Stanley Kubrick 1980-as természetfeletti horror filmjét A ragyogást Stephen King 1977-es azonos nevű regényéből adaptálták és most egy rajongói elmélet azt sugallja, hogy az M. Night Shyamalan rendezésében 1999-ben bemutatott Hatodik érzék A ragyogás tényleges folytatása. A ragyogás King művének egyik messze legismertebb adaptációja, annak ellenére is, hogy maga Stephen King is eléggé elhatárolódik a filmtől. Sokáig úgy tűnt, hogy A ragyogás szóló mű, de King végül írt egy folytatást Álom Doktor címen, amelynek remekül sikerült filmadaptációját Mike Flanagan rendezésében tavaly mutatták be. Hat dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a Hatodik érzékről. HIRDETÉS Azonban egy elmélet szerint nem ez az első folytatása King művének, amit arra alapoznak, hogy a Hatodik érzék főhőse, a Cole Sear nevű kisfiú (Haley Joel Osment) is hasonló tulajdonsággal rendelkezik, mint Danny Torrance. Cole és Danny között egyébként is rengeteg a hasonlóság, de a legfontosabb, hogy mindketten tudnak kommunikálni a túlvilággal, igaz az elméletből elvesz, hogy Danny Torrance képességei ennél azért sokkal szerteágazóbbak, hiszen nem csak a holtakkal képes kapcsolatba lépni, hanem a hozzá hasonló Ragyogókkal is.
Hiába két fantasztikus alakítás és hiába az érdekes alapötlet, műfaján belül nem lett annyira kiemelkedően friss, mint 2000-es elődje. Ezek keresztezéséből tehát önmagában sima átlagolást alkalmazva talán a kettő közé várhattuk az Üveg et, de ez sajnos nem jött össze, csak a két évvel ezelőtti szint. Hisz két teljesen más műfajt keresztezve, egyszerre van itt a klausztrofób, egyhelyszínes thriller és a szuperhősséget realisztikusabban kezelő, mégis a műfaj sablonjaiból élő sztori a racionális, "biztos, hogy szuperek? " kérdéskört feszegetve. Pont, ahogy David őrlődött e kapcsán az első részben. Noha ez elég katyvasznak hangzik, a két korábbi alapötlet még mindig kifogástalanul működik, az összekeveréssel sincs nagy gond és további jó hír, hogy mindkét előzményt kb. egyenlően kezeli visszautalások és képernyőidő tekintetében is. Hatodik érzék kritika rawat. Nincs az az érzés, hogy ez most a Sebezhetetlen 2 a Széttörve karaktereivel, vagy fordítva, tényleg egy igen fura, de működőképes trilógiazáróként hat, csupán az első két darab egymástól független.
A halottfotósból lett önjelölt szellemvadász kalandjai a rejtélyes kislánnyal remekül indulnak, és a hangulat is működhetne, de az érzelmi sekélység kicsorbítja a félelem élét. Post Mortem-kritika. Kiborg energiák és progresszív családmodell az év Arany Pálma-díjas filmjében. Kritika a botrányfilmként emlegetett Titánról. A Staten Island-i kertvárosban halhatatlanságukat élvező modern kori vámpírok története méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig még mindig az egyik legszórakoztatóbb sorozat a teljes streaming-piacon. Az Elk*rtuknak nem válik hátrányára a propaganda – ez az egyetlen ok, ami miatt a kampányra időzített filmet nem felejtjük el azonnal. Mit jelent a Megváltó története a messzi jövőben? És mit jelent 2021-ben? Idő – kritika - Cinema Duchess. Az első kérdést teszi fel Frank Herbert klasszikus regénye, a másodikat Denis Villeneuve idei filmadaptációja. Kritika a Dűnéről. Az utolsó párbajban a súlyos páncélvértek és a csimbókos hajak sem tévesztenek meg. A #metoo-korszak tézisfilmje ez a középkori Franciaországba helyezve.
Amennyiben ön a webtárhely tulajdonosa: Kérjük, nézze meg a tárhely rendelése során megadott email fiókját, a felfüggesztés okáról tájékoztatást küldtünk.
Ráadásul a végén kötelező elemként használt fordulatnál már rég lemondott róla a néző, hogy valami csontig hatolóan eredeti és figyelemreméltó esemény fog bekövetkezni, így nincs is meglepve attól, hogy nagyjából semekkorát nem üt. A játékidő két órahossza, ami az ilyen műfajban veszélyes, mert folyamatosan fenn kell tartani a feszültséget és nem is lenne baj a sok párbeszéddel, de azok állandóan önmagukat ismétlik és nem szolgálnak plusz információval. Olyan mintha a film nem tudna építkezni és folyamatosan szintet lépni, hanem csak toporog egy helyben. Fura a tempója, amit legalább kompenzálhattak volna a képi világgal, azonban hiába dolgozott a Széttörvén Mike Gioulakis operatőr, egyszerűen semmit nem kapunk a Valami követ című film hangulatából, ami látványban szembetűnően erős volt és szintén ő kamerázta. Hatodik érzék kritika chapter. James McAvoy szerepéért valószínűleg sokan ölnének, hiszen nincs még egy olyan karakter amivel akkorát lehetne bizonyítani, mint itt. Ezzel szemben James McAvoy mégsem játszik maradandót, pedig kétségkívül ő volt a legerősebb a filmben – bár nem is igazán akadt ellenfele.
De az operatőri munkával megteremt egy olyan bizonytalanságot, amitől pluszban lehet feszengeni. Baromi jó hír, hogy Shyamalan megtalálta a fekete humor és a szentimentalizmus valamennyire ideális keverékét is: amikor a strandolóknak nemcsak a testük, hanem némelyiknek az elméjük is elkezdi az öregedés tüneteit mutatni, az egyszerre borzasztó, és vicces is. Aztán megint borzasztó. Telex: A Hatodik érzék rendezője elvisz a világ legparább strandjára. Aztán megint vicces. Shyamalan a horrort sem felejti el, bár általában a helyzetek szörnyűbbek, mint az, amit a szemünkkel látunk. Az Idő az alapanyagtól a befejezésében tér el, és úgy tűnik, mintha Shyamalannak nem lett volna mersze végigvinni az alaphelyzetét. A lezárás meglepetés ugyan lehet, csavarnak nem mondanám, de feleslegesnek igen: van abban a helyzetben valami zsigeri és meghökkentő, hogy jobb-rosszabb sminkkel ellátott embereket látunk nagyon gyorsan megöregedni és meghalni. A dolgok, amiket tologattak maguk előtt, 10 perc leforgása alatt aktuálisak lesznek. Ahogy az egyik hirtelen felnövő gyerek mondja: nem volt báljuk, nem volt ballagásuk.