Hát ebben a szép országban, annak… Tovább olvasom Zelk Zoltán: Egy asztal élete Kategóriák: Magyar mesék, Rövid mesék, Zelk Zoltán mesék Zelk Zoltán: Egy asztal élete Szép, tágas szobában élt az asztal, kényes, finom bútorok között. Boldogan nézegette magát a nagy falitükörben, s amikor meglibbent rajta a selyemmel hímzett terítő, így szólt a szomszéd bútorokhoz: – Látjátok, szebb ruhám van, mint… Tovább olvasom Zelk Zoltán: Egy búzaszem története Kategóriák: Magyar mesék, Rövid mesék, Zelk Zoltán mesék Zelk Zoltán: Egy búzaszem története Meleg, kora nyári délután volt, a búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. Zelk zoltán őszi mese youtube. A búzatábla mélyén lakó fürj- és fogolycsaládok már csomagoltak; tudták, holnap lesz az aratás napja, s ők mehetnek új hazát keresni. Gondterhesen készülődtek: hol… Tovább olvasom Zelk Zoltán: Egy asztal álma Kategóriák: Magyar mesék, Rövid mesék, Zelk Zoltán mesék Zelk Zoltán: Egy asztal álma A madarak elköltöztek az erdőből, még a cinkék és a varjak is koldulni mentek a városba, csak a láthatatlan szárnyú szél röpködött a didergő fák között.
leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? -Dehogy leszek! Szaladok onnan is, tovább is, vár énrám a január, vár a Február is… Vár énrám száz téli táj, hóba bújt vidékek, egy nap hegyre szaladok, másnap völgybe érek… Futok, futok, hóvirág nő lábam nyomában, fehérszirmú csillagok bámulnak utánam… De csak tovább szaladok, amíg majd az ágak, az ágakon a rügyek jónapot kívánnak: "Szép jó napot kicsi őz, jókor jöttél erre, épp most lépett a Tavasz az első füvekre…" Akárhova futok én, ha őszbe, ha télbe, akkor is csak a tavasz, csak a nyár elébe! Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág Csilingel a gyöngyvirág Fehér a ruhája, Meghívja a virágokat Tavasz esti bálra. Öltözik az orgona, Lila a ruhája. Kivirít a kankalin, A szegfű, és a mályva. A vadrózsa rájuk nevet, Bolondos a kedve, A rigó is füttyent egyet. Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról ⋆ Óperencia. "hej mi lesz itt este! " Táncra perdül a sok virág, Illat száll a légben, Őrt állnak a gesztenyefák, Illemtudón, szépen. A szellő is megfürdik A virágillatban, S arra ébredünk fel reggel Napsugaras nyár van!
Zelk Zoltán: Őszi mese Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. - Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! Zelk zoltán őszi mese videa. A falevél erre sírva fakadt. - Ne bánts szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jóreggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne! A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé. - Nem baj, ha meghalok –gondolta-, úgy sem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta: - Oda viszlek, ahová akarod!
Egy magas fa legszélső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. -Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! A falevél erre sírva fakadt. -Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Zelk Zoltán: Őszi mese (Kiscimbora) - 2017. október 28., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek? Miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülnek benne! A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé. Nem baj ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta: -Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
2012. november 24., szombat, Kiscimbora Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. – Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja - Mesenapok. A falevél erre sírva fakadt. – Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne! A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé. Nem baj, ha meghalok – gondolta –, úgysem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta: – Oda viszlek, ahová akarod!