azért is sántít, mert előbb azt a hírt kellett volna előreküldeni: ha győzünk, akkor délben harangozunk). III. Callixtus pápa 1456. június 29-én kiadott bullájában valóban elrendelte, hogy napi háromszor harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. A korabeli lassú információáradásnak köszönhetően azonban a pápai rendelkezés és a győzelem híre közel egy időben juthatott Budára és Bécsbe.