1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama "A történelem vége? " című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett. Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az "endizmus"-vitában. Tovább
Reménykedni a történelem végében - emberi dolog. " (Samuel P. Huntington) 1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama "A történelem vége? " című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett. Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az "endizmus"-vitában. Majd Fukuyama könyvben is megírta az elméletét, s kiderült, hogy filozófiailag alaposan végiggondolt, mély elemzés alapján jutott el a következtetéshez, miszerint a liberális demokrácia "az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja", "a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet". Azóta bármi történik a világban - terroristák rombolják le a Világkereskedelmi Központot, újabb háború tör ki valahol, valamilyen forradalom megdönt egy rendszert -, az újságírók szinte reflexből emlegetik Fukuyama óriási tévedését, aki naivan azt gondolta 1989-ben, hogy véget ért a történelem.
1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama "A történelem vége? " című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett. Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az "endizmus"-vitában. Majd Fukuyama könyvben is megírta az elméletét, s kiderült, hogy filozófiailag alaposan végiggondolt, mély elemzés alapján jutott el a következtetéshez, miszerint a liberális demokrácia "az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja", "a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet". Azóta bármi történik a világban – terroristák rombolják le a Világkereskedelmi Központot, újabb háború tör ki valahol, valamilyen forradalom megdönt egy rendszert –, az újságírók szinte reflexből emlegetik Fukuyama óriási tévedését, aki naivan azt gondolta 1989-ben, hogy véget ért a történelem. Francis Fukuyama világhírű cikke A történelem végéről 1989-ben jelent meg ("The End of History", The National Interest, Summer 1989), könyv alakban pedig 1992-ben A történelem vége és az utolsó ember címmel látott napvilágot (The End of History and the Last Man, London, Penguin Books).
Néha akadozik vagy felpörög a történelem kereke, aminek forgását most már a tévében is láthatjuk. Van, amit örömmel, van, amit szomorúan. A romániai forradalmat élőben közvetítette a tévé, aztán az iraki háborúról is tudósítottak folyamatosan, akárcsak a mostani ukrajnairól. Ez az utolsó, az ukrajnai valóságshow, igazi túlélési küzdelem. A túlélő nyertesek azok, akiket nem lőnek le, nem robbantanak fel, nem temetik maguk alá a lerombolt épületek, vagy akiknek sikerül elmenekülniük. És nem jelenik meg a képernyőn, hogy 18 éven felülieknek! Jó lenne, ha beszüntetnék az ilyen műsorok szervezését, vezetését, hogy ne kellejen ilyesmit látni. Sokáig reméltük, hogy ismét beköszöntenek a boldog békeidők, amilyenek voltak már egyszer, és amelyeknek véget vetett az első világháború. Utána a világra zúdult a spanyolnátha, amely halálos áldozatainak számát 50 millióra becsülik. A történelem néha ismétli önmagát, mert nem volt elég az első, kellett még egy második világháború is. Sőt, jöttek más háborúk is, amelyek egy részét a nagyszerű jövővel kecsegtető szocializmus nevében vívtak a mindent jóra fordító kapitalizmussal szemben például Vietnamban, vagy a kapitalizmus nevében, Irakban.
Innen a húgyvezeték, majd a húgyhólyag és húgycső útján távozik a szervezetből (2. ábra). Mi az Egfr? Mennyi legyen az Egfr? A magasság és az alacsonyság okai. 2. ábra A vese méregtelenítő működésnek ezt az érgomolyagból és vesecsatornácskából álló egységét vesetestecskének, latinul nefronnak hívjuk, melyből körülbelül egymillió van egy vesében. Az a vérplazma-mennyiség ml-ben kifejezve, amit ilyen módon a vesék 1 perc alatt a salakanyagoktól megtisztítanak, az úgynevezett GFR – glomeruláris filtrációs ráta (vagyis a vesetestecske szűrési hányadosa). Ha egy nagyobb testsúlyú és egy kistermetű beteg GFR-értékét tervezzük összehasonlítani, ez csakis a testméretekre, például a testfelszínre való vonatkoztatás, vagyis az átlagos 1, 73 m 2 testfelszínre való korrekció útján képzelhető el. Az eGFR-értéket – amely az egységnyi testfelszínre eső 1 perc alatt megszűrt vérplazma ml-ben kifejezett értékét jelenti – nemcsak vizeletgyűjtés útján mérhetjük, hanem bonyolult matematikai képletek segítségével ki is számíthatjuk (az "e" előtag az angol "estimated" azaz "becsült" szó rövidítése), ha ismert a beteg életkora, neme és a vérben mérhető méregtelenítésre legjellemzőbb anyag, a kreatinin szintje.
A szérum kreatininnel szemben az eGFR képes kimutatni a legkorábbi stádiumban lévő vesebetegséget is. A normál eGFR érték azt jelenti, hogy vesebetegség nem valószínűsíthető, az alacsony eGFR pedig arra utal, hogy valamilyen vesekárosodás áll fenn. Gél lakk induló szett Kampókéz 2021 teljes film magyarul Borsod abaúj zemplén megye települései térkép Atv hirstart hu Punnany massif felcser máté mate leao
A vesék feladata a szervezeten belül az anyagcsere-folyamatok során keletkező, tovább már nem hasznosítható melléktermékek folyamatos, lassú eltávolítása a vizelet útján. A vesébe lépő verőéren érkező vérmennyiséget – miután egyre kisebb és kisebb erekre oszlik a verőérhálózat – apró érgomolyagok, úgynevezett glomerulusok segítségével szűri meg a vese. 1. ábra Ezen a vékonyfalú érszakaszon lépnek át a vérből a méreganyagok és az egyéb oldott anyagok a vese tisztítórendszerének második szakaszába, a vesecsatornácskába, a tubulusokba (1. ábra). Itt megtörténik a szervezet számára hasznos anyagok visszaszívódása, és besűrűsödik a méreganyagokat tartalmazó oldat, amely – mint már vizelet – a vesemedencébe kerül.