A film egyetlen, valóban izgalmas jelenete nagyon beszédesen az volt, amikor néhány fekete-fehér képen kívül nem láttunk semmit, hanem egy régi hangfelvétel lejátszásával a rendező végre a néző fantáziájára bízta, hogy elképzelje a tinédzser korú Dianával történt szörnyűségeket. A sötétség, amit a néző fejében hagyott a rendező, a hanghatások miatt azonnal kitöltődött szörnyűnél is szörnyűbb képekkel, legalább egy-két percre elérve azt a hatást, amit az egész filmnek kellett volna. Aztán sajnos visszatértünk a roppant kiszámítható rémisztgetésekhez (az összes ijesztő jelenet előtt elcsendesedik a zene? ugyan már! ) és a sablontörténet továbbdöcögéséhez. Ez utóbbira egyébként kár is lett volna több szót vesztegetni, a film fentebb látható előzeteséhez képest szinte semmi újdonság nem történik benne. Nem akarom azt mondani, hogy fikarcnyi izgalmat sem tartogat az Amikor kialszik a fény, de hogy jóval több potenciál volt benne, az egészen biztos.
[ Túlzottan világos David F. Sandberg lehetőséget kapott, hogy elkészítse nagy sikerű rövidfilmje, az Amikor kialszik a fény egészestés változatát. Megrendezte, de elpuskázta. [] Ezzel a rémmel már te is találkoztál Az Amikor kialszik a fény olyan félelmet idéz meg, ami mindenkiben ott bujkál, és közben több tud lenni egy tucatfilmnél – igaz, nem sokkal. [ VILLANY LEÓ A pazar Valami követ/It Follows után ismét készült egy egyszerű, de nagyszerű meta-horror, ami a műfaj egyik legősibb, ordas klisévé avult gegjét használja alapkoncepciójaként, ámde roppant kreatív és újszerű módokon. [] Amikor kialszik a fény / Lights Out (2016) A történelem során nem olyan nagy szórásban ugyan, de előfordultak olyan horrorfilmek, amik nem elsősorban egy, az emberiség életére törő rémséggel akarták a frászt hozni a nézőre, nem is az explicit képi eszközökkel váltottak ki megbotránkoztatást a nézőkből. Idővel fel-felbukkan néhány olyan horror, amely valami teljesen hétköznapi dolgot tesz meg a félelem tárgyának, valami olyasmit, ami szervesen beivódott a hétköznapjainkba, és olyannyira a komfortzónánk részét képzi, hogy talán észre sem vesszük.
Nem történt ez itt sem másképp, hiszen a film 6-7 valóban para jelenetéből minimum négyet be is mutattak a trailerben. Mégis hogyan lehetne így rendesen végigrettegni egy filmet? Nincs azonban bemelegítés, időhúzás, hiszen már az első percekben meglátjuk a gonoszt, aki rögtön gyilkol is, viszont azonnal eltűnik, ha felkapcsolják a villanyt. Leginkább ez az, ami miatt igazán félelmetes, hiszen tudjuk, hogy mindenhol ott van, de nem láthatjuk. Kár, hogy nem kapott nagyobb hangsúlyt a Maria Bello által alakított depressziós anyuka, hiszen talán ebből a karakterből többet is kihozhatott volna színésznő. Sajnos nem látunk óriási színészi játékot, Teresa Palmer alakítása felejthető, de ezért a kissé suta magyar szinkron is felelős. Annak ellenére, hogy Sandberg rövidfilmje zseniális, az egész estés változattal nem nyűgözött le. Egy jót félni viszont ezen is lehet, legalább egyszer. [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row] Nem fogsz nyugodtan aludni (Amikor kialszik a fény - kritika) Annak ellenére, hogy Sandberg rövidfilmje zseniális, az egész estés változattal nem nyűgözött le.
Rémeket látok Fénytől rettegő, kizárólag sötétben létező mumusok támadtak az Ők című filmben, az elmegyógyintézeti traumáig visszavezethető múlt már a Rémálom az Elm utcában idején se hatott frissnek, és nem a Maria Bello által játszott zaklatott anya az első, aki "látja a holtakat". Mindezzel együtt az Amikor kialszik a fény lámpaoltogató, sötétben támadó, padlót kaparászó és füzetet firkáló árnyékdémona hatásos mumus, még ha Sandbergnek van is mit tanulnia rémületkeltésből, ugyanis az ijesztgetések szinte mindig ott és akkor jönnek, amikor számítanál rá. A történet végtelenül egyszerű: a fent említett rém egy széthullott családot terrorizál, egészen pontosan egy depressziós anya (Bello) két gyermekét, Martint (Gabriel Bateman) és Rebeccát (Teresa Palmer). Ez utóbbi már gyerekkorában is találkozott a sötétben rejtőző karmos macával, ami gyakorlatilag elüldözte őt otthonról (jelenleg is külön él), ám az csak most derül ki, hogy anyjuk is látja a szörnyet, ám egészen más kapcsolatot ápol vele, mint ők... Tulajdonképpen az a legnagyobb baj az Amikor kialszik a fénnyel, hogy túlságosan slágvortos.
A csiga lassú cselekmény sosem hoz meglepő fordulatot, a feszültség foltokban, ha létrejön. Rettenetesen fárasztóak az emberszereplők, gesztusaikból virít a fantáziátlanság: Martin erkölcscsősz tanárja csak azért van a filmben, hogy elhadarja, miként lehetne Rebecca az öccse gondviselője. Sótlan apjuk csak azért teszi tiszteletét egy prológus erejéig, hogy meghaljon; az anya zavaros, önámító viselkedése gyomorforgató; a kisfiú egy semmilyen kiskölyök, nővére pedig szakadt liba, aki a veszély láttán kétségbeesetten próbál családfőként viselkedni. Ja! És pasija, Bret a Jar Jar Binks-faktort adja a nem létező humorával. A vég nélküli téblábolás-lelkizés-sikítozás után végre rátérünk a lényegre: női főszereplő verzusz természetfeletti szörny. Vagyis: ez inkább úgy néz ki, hogy Rebecca próbálja kívül tartani Dianát a szobájukon, kihasználva, hogy a lény nem bírja a fényt. Ez a csaj pl. a Rémálom az Elm utcában Nancy-jéhez képest sehol nincs, se mint kedvelhető karakter, se mint védekező célpont.
Mint kiderül, a csonka családot egy gonosz lény terrorizálja, ami a sötétben ólálkodik. Miután Rebecca erre rájön, próbálja megismerni a túlvilági szerzetet és megmenteni tőle testvérét és édesanyját. Ez utóbbira egyébként, ha keresnénk sem találnánk magyarázatot, lehet azért, mert nincsen. A csávóról pedig annyit, hogy olyan, mint Justin Bieber, barna hajjal. És körülbelül annyira szimpatikus is. Az a baj, hogy rajta kívül sem tudnak a fontosabb szereplők a szívünk közelébe férkőzni, hiszen nem adnak rá okot, ezért nem is drukkolhatunk nekik úgy istenigazából a tollseprűvel folytatott küzdelemben. Nem ér váratlanul az a konklúzió sem bennünket, hogy a kutya, vagyis a felfordulás nyitja az anyuka múltjában van valahol elásva. Ennél csak az jelentene nagyobb döbbenetet, ha az Egyesült Államok következő elnökét Donald Trumpnak hívnák. A rendező és az író szütyőjében még egy fél csavar sincsen, fordulatokra meg csak áhítozunk, hiszen minden mozzanat kiszámítható, minden lépés kisakkozható.
Andrew Lloyd Webber, a Macskák zeneszerzője szerint nevetséges a musical tavalyi filmes feldolgozása. A filmmel az volt a gond, hogy Tom Hooper úgy döntött, nem akar bevonni senkit, aki annak idején benne volt az eredeti show-ban. Az egész dolog nevetséges volt – nyilatkozta a zeneszerzőlegenda a Sunday Timesnak. Macskák éji dala – Mise éjfélkor kritika - Filmtekercs.hu. A film tavaly decemberben került a mozikba, de már a promóciós időszakban is nevetség tárgya volt, köszönhetően a kínos látványvilágnak, mely oldschool horrorfilmek színvonalát idézve mosta össze az emberi és macska-vonásokat. A baj az, hogy nem csak a látvány volt gyenge, hanem az egész film is, amit megjelenésekor a kritikusok annak rendje és módja szerint szét is cincáltak, ráadásul ez még csak nem is az az eset volt, amikor a szakmai kritika ellenére a közönség szereti az adott alkotást: a Macskák filmadaptációja a közönség jelentős része szerint is ciki volt. A film több Arany Málnát is bezsebelt, a Universal a becslések szerint 113 millió dollárt veszített a dolgon. Kiemelt kép: Universal Pictures
(És a film emberszereplőinek mindehhez még saját nevük sincs: sokat elmond a rendező megközelítésének módjáról, hogy itt csak a macskák neve, csak az ő jellemük fontos. ) Pedig igazán nem okozhatott volna gondot, hisz a narratíva 90%-a abból áll, hogy miután egy kivert macska megérkezik a londoni macskaközösségbe, azok egyenként előadják magukat ilyen-olyan stílusú performanszok kíséretében. Közben egy részüket el-elvarázsolja egy gonosz fekete macska (Idris Elba), míg egyiküket ki nem választják végre (azt, akit Jennifer Hudson minden! egyes! pillanatában! könnyezve! Kritika: Macska-jaj - Moziplussz.hu. TAKNYOZVA! játszik), hogy elküldjék a macskamennyországba... Ó, és hát annyira szórakoztatóak ezek a danolászó lények, mint érzéstelenítő nélkül lezavarni egy szívműtétet. Rebel Wilson melák macskája állandóan pofán somta magát, James Corden meg a tökein landolt (jut eszünkbe: a genitáliák minden állatról hiányoztak, pedig az izé... hiteles összképhez azért ezek igazán kellettek volna). Ian McKellen vizet lefetyelt egy tálból, Judi Dench pedig úgy lavírozott be a képbe, mint egy kiöregedett drag queen, és mint kiderült, ő valami olyasminek is képzelte magát.
A három kiemelt főszereplő (Gilford, Linklater, Siegel) egytől egyik makulátlanul játszik, az epizódszereplők pedig tökéletesen alájuk dolgoznak. Utóbbiak közül kiemelendő Samantha Sloyan Bev Keane, a bigott, csípős nyelvű, de legfőképp vérfagyasztóan gonosz tanárnő és templomszolga szerepében. Külön öröm újra látni a Flanagan filmjeiben a kezdetektől szerepeket kapó Henry Thomast (aki az E. T. – A földönkívüli Elliotjaként vált híressé). Ezúttal az eltévelyedett bárány halk szavú, de határozott véleményű édesapja, Ed Flynn bőrébe bújt. Ami kevéske hiányérzetet kelthet bennünk ilyen kevés rész ismeretében, az talán egyedül a tempó és a ritmus. Macskák Film Kritika - Macskák – Kritika - Vdrome. Rövid időre üresjáratok is felütik a fejüket a sztori szövetében, kicsit gyengítve a folyamatos alámerülést Crockett-sziget lassú égésű poklába. Ám, ha ezt a színvonalat a teljes sorozat idejére fenn tudták tartani az alkotók, akkor egyszerre van dolgunk egy streaming-klasszikussal és egy úttörő zsáner megújítóval.
A rendező számos filmes eszközt (finom hangkulisszák, érzékeny zenehasználat, precíziós fényképezés és vágás, stb. ) többrétegű szövetté gyúr össze egy sziklaszilárd koncepciótól vezérelve. Ennek a direktori víziónak az eszmei alapja az a vezérfonál, mely szerint korunk emberét minden eddiginél jobban fenyegeti a vallási fanatizmus. És úgy általában a hit veszélyes útvesztői. Macskák film kritika youtube. Amikor a vallás nem misztikus utazás, hanem feszült és kemény harc, főként rossz emberek kezében. A Mise éjfélkor végeredményben egy olyan szuggesztív filmanyag, amelynek hatására a bizsergető, kíváncsisággal vegyes feszültség végtelenül lassan és nyugtalanítóan kúszik be a bőrünk alá. Egészen a széria nyitó kockáitól kezdve. Fentieket gyönyörűen megtámogatja a kiváló szereposztás és a részletgazdag háttérrel megfestett figurák. A teljes színészi gárdát tekintve elmondható, hogy csupa-csupa jól eltalált karakter hiteles alakítását láthatjuk. Sehol egy túljátszás, még kevésbé érezhetjük, hogy bármelyik színész elhaknizná szerepformálását.
Movie Index - Kultúr - Lehetetlen nem imádni ezt a cicás filmet Macskák - Kritika - Hír - Puliwood Indonesia A hosszú-hosszú évtizedek alatt nem esett át annyi átváltozáson egy olyan szörnytípus sem, mint a zombik. Az eredeti (George A. Romero által megkreált) definíció szerint csak és kizárólag azok a lények tekinthetőek zombiknak, amik fejlövéstől azonnal meghalnak, emberhúsra szomjaznak és - a legfontosabb, vagyis leginkább felrúgott pont - nem rohannak. A zombik lassúak, cammognak, maximum erőltetve vonszolják magukat, mint Radnóti. Macskák film kritika cda. Meghaltak, élőhalottak lettek, ezáltal bármelyik olyan alkotás, amiben szuperszonikus sebességgel rohanni kezdenek (pl. Zombieland, Z világháború, Vonat Busanba - és ezek amúgy rendkívül jó és igényes filmek), azokban nem zombik szerepelnek, hanem fertőzöttek. Hasonló a helyzet a Betaalnál is. A fenti leírások alapján szerintem igencsak tapinthatóak, hogy mely elemeket rúgtak fel a "zombik" megteremtésekor. (Segítek, mindet. ) A rosszalló címtől eltekintve a sorozat, meg kell hagyni, pofásan néz ki.
Ha valaminek, akkor ezért az évtized szemetének jár a taps. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!