Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, nemzeti politikus pontosan 84 évvel ezelõtt született Budapesten. A magyar politika történetében betöltött ikonikus szerepét hiába érte kritika a nemzetietlen baloldalról, megkerülhetetlen gondolatainak eredetiségét még gyakran ők sem merték eltagadni. Emlékezés gyanánt felelevenítjük Csurka öt legemblematikusabb idézetét. Kuruc.info - Csurka: Ingyenes kiadványok százezreivel fordítottunk el rengeteg embert a Jobbiktól. #1 Csurka a bevándorlásról (1998) "A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát – medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.
Ezért a harmadik előadásra elhozta Kádárt. Kádár meg végigröhögte az egészet, onnantól nem volt gond, mehetett. - Csurka: Ingyenes kiadványok százezreivel fordítottunk el rengeteg embert a Jobbiktól A Jobbikot rágalmazta a tavalyi kampányban, Vona Gábort zsidónak hazudva, most meg azt szeretné elhitetni, nem ezt hálálták meg azzal, hogy színházat kapott, lapját pedig hirdetésekkel hizlalják majd. Csurka István író, MIÉP-elnök februártól a Dörner György igazgatósága alatt működő új Új Színház "szellemi atyja", aki csak annyit tud válaszolni arra, hogy az imádott Fidesze Tom Lantos Intézetet avat, hogy "persze hogy avat". Részlet a Heti Válasz interjújából. - Ideológiailag a Jobbikkal árul egy gyékényen, közben Orbán Viktort dicséri lapja, a Magyar Fórum. Szimpla sértettség, amiért előbbiek elcsaklizták a radikális tábort? - Tőlünk loptak mindent. Balczó Zoltán megfogta a csomagot, és a MIÉP-ből átvitte oda. Abból élnek, amit mi teremtettünk meg. Közben a Jobbik az MSZP és az SZDSZ előretolt hadoszlopa volt, amellyel a Fidesz kétharmados győzelmét akarták megakadályozni.
A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát – medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Elküldtek nekem egy hitelesnek látszó iratot Vona barmicvójáról. Az egész hamisítvány volt: ezt derítettem ki és írtam meg. - Mégis, kétharmados győzelem után nem furcsa a magyarság elnyomatásáról írni - ahogy a színházi pályázatban áll? - Nem. A magyarság jelentős része ma is liberális nyomás alatt áll. A liberális televíziók túlsúlya kétségtelen, és ezt a magyar dráma sínyli meg. - A pályázat PR-tervei közt azt olvassuk, hogy a "nemzeti tartalmú újságokat, médiumokat" célozzák meg. Hirdetésekhez jut tehát lapja, a Magyar Fórum is? - Természetesen. Kapcsolódó: A Jobbikot rágalmazta a tavalyi kampányban, Vona Gábort zsidónak hazudva, most meg azt szeretné elhitetni, nem ezt hálálták meg azzal, hogy színházat kapott, lapját pedig hirdetésekkel hizlalják majd.
Kritika: Kovács Ferenc # Bruce A filmtörténet 10 legjobb táncos filmje Színészi alakítás - 82% Történet - 73% Hangulat - 79% IMDB - 71% Rottentomatoes - 93% Filmezzü - 79% User Rating: Be the first one! Article Tags: Carlos Acosta · Edlison Manuel Olbera Núñez · featured · Icíar Bollaín · Keyvin Martínez · Laura De la Uz · Santiago Alfonso · Út a királyi operába · Yerlín Pérez
Út a Királyi Operába Yuli spanyol-kubai-brit-német életrajzi zenés dráma, 115 perc, 2018 spanyol nyelven, magyar felirattal Rendező: Icíar Bollaín Szereplők: Carlos Acosta, Santiago Alfonso, Keyvin Martínez, Edlison Manuel Olbera Núñez Az életrajzi filmből a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb balettelőadások főszerepeit táncolhatta. Carlos Acosta – aki önmagát alakítja – úgy lett a táncművészet legendás alakja, hogy soha nem akart táncolni. A megható és lélekemelő film végigjárja az utat, amely egy csillag születéséhez vezetett.
A filmet végigkíséri az apjával való konfliktus, aki – ahogy azt mondani szokták – a maga módján szerette őt. Kuba szeretetére, az ősök és a hagyományok tiszteletére nevelte, de mindig arra biztatta, törjön ki innen, és tánctudását kamatoztatva utazza be, fedezze fel a világot. A másik fő motívum a magány. Ahogy Yuli elkezdett táncolni, korábbi játszópajtásai kigúnyolták, kiközösítették, megverték őt. A balettiskolában azért érezte magát kívülállónak, mert nem ezt akarta csinálni és társai is kegyetlenkedtek vele. Londonba kerülve nem beszélt angolul, mikor pedig hazatért Kubába, mindenki menekült az országból. Otthon afféle hírességként kezelték és bejuthatott olyan helyekre, ami csak a gazdag turisták számára állt nyitva, helyi barátai számára nem. Valahogy mindig kilógott a sorból és sokáig elképzelni sem tudta, hogyan fog színesbőrűként pl. Rómeót alakítani, állandóan kétségek gyötörték. Úgy tűnik, családja, a szakma és a közönség hamarabb elfogadta őt, mint ő saját magát. A film tavaly mutatkozott be San Sebastianban, ahol elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat és jelölték a legjobb film kategóriában is.
"Mint az első fekete ember a Holdon" – mondja az öreg, amikor a fia megnyeri Svájcban a világbajnokságot. És valóban, ekkora horderejű előrelépés volt Acosta megjelenése a világ színpadain, az első afroamerikai táncosként például, aki eljátszhatta Rómeót az Angol Királyi Balettben. A film erőssége, hogy nemcsak egy lineáris felemelkedés történetet oszt meg a nézőkkel. A jelen folyamatosan reflektál a múltra, egyes történéseket pedig a készülő koreográfia részeként, az előadás egy-egy momentumaként ismerünk meg próba közben. Yuli történetében az otthon melegétől − később Kubától − elszakadni nem fizikailag nehéz, mint a német hőlégballon utasai számára az NDK-tól. Neki a gyerekszívvel szeretett közeget kell otthagyni, hiába lehet a jövő szabadabb, kiegyensúlyozottabb és sikeresebb számára, a magány inkább visszafele hajtja, mint előre. A mehetnékben pedig nem segít az időközben bekövetkező családi tragédia sem. Végül a fiú számára is összeáll a kép arról, hány és hány ember hozott áldozatot, került kilátástalan helyzetbe azért, hogy ő bárhol a világon színpadra léphessen.
Itt aztán összeszedte magát, és a kemény munkával eltöltött évek után 16 évesen táncversenyt nyert Svájcban, amit olasz, francia és lengyel díjak követtek. Vendégként megfordult mindenhol a világban Olaszországtól Venezueláig, majd Londonba hívták. A filmben nem említik meg, de ide Nagy Iván (1943–2014) invitálta, aki ebben az időben az Angol Nemzeti Balett művészeti igazgatója volt. London után Yuli visszatért Kubába, amit az Egyesült Államok, majd újra Anglia követett. A film alapjául szolgáló önéletrajzi kötete 2007-ben jelent meg Nincs út hazafelé címmel (írt még egy könyvet, ami Kuba történetét dolgozza fel a 19. századtól napjainkig). Acosta egy próbára siet, ahova magával viszi azt az albumot, amibe apja a fényképeit és a róla szóló újságcikkeket ragasztotta. Miközben a táncosokat nézi, visszagondol gyerekkorára és karrierjének fontosabb állomásaira. A táncbetétek koreográfiája az adott jelenethez igazodik, pl. amikor az apja szíjjal elveri, a táncosok ugyanezt imitálják. Fiatalkori énjét Keyvin Martinez alakítja, aki a Kubai Nemzeti Balett tagja és az általa alapított Acosta Danza társulatban is táncol.
Igaz történet napjaink egyik leginspirálóbb előadóművészéről. Eredeti cím Yuli Rendező Icíar Bollaín Ország / Gyártás éve Spanyolország 2018 perc 115 perc Korhatár 12+ Felbontás Full HD Hang spanyol Feliratok magyar Külső URL MAFAB Az életrajzi filmből a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb balettelőadások főszerepeit táncolhatta. Carlos Acosta – aki önmagát alakítja – úgy lett a táncművészet legendás alakja, hogy soha nem akart táncolni. A megható és lélekemelő film végigjárja az utat, amely egy csillag születéséhez vezetett.