És ki tudja, mit hoz a jövő? … Akinek igazsága van, mint a magyar nemzetnek, az várhat. Az nem vár hiába. (... )
Ötmillió forintos kikiáltási árról indulva végül 10 millió forintért kelt el Radnóti Miklós klasszikusának, a Járkálj csak, halálraítélt című versnek egyetlen fennmaradt kézirata a Központi Antikvárium péntek esti árverésén. Az aukción a kézirat mellett autográf levelek, műfordítások, fényképek és különleges Biblia-kiadvány is szerepelt. Bálinger Béla üzletvezető elmondta, hogy a Járkálj csak, halálraítélt című művet a 20. Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraitélt!. század egyik legfontosabb versének tartja. "Tehát ez önmagában egy szenzáció lenne, ám ami ezt igazán különlegessé teszi, hogy van benne egy átsatírozott sor. Ugye, azt kell tudni Radnótiról, hogy piszkozatot nem őrzött meg. Tehát az ő alkotói folyamatát nem nagyon lehet reprodukálni, mert minden piszkozatot megsemmisített" – mondta: az aukciós tétellel egy halhatatlan mű születésének utolsó mozzanatát ismerheti meg az utókor. Az antikvárium munkatársainak sikerült megfejteniük az átsatírozott verssort. Bálinger Béla kiemelte, hogy az eredeti verzióban a költő "villannak holnap a kaszák" sort írta, de végül ezt kisatírozta, és megszületett a végleges szöveg: "ejtik árnyuk a vadlibák".
De nem az. A járvány, legyen akármilyen is, tényleg megbénítja a fél világot. Minden tekintetben. Április első napjának reggelén pedig valóban fagyott. A második napján újra megérkezik a tavasz. Nem vicc ez se, az idén is többször jött és ment a tavasz. Mivel most éppen jött, a kedves szabadtéri kiskocsi-kávézóm nyitva van a ferences templomnál. A kutyasétáltatásnál már csak az a jobb, ha az ember remek kávét is ihat közben. És ebben a kávézóban ezt szabad téren, kellő távolságot tartva a többiektől, meg is teheti. (Ha most figyelnének minket a marslakók, micsoda rideg alakoknak látnának bennünket: meg se közelítjük egymást másfél-két méternél jobban, s ha mégis, akkor is milyen kurtán-furcsán. ) Csütörtök van, bolondok napjának másnapja. Csak nehogy csütörtököt mondjunk a végére mindannyian. Vagy kiderüljön, hogy már az elején csütörtököt mondtunk. Svédországban − legalábbis egy híradás szerint − mostanában omlik össze az egészségügyi ellátórendszer. A svédek nem vezettek be korlátozásokat, úgy döntöttek, átengedik a lakosságon a vírust, nem lassítják a terjedést, meg sem próbálják tehermentesíteni a kórházaikat.
Minden kiszolgáltatott és védtelen. Retteg a szél, retteg és bújik a macska (" bokrokba szél és macska bútt "), a sötét fák sorban kidőlnek, mintha sortűz áldozatai lennének (" a sötét fák sora eldől "). A fehér út képe egy groteszk megszemélyesítéssel azt a halottsápadtságot idézi fel, amit az ijedtség okoz (" a rémülettől / fehér és púpos lett az út "). A púposság pedig a veszélybe került macska ösztönös testtartását idézi elénk (a veszéllyel szembeszálló macska felpúpozza a hátát s feláll a szőre). De az ember is összegörnyedhet a félelemtől: ha félünk, összehúzzuk magunkat. Az út egyébként régi toposz a költészetben, az életet, életutat jelenti. A keserűség két felkiáltó mondatban robban ki a költőből: " Zsugorodj őszi levél hát! / zsugorodj, rettentő világ! " Az őszi levél az elmúlás jelképe. A mondatpárhuzam egyetemessé tágítja a félelem érzését, amely a mikro-és makrovilágra egyaránt kiterjed. Elrejtőzni, elmenekülni lehetetlen, ezért a rémület fizikai összezsugorodást idéz elő, ami egy ösztönös reakció (a "legkisebb felület" elve alapján).