Aki rám néz erős, határozott férfinak lát. Aki beszél velem, azt gondolja, könyörtelen vagyok. Pedig nekem is vannak gyenge pontjaim. És az a lány a kupiból közéjük tartozik... Botond kilenc éve döntött úgy, hogy szülőhazájából menekülve egy másik ország fővárosában, Londonban próbál szerencsét. Számításai bejöttek, ma egy jól menő cég vezetője, és egy angol milliárdos lányának a férje. A vérbeli alfahím élete első ránézésre tökéletesnek tűnhet, valójában azonban szenved, és a sikerei ellenére magányos. Igazi barátok híján a problémáit magába és alkoholba fojtja, ám amikor összesodorja a sors a magyar lányokat foglalkoztató bordélyház új recepciósával, telefonbeszélgetéseik során megnyílik a csilingelő hangú idegennek. Vajon az őrültségnek tűnő bizalom a teljes összeomláshoz, vagy egy mindent elsöprő, vakon indult szerelemhez vezet? Az ötszörös Aranykönyv-díjas Lakatos Levente új regényében a modern romantikus regények, és a mellbevágó krimik világát elegyítve kalauzolja el olvasóit egy irigyelt, befolyásos férfi lelkének legmélyére.
Lakatos Levente új regényében a modern romantikus regények és a mellbevágó krimik világát elegyítve kalauzolja el olvasóit egy irigyelt, befolyásos férfi lelkének legmélyére. Láss be az álarc mögé, mert a felszín alatt garantált izgalmak várnak!
Forrás: Lakatos Levente Facebook Talán egyik döntésünk sem jobb a másiknál, és csupa rossz lehetőség közül kell kiválasztanunk, melyik számunkra az ideális. És el kell fogadnunk, hogy bárhogyan döntünk is, annak lesznek vesztesei, abban valaki sérül. A logikusan felépített cselekmény mellé szerethető szereplőket is kapunk, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy az olvasó szeresse a könyvet. Botond megközelíthetetlen alfahím-karakteréről is lehull a lepel, Bibi pedig szó szerint felfedi az igazi önmagát. Botond és Bibi szerelme (és ezzel szerintem nem spoilerezek, ha egy romantikus történetben előrevetítem, hogy a két főszereplő között izzik a levegő) kissé tündérmesének hat, no de hát egy fikció, itt bőven belefér. A romantika és a vágyakozás mellett pedig komolyabb témák is szerepet kapnak, mint például egy csoportos nemi erőszak, drogbotrány, vagy egy titkos szexklub, melynek tagjai nem éppen ártatlanok vagy ártalmatlanok. A Vörös felnőtt mese arról, hogy a gazdagok és hatalmasok világában minden összefügg mindennel, és senki és semmi sem szent ahhoz, hogy bizonyos emberek egyre feljebb jussanak azon a bizonyos ranglétrán – még úgy is, ha alapvetően jó magasan ülnek rajta.
A párkapcsolatok terén sem létezik tökéletes választás. Mert nem létezik minden igényeinket kielégítő partner. De nincs is szükség a tökéletességre, mert az ember olyan furcsa lény, hogy apró hibákba is képes beleszeretni. A bejegyzés elején említett, általam csak félig olvasott írói életmű egyébként azért is érdekes, mert egy bizonyos LoveClub neve is felbukkan a Vörösben, ez pedig egy korábbi trilógia címe is. Bevallom, kedvet kaptam hozzá, még ha csak így, közvetett említés szintjén is került bele a sztoriba. És hogy kiknek ajánlom a Vöröst? Lakatos Levente-rajongóknak mindenképp, illetve azoknak a nőknek, akik szeretik az erotikus történeteket, még akkor is, ha nem csak a testiségről van szó benne, hanem megjelenik egy komolyabb szál is. 👉 még több könyves kontentet Instagramon és Facebookon találsz, ha pedig a mindennapjaimra vagy kíváncsi, van egy személyes Instám és egy YouTube-csatornám is!
Nyelv magyar Kiadó Libri Könyvkiadó Kft. Megjelenés éve 2019 Oldalak száma 400 Kötés típusa puha kötés Súly (g) 435 g Méretek (Sz-M-H) 128-198-0 EAN 9789634335382 Szállítási idő 4-10 munkanap
Melyik a nehezebb? Az írás számomra egyáltalán nem monoton tevékenység, hiszen habár egy helyben ülök és gépelek, az agyam mindvégig kalandozik. Edzés közben például ez a lehetőség nincs meg, ahogy nem oda koncentrálok, elszáll az erőm és csak bohóckodni tudok. Való igaz, az edzéshez kell egyfajta kitartás, ami könnyen monotonitásként csapódhat le az emberben, de éppen az ebből fakadó elcsüggedést kivédendő kezdtem el belátható időintervallumon belül teljesíthető célokat kitűzni magam elé. Ez a fotózás is egy ilyen cél volt, a következő mérföldkövet december elejére jelöltem ki. A kérdésedre válaszolva egyébként az írás szerintem nehezebb, hiszen egy teljesen úgy világot és történetet kell megteremtenem a semmiből. Alkotni, létrehozni valamit számomra embert próbálóbb. Mondj egy olyan dalt/zenét, amit edzés közben szívesen hallgatsz, és egy olyat, aminek a hangulata a leginkább közel áll a regényeid világához! Edzés közben direkt erre a célra létrehozott, remixelt feldolgozásokat hallgatok.
Agatha Christie különc nyomozója egyiptomi nyaralása közben keveredik gyilkossági ügybe. Amikor 2017-ben bemutatták a krimiirodalom nagyasszonya, Agatha Christie talán legismertebb regénye, a Gyilkosság az Orient expresszen újabb adaptációját Kenneth Branagh rendezésében, akkor ismét lefolytathatták a filmkedvelők parttalan vitájukat arról, hogy valóban szüksége van-e a világnak további feldolgozásokra, hiszen ahogy ellenük, úgy mellettük is fel lehet sorakoztatni érveket. Bár jobban szeretem az eredetit (ami nem a 2001-es tévéfilm, nem a tévésorozat, és még csak nem is az 1974-es mozifilm Alfred Molinával, David Suchet-vel, illetve Albert Finney-vel a főszerepben, hanem a könyv), mégis úgy vélem, nincs azzal semmi baj, ha a kinematográfia modernebb eszközeivel is elmesélnek egy ismert történetet. Agatha christie halál a nelson brothers. Így legalább ahhoz a közönséghez is eljut, amelyik nem szeret olvasni, és sose nézné meg a korábbi adaptációkat, mert vagy nem találja azokat elég látványosnak, vagy nem hallott a bennük szereplő színészekről.
Halál a Níluson – és (cím)változatai A kereken 130 éve, 1890. szeptember 15-én született Agatha Christie 1937-ben megjelent Halál a Níluson c. regényét maga az írónő adaptálta színpadra, méghozzá először 1944-ben Hidden Horizon (Rejtett horizont), majd 1946-ban Murder on the Nile (Gyilkosság a Níluson) címmel. Érdekesség, hogy ezekből a verziókból kihagyta Poirot-t, mert úgy érezte, túlságosan erőteljes lenne a színpadon a karakter. Őszintén szólva, nehéz elképzelni egy Poirot-történetet Poirot nélkül... És ha már a címváltozatoknál tartunk: az 1938-as első magyar nyelvű kiadás a Poirot kéjutazáson címet kapta, ami kissé félrevezető és félreérthető. Aztán 1987-ben újra lefordították (Szabó Zoltán), és a ma is ismert Halál a Níluson címmel jelent meg. Halál a Níluson mozgóképen A szóbeszéd szerint Agatha Christie alapvetően nem volt megelégedve a regényeiből készült filmadaptációkkal, ezért elhatározta, hogy többé nem adja hozzájárulást egyetlen műve megfilmesítéséhez sem. Halál a Níluson (film, 2022) – Wikipédia. Aztán valahogy mégis sikerült tető alá hozni a Gyilkosság az Orient Expresszen c. filmet 1974-ben, Sidney Lumet rendezésében, parádés szereposztással (Albert Finney – Poirot, Lauren Bacall, Ingrid Bergman, Sean Connery, Vanessa Redgrave stb.
). A 84 éves írónő elment a premierre, pedig akkor már nem igazán jelent meg a nyilvánosság előtt, és végül kifejezetten elégedett volt a végeredménnyel – életében először és utoljára. Hiszen a Halál a Níluson c. regényét már csak az ő halála után, 1978-ban vitték vászonra, amúgy szintén sztárszereposztással (Peter Ustinov – Poirot, Bette Davis, Mia Farrow, George Kennedy, Angela Lansbury, David Niven, Maggie Smith stb. ), és igen nagy siker lett. Halál a Níluson kritika - Hercule Poirot ezt is megoldja. Vajon Agatha Christie mit szólna a mostani, Kenneth Branagh-féle újfajta megközelítésű filmekhez? Fogadni mernék, hogy Poirot/Branagh látványos-furcsa bajuszára tenne valamiféle megjegyzést! Halál a Níluson - 2021 Kenneth Branagh azért nagy fába vágta a fejszéjét, amikor "kikezdetett" Agatha Christie-vel. Tudjuk, az írónő regényeiben lassan bontja ki a cselekményt, aprólékosan mutatja be a szereplőit, és a végén mindig van valami "látványos" finálé – a konfliktus megoldásával. Ez a séma azonban mit sem érne, ha nem lennének érdekesek a karakterek, csavaros a sztori és kiváló a hangulatteremtés.
A krimi királynőjének tartott író történetei mindig rejtélyközpontúak, sok gyanúsítottal dolgoznak, és nagy leleplezésekkel, illetve egy teátrális monológban végződnek, ami kedvez a filmes eszközökkel megvalósításnak. A Halál a Níluson azonban – csakúgy, mint Branagh első Poirot -filmje – már sokadik feldolgozásánál tart, így adódik a kérdés, mit tud a brit rendező hozzáadni ezekhez, amitől újszerűvé válik. A film nyitó jelenete egyből Poirot kibővített háttértörténetét kezdi mesélni, ami lehetne jó irány, mégis kissé erőltetettnek és belemagyarázósnak érződik. A detektívet alakító Branagh szembeötlően több időt szán magának, mint a többieknek, amit a nyomozó humanizálásával igyekszik indokolni, felemás sikerrel. Próbálkozásainak főleg az vág alá, hogy egyszerre tartja meg Poirot szórakozottságát, időnként rá is játszva kissé mániákus precizitására, míg máskor a múltbéli veszteségein búslakodó, komoly alakként ábrázolja őt. Halál a Níluson - Agatha Christie - Book24.hu. A rendező játékával nincs probléma, a bajszos belga mindkét oldalát hatásosan képes megjeleníteni, mégis olyan érzésünk lehet, hogy a rendező és a vele visszatérő forgatókönyvíró Michael Green nem tudták eldönteni, melyik irány mellett köteleződjenek el, így a kétféle megközelítés több jelenetben kioltja egymást.
Panaszkezelés: A ruhák többsége nem próbababán van fényképezve, így belefuthat az ember olyanba, hogy a fényképen jól mutat, felvéve viszont lifeg erre-arra, nyúlottság érzését adja. A tárolásban némely szín, anyag elkezdhet besárgulni vagy hibázhatok akár sok minden másban. A leggyakrabban feltüntetett jó állapotú jelző nem egyenlő az újszerűvel! Használt, jó állapotú! Arra mindenkit megkérek, hogy bármilyen gond esetén kezdjük úgy a panasz, probléma előadását, hogy NEM direkt, NEM szándékosan adok el olyasmit, ami esetlegesen rossznak, hibásnak bizonyul. Önhatalmúlag kérem senki ne postázzon vissza terméket, mert még egy 700Ftos termék esetén se éri meg visszaküldeni, hiszen annyi a legolcsóbb posta! Előre egyeztetés után a visszapostázás költségét a vevő fizeti, a további panaszkezelést, esetleges pénzvisszafizetést pedig megbeszéljük. Agatha christie halál a nelson movie. Nagyon-nagyon köszönöm!
Az ő figuráik különböznek leginkább a korábbi adaptációktól, teljesen új, illetve újragondolt szereplők, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy több oldaláról is megismerhessük a nyomozót. Bateman és Wright közös jelenetei során még a gyakran túl egyszerűre írt párbeszédek is életre kelnek, a filmbe pedig visszaköltözik az abból túl gyakran hiányzó lélek. A rendezőt azonban érezhetően nem a gyilkosság és annak megoldása érdekli igazán. Az előbbi a film közepéig meg sem történik, így elég idő jut arra, hogy elmélyüljünk a közegben, plusz a történettel most először találkozóknak lehetősége lesz a találgatásra, ki lesz majd az áldozat. Az ügy megoldása és a Christie történeteiben jellemző csúcspont pár perc alatt megtörténik, inkább csak amolyan gyors levezetés. Ez sokakat zavarhat majd, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy egy másfajta adaptációt láthassunk. Az új filmben a cselekmény központi mozgató eleme a szerelem, annak elsöprő ereje és mindenkire bajt hozó tragédiája. Ez visszaköszön a nílusi utat szervező házaspár esetében, de rengeteg másik szereplő motivációját is ez mozgatja, köztük Poirot-t is, aki bár valóban a drámai és a karikaturisztikus között mozog, mégis a megszokottnál emberközelibb, ezért hitelesebb karakter.