Ma is találkoztam hajléktalanokkal, mint mindig, ha a belvárosban járok. Tétován mászkálnak. Ez a vírus a gyöngékkel és a védtelenekkel végez a legbiztosabban. Ezért kell elbújniuk előle az időseknek és a veszélyeztetetteknek, a krónikus betegséggel élőknek. De hová bújjanak a hajléktalanok? Nem tudom, eszébe jutottak-e valakinek is. Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraitélt!. Csak bennem merül föl láttukra a Radnóti-vers? Járkálj csak, halálraítélt. Szegedi napló világjárvány idején 6. 2020. március 30., hétfő Reformkori kalendáriumokban ilyen hasznos információkra bukkanhat az ember: "Erdős és mocsaras vidékek sertéstenyésztésre legalkalmasabbak, a csupán mocsarasak már kevésbé, erdőtlen és aszályos helyeken pedig nagy mennyiségbeli tenyésztés ritkán jár haszonnal; kisebb mennyiségben azonban, amennyit a gazdaság körül eső hulladékkal, parajjal, moslékkal, ocsuval, hasonlókkal ki lehet tartani, általában gazdaságosan tenyésztetnek. " És: "Elválhatatlan társa a földművelésnek a baromtenyésztés, mert állati erő nélkül a földnek nagybani művelése lehetetlen. "
Radnóti klasszicizmusát az antifasiszta küzdelem etikája határozta meg. A Járkálj csak, halálraítélt! (1936) ismét hangsúlyos helyen, a kötet legvégén szerepel – kiemelve a szerkesztéssel is jelentőségét. A címet nem csupán afféle költői jóslat magyarázza, sokkal inkább az a történelmi tudatosság, mely tisztában volt a fasizmus természetével. 1933 óta nem lehetett kétsége saját sorsa felől, s a haláltudat beépült mindennapjaiba, költészetébe. Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! (elemzés) – Jegyzetek. Az önmegszólító vers címe (és az első sor) a siralomházat, a siralomházi világot asszociálja, melyben az elítélt rab szorongva várja a biztos véget. Ez a szorongás kiterjed az énen kívüli világra is: a táj megtelik riadt félelemmel, rémülettel, fenyegetettséggel. Retteg a szél, retteg és bújik a macska, a sötét fák úgy dőlnek el holtan, mintha sortűz áldozatai lennének; a "fehér és púpos út" tudatunkban felidézi az ijedtség halotti sápadtságát s egy gondolattársítással a veszéllyel szembeszálló macska ösztönös testtartását (felpúpozza a hátát). Két indulatos felkiáltó mondatban robban ki a keserűség dühe: pusztuljon el hát a rettentő világ!
Járkálj csak, halálraítélt! - Radnóti Miklós Járkálj csak, halálraitélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. ó, költő tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok.
Az egyedüli orvosság lefeküdni, pár napig ágyban maradni és nyugodtan bevárni a betegség lefolyását. Érdekes jelenség, hogy a bajt leginkább az erősebb szervezetű emberek kapják meg; a gyengébb embereket elkerüli a betegség. Hogy ez miért van igy, azt ép oly kevéssé tudjuk, mint egyáltalán az egész spanyolbetegség orvosi magyarázatát. " 1918. október 16-án pedig ezt olvashatták a szegediek a Délmagyarországban, az Erősen terjed a spanyolbetegség Szegeden című cikkben. "A közigazgatási bizottság keddi ülésén élénk vita kerekedett dr. Wolff Ferenc tiszti főorvos jelentésével kapcsolatban. A főorvosi jelentés ugyanis megemlékszik a spanyolbetegségről is, amelynek azonban nem tulajdonit túlságos jelentőséget. Fölszólalt a vita során dr. Somogyi Szilveszter polgármester is, aki kijelentette, hogy a spanyolbetegség majdnem ugy pusztít már, mint a háború. Hibáztatta a főorvost, aki eddig hagyta fejlődni a dolgokat és erélyes intézkedést kért. A bizottság végül is tudomásul vette a főorvos jelentését, hogy a csütörtöki egészségügyi bizottsági ülésen előreláthatólag meg fogják találni a módját annak, hogy miként védekezzenek leghathatósabban a veszedelmes járvány ellen.
De nem az. A járvány, legyen akármilyen is, tényleg megbénítja a fél világot. Minden tekintetben. Április első napjának reggelén pedig valóban fagyott. A második napján újra megérkezik a tavasz. Nem vicc ez se, az idén is többször jött és ment a tavasz. Mivel most éppen jött, a kedves szabadtéri kiskocsi-kávézóm nyitva van a ferences templomnál. A kutyasétáltatásnál már csak az a jobb, ha az ember remek kávét is ihat közben. És ebben a kávézóban ezt szabad téren, kellő távolságot tartva a többiektől, meg is teheti. (Ha most figyelnének minket a marslakók, micsoda rideg alakoknak látnának bennünket: meg se közelítjük egymást másfél-két méternél jobban, s ha mégis, akkor is milyen kurtán-furcsán. ) Csütörtök van, bolondok napjának másnapja. Csak nehogy csütörtököt mondjunk a végére mindannyian. Vagy kiderüljön, hogy már az elején csütörtököt mondtunk. Svédországban − legalábbis egy híradás szerint − mostanában omlik össze az egészségügyi ellátórendszer. A svédek nem vezettek be korlátozásokat, úgy döntöttek, átengedik a lakosságon a vírust, nem lassítják a terjedést, meg sem próbálják tehermentesíteni a kórházaikat.
A főorvos jelentése, valamint az ezt követő vita itt következik: A közegészségügyi viszonyok a ragályos betegségeket illetőleg valamivel kedvezőtlenebbek, amennyiben a hasihagymáz, de különösen a vérhas emelkedést mutatnak. Az influenza, az úgynevezett spanyolnátha elterjedéséről a főorvosi hivatal, miután a fertőző betegségekről szóló városi szabályrendelet szerint a törvényhatóság területén bejelentésre kötelezett betegségek sorába nincs fölvéve, helyes és precíz képet mindezideig nem alkothatott magának, ezért valamennyi gyakorlóorvoshoz azon kérelemmel fordultam, hogy a gyakorlatukban előforduló eseteket haladéktalanul jelentsék be és csak ezek alapján lesz majd a tényeknek megfelelőleg tájékozódva. Jelenti, hogy csütörtökön ebben az ügyben értekezletet tart a közegészségügyi bizottság. A népességi mozgalom eredménye a következő: született 75 fiú, 83 lány, összesen 158, augusztusban: 105 fiu, 107 lány, összesen 212, meghalt szeptemberben: 105 fiu, 116 lány, összesen 221, augusztusban plusz 50.
A függetlenség napja a 90-es évek egyik megkerülhetetlen alkotása, maradandó voltát pedig érzésem szerint nemcsak a nosztalgiának köszönheti, hanem annak is, hogy minden bárgyúsága és giccses túlzása ellenére egy rettentően emberközeli produkció maradt, amely éppen annyira vette komolyan magát, amennyire az egy könnyed nyári blockbustertől elvárható. Erre pedig a mai napig nagyon kevés hasonló mozi volt képes, sőt, mintha egyre kevesebb darab képezne átmenetet a modoros pátosz és az önkritikus cinizmus között. Ebből a szempontból vártam tehát a 20 évvel ezelőtt élmény megismétlődését A függetlenség napja folytatásától, ezt viszont sajnos meglehetősen felemásan volt csak képes megvalósítani Roland Emmerich legújabb műve. Ha a katasztrófafilm-veterán rendező nosztalgiamozit akart készíteni, ahhoz nagyon rosszul fogott hozzá: ugyan tiszteletre méltó, hogy nem próbálta az első rész főbb motívumait újrahasznosítani, új ötletei között sok elcsépelt van, és jelentős mértékben támaszkodnak más művek toposzaira - vagy éppen saját munkásságára (számos képsor emlékeztethet a 2012 városrombolásaira).
A függetlenség napja - Feltámadás azonban pont azért óriási csalódás, mert a túltolt CGI-orgia nem csak el lett lőve a trailerekben, de mindenféle kreativitást nélkülöz. Az egész túlságosan kapkodós, fantáziátlan és az esetek többségében teljesen öncélú, így az amúgy is papírvékony dramaturgiát nem hogy megtámogatná, de konkrétan az idegenek első támadásával azonos módon döngöli földbe azt. Amíg az első részben a visszaszámláló lejárta után indított összehangolt támadásnak volt súlya és tétje, addig a második részben nincs meg ez, annak utóhatását pedig a már említett közönnyel veszik tudomásul az emberek. Hibái ellenére viszont célját még így is eléri a film, mert a 120 perces játékidő piszkosul gyorsan elrepült. Nem azt mondom, hogy ez idő alatt egyszer se unatkoztam, de azért néha csak betalál egy-egy egysoros, a felemás, öncélú látvány pedig még mindig elegendő ahhoz, hogy két órára azért kikapcsoljon az ember agya. Ettől még nem jó film A függetlenség napja második része, de legalább nem is lesz rémesen kínos, igaz, ez csak egy hajszálon múlt.
A függetlenség napja Feltámadás teljes film magyarul - YouTube
Az eddigi kritikák fele a film minőségét ekézi, a másik fele pedig örvend a (bűnös) élvezetnek – mintha nem lehetne ezt egyszerre is! A tapasztalt mozijáró agya észre fogja venni a film hibáit, de emellett ott a gyönyörűség, amit egy legendás (és semmivel sem jobb) film folytatása és önmagában az eposzi skálájú űrháborús sci-fi-orgia okoz. Éppen az eredeti A függetlenség napja a legjobb példa arra, mennyire lehet szeretni egy művet akkor is, ha a jogos szakmai elvárások szerint amúgy bűngyönge – csak kapja el az embert jókor az élmény! " A függetlenség napja elbukik minden mércén, amit a filmes igényesség állít fel, tehát, két bűnös óra erejéig, dobjuk félre ezeket a mércéket" – írtam arról a filmről. Még mindig úgy gondolom, hogy ez egy érvényes felszólítás. Úgyhogy visszamegyek és megnézem még egyszer a moziban. Átengedem neki az agyamat is, kikapcsolom a kritikát. Ehiszek neki mindent. És megengedek neki mindent. Ha ez kell ahhoz, hogy átérezhessek egy sci-fi eposzt: legyen. Egyszer majd teremtenek egy okos, átgondolt, reális, mégis izgalmas és látványos inváziós sci-fit is, valaki megalkotja majd, ahogyan a pocsék fantasyk évtizedei után megfilmesítették A Gyűrűk Urát … talán filmre viszik a Pandora csillaga -könyveket.
Emmerich most sem épp Interstellar t forgatott, ami a tudományos hűséget illeti – komolyan, ha egy kontinensméretű hajó a saját, a teljes Földénél nagyobb mesterséges gravitációjával leszáll az Atlanti-óceánra, úgy mégis meddig marad egyben ez a mi kőzetbolygónk? A függetlenség napja: Feltámadás akkorákat kamuzik, ami Emmerich teljes pályaívét megkoronázza, és most élénken visszaemlékszem a 2012 Himaláját elárasztó óceánjaira is – ennyire azok sem vetették el a sulykot. De ez a fajta suspension of disbelief még épp elvárható a nézőtől, ha cserébe eléggé látványos a film. Azonban a látvány sok esetben gyengébb az 1996-osnál. A Földet karmaiban tartó űrhajó inkább számítógépes játékokra hajaz, holott az eredeti filmben a légkörbe beúszó városrombolók irtózatos mérete még felfogható volt – jórészt a dominánsan földhözragadt nézőpontok miatt. 1996-ban miniatűrökkel, mai szemmel nézve minimális trükkel készült a film, ezért aztán a kameraállásai is hétköznapibbak, szituációi is jórészt hétköznapi terekben játszódnak, relatíve kevés a vizuális fantasztikum, és az is emberi nézőpontból látszódik: egy karakter szemszögéből nézve sokkal nagyobb a mérföldszéles űrhajó, mint egy random, űrbéli, letekintő nézőpontból.
Forradalomra vár a műfaj, de ez a film a maga humorával, józanságot meghazudtoló látványvilágával és őszinte kalandfilm-jellegével nem akar az lenni. Méltó folytatása viszont a zsánert meghatározó eredetinek (és én szeretem! ) Könnyű lenne szigorú kritikát írni. Verébre is lehet lőni ágyúval. De nincs szívem hozzá; az első részt imádom hibái ellenére és a második is megérdemli a lelkesedést. Úgyhogy kétféleképp leszek őszinte: szívvel és fejjel. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A világ egyesült az idegenek támadása után, és A függetlenség napja legszebb, szirupos, képtelen és lenyűgöző jelenete, amelyikben a világon megmaradt haderők felsorakoznak az USA oldalán – izraeli az arab mellett, japánok és oroszok – 2016-ra valósággá vált. Orbitális lövegek keringenek a Föld körül, harci bázisok állomásoznak a Holdon, előretolt helyőrség a Szaturnusz mellett. A világ békés, a városokat újjáépítették – és egyben totális militarista álom: egy központi akarat vezérelte háborús gépezet.
És végül is pontosan ez számít: hogy élvezzük a mozit, minden kisebb-nagyobb hibája ellenére. Néha talán a kezünkbe temetjük az arcunkat, annyira fáj az, amit a vásznon látunk; néha elnevetjük magunkat, annyira abszurd történeti elemek következnek egymás után; néha veszettül ingatjuk a fejünket, hogy ne-ne, csak ezt ne; de mindent összevetve mégsem távozunk csalódottan a moziteremből. Nosztalgiavonatra felszállóknak, kikapcsolódni vágyóknak, az első rész rajongóinak erősen ajánlott darab, mindenki más meg először nézze újra az előzményt, és ha lelkendezve kapcsolja ki a tévét, akkor utána moziba is menjen. Megéri.