A szövetségi kormány júniusi jelentése szerint 2016 és 2019 között a migránsok és menekültek évi szinten (! ) 20, 1 és 23, 1 milliárd euró közötti terhet jelentettek a központi költségvetés számára. Ez az államháztartás teljes kiadásainak 6, 5 százalékát tette ki. Az egyes szövetségi államok költségei ebben az összegben nincsenek benne, de erről nincsenek összefoglaló adatok – noha a migránsok és menekültek felvétele és integrációja alapvetően a szövetségi államok feladata. Régi sebek tépődtek fel Egy friss hivatalos jelentés szerint a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatal 2019-ben 150 ezer migránst és menekültet regisztrált gyanúsítottként, akik az országban elkövetett bűncselekmények 8 százalékáért voltak felelősek. Németországban nem sikerül - Goethe-Institut Ungarn. De az élet elleni bűncselekmények kategóriájában a súlyuk már 12 százalék, a szexuális bűncselekmények esetében pedig 10 százalék. Az említett populációban 50 ezer visszaeső bűnözőt találunk. Merkel az egész válságot alapvetően erkölcsi kérdésként és dilemmaként tálalta az országnak: szerinte a polgárok többsége segítő szándékkal fordul a migránsok és menekültek felé, az elutasító és kétségeket felmutató kisebbség pedig egyszerűen "uszító és idegengyűlölő".
Azt pedig az Átlátszó írta meg, hogy tavaly 12 milliárd forintot költött a kormány a Soros- és menekültellenes nemzeti konzultációk hirdetéseire. Ebből majdnem négymilliárd Mészáros Lőrinc médiabirodalmához jutott, Andy Vajna cégeinek 1 milliárdot fizettek, de Habony Árpád újságjainak kiadója is kapott 468 millió forintot. A tavaly decemberi és idén januári kampányokra 4 milliárd forint ment el, ebből 2, 5 milliárdba került csak a Stop Soros-törvényjavaslat hirdetése. Sokkal több pénzt bukhatunk Eközben pedig egyre kevésbé foglalkozik a kormány a valódi kihívással. Németország migránsok 2018 prova. Már elkezdődtek a tárgyalások az EU 2020 utáni költségvetéséről, ezeken pedig ezermilliárd euró elosztása a tét. Angela Merkel a februári informális EU-csúcsra már úgy ment el, hogy arról beszélt: Németország szívesen fizet be többet a közös kasszába, de azoknak az országoknak adna több támogatást, ahol betartják a jogállamiságot és segítenek a menekültügy közös európai kezelésében.
Ezzel aztán ismét itthon vagyunk, hiszen az ünnepelt, televíziós személyiségek könyvei nálunk is igazán kapósak. Sokat hallunk, s úgy tetszik, mindent tudunk róluk. Tájékozódhatunk öltözködési, étkezési, lakberendezési szokásaikról, családi életükről, barátaikról, vagyis szinte mindennapi életük teljességéről. De hallunk-e - s következésképpen tudunk-e - magunkról eleget, vagy legalább valami keveset? Milyenek az asztali szokások ebben az országban? Mit és hogyan reggeliznek, vacsoráznak a falusiak Göcsejben, vagy az egyetemi emberek a debreceni Nagyerdőben? Milyen a modorunk szórakozás vagy közlekedés közben? A Magyar Derby 2. és 4. helyezettje, Lucky és Hero – Kincsem Park. Hogyan beszélünk, helyeslünk, tiltakozunk, hogyan állunk sorban - ha kell? Röviden: hogyan viselkedünk? Van-e a magyar társadalomnak valami viselkedésbeli jellegzetessége, amitől más, mint a norvég vagy a burmai? - Kérdéseimből talán kitetszik, hogy nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki a magyar; s noha érdeklődéssel olvasom a "mi a magyar" tárgyú esszéket, nyilvánvaló, hogy azok bármennyire is okosak, nem pótolhatják a csak aprólékos megfigyelésekre épülő viselkedésleírásokat.
Ezért is, és ilyen értelemben kér a szerző elnézést a skót és walesi olvasóitól, hogy nem róluk, nem a britekről, hanem az angolok viselkedéséről ír. Egyúttal demonstrálni kívánja, hogy sem a globalizáció, sem az európai integráció nem nyeli el a különös kultúrákat, s a kultúra-egész részeként egy-egy embercsoport sajátos viselkedésének tradicionális különösségét. Sőt, a globalizáció és az integráció - ellenhatásként - mintegy kihívta az ilyen tartalmú társadalmi színesedést. A szerzőről tudhatni azt is, hogy mondandóját nem az ujjából szopja. Éveket töltött el azzal, hogy megfigyelje és leírja, hogyan viselkednek az angolok a lóversenyen és futballpályán, és hogyan abban a bizonyos második otthonukként emlegetett pubban, vagyis abban az angol kocsmában, amire nincs külön magyar szó. Szóval ez az antropológia egy igen munkás dolog. Meg is kérdeztem egy tanult antropológus barátomat, hogy nálunk mi ezzel a helyzet. Lackfi János: Milyenek a magyarok? | könyv | bookline. Lehet, hogy már mindent elvégeztek, csak én nem hallottam róla? Szerinte a bontakozó hazai antropológia számos szubkultúrát feltárt már, és kiváló munkák olvashatók a tárgyi kultúráról, vagy a diszkók, drogosok világáról, de anyagi és részben még szellemi kapacitások hiányában nem tudták feltárni a hazai viselkedéskultúra átfogó egészét.
Abból, hogy rászól arra, aki szívja az orrát, vagy szemrehányóan zsebkendőt nyújt neki, és nem tűri az étellel való szörcsögést sem, pedig ezek Japánban vagy Kínában természetes dolgok. Abból, hogy hegynek hívja a dombokat és tengernek legnagyobb tavát. Abból, hogy kedvenc tejtermékei nevét sehogy sem tudja lefordítani nyugati nyelvekre. Nem, nem fromage blanc, nem is mascarpone, nem is cottage cheese, hanem tejföl. Értik? Milyenek vagyunk mi, magyarok? – Íme, 15 kedvesen kajla hungarikum - WMN. Meg tejszín meg túró meg Rudi. Abból, hogy az összes nép fiaival ellentétben a jobb kezén hordja jegygyűrűjét, gyémántot pedig semmiképpen sem tetet bele, mert az flancolás. Abból, hogy ha valami nem sikerül, ötszáz éve ugyanúgy rálegyint, hogy több is veszett Mohácsnál, ha meg valami végzetesen rosszul sikerül, akkor vérben forgó szemmel kiáltja: nekünk Mohács kell! Abból, hogy gyerekként répát kell ennie, mert attól fog tudni fütyülni, és spenótot, mert attól lesz erős. Ha csak a vastartalom számít, afelől akár egy lapátot is szopogathatna. Abból, hogy születésnapján meghúzgálják a fülét, és azt kívánják, bárcsak érne bokáig, pedig ez nem lenne se praktikus, sem esztétikus.
Ha március 15-én tévézésre adjuk a fejünket, akkor érdemes egy olyan filmre kapcsolni, amely mindent elárul rólunk, magyarokról. Olyan, mint egy röntgengép és egy tükör keveréke, a vesénkig lát, és ezt egyből elénk is tárja. De ne féljünk ebbe a tükörbe belenézni, mert sok pozitívumot is látunk majd. 80 huszár! Persze egy kicsit csaltam, ugyanis a 80 huszár című film lényege, hogy marhára nem a valóságot mutatja meg. Sára Sándor mozija a történelemkönyvekkel együtt ad csak teljes képet rólunk, de akkor aztán tűéleset. Miről is szól a film? A 19. század elit katonái a huszárok voltak. Olyan ez, mintha ma a Navy Sealsről, a Delta Force-ról, vagy hogy közelebbi példát mondjunk: a Magyar Honvédség 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljáról látnánk filmet. Kiválóan kiképzett, hivatásos katonák, drága és profi felszereléssel. Milyenek a magyarok christmas. Ilyen volt Lenkey János tábornok huszárszázada is, amelynek kalandos szökéséről szól a 80 huszár. Az elit katonák nemigen szoktak hibázni, ezért alapból kétkedve nézzük a film bizonyos részeit, főleg a végkifejletet, amikor katonáinkat halomra lövik, mint a nyulakat.
Ez a kitétel amerikai viszonylatban is megállja a helyét. (A másik oldalról nézve: felszabadító érzés a duci vádlijaimmal, amelyeket 34 évig dugdostam, Amerika utcáin térdig érő szoknyában flangálni. ) 4. Nos, igen, impulzívak vagyunk Szemléltetésképpen egy játszótéri megfigyelés: míg az amerikai anyukák nyugisan és szeretetteljes hangon figyelmeztetik a mászóka tetejéről halálugrásra készülő kétéveseket, addig magyar társaik szájából ilyen esetben harsog az "azanyádúristenit". 5. A fejünk a szivárvány összes színében tündököl Mi, magyar nők – huszonéves énemmel egyetemben – valamilyen okból kifolyólag szeretjük a hajunkat égő pirosra, hupililára, padlizsánszínűre, skarlátvörösre vagy meggypirosra festeni. 6. Milyenek a magyarok map. A bulibáróság a vérünkben dübörög A szigorúan tizenegykor véget érő amerikai esküvőket, az éjfélkor vagy legkésőbb kettőkor záró washingtoni bárokat elnézve a reggeli órákban önfeledten lakodalmast danolászó esküvői vendégsereg, és a hajnalban is népes romkocsmák képe megerősíti, hogy valóban tudunk bulizni.
Baromság, bullshit, ordítja bennünk valami, és igaza is van ennek a hangnak. A sztori – tényleg nagyon röviden – annyi, hogy a Lengyelországban állomásozó honvédek értesülnek a magyar szabadságharc kitöréséről, mire mindenféle esküt és parancsot megtagadva hazaszöknek. Mivel üldözik őket, ezért úttalan utakon, a Kárpátok szirtjei és csúcsai között kénytelenek szökni, bújkálva, és időnként harcba bocsátkozva a császáriakkal. A film végén már magyar földre lépnek, de egy elég primitív csapdába csalják magukat a huszárok, és az ellenség lazán lemészárolja őket. Csoóri Sándor, a film forgatókönyvírója össze is foglalta, mit szimbolizál ez a történet: "fölkészülés nélkül, vérbe boruló aggyal ugrani bele a cselekvés örvénylő mélyvízébe. " És persze végül elveszni. Ilyenek lennénk mi, magyarok? Ennyire hülyék? És ilyenek lennének az elit katonák? Milyenek a magyarok movie. Hát nem. Ha a történelemkönyveket fellapozzuk, akkor a valóság az volt, hogy Lenkey százada rendben megérkezett Magyarországra, semmi mélyvízbe ugrálás, semmi vérbe boruló agy, semmi turáni átok, meg végzet.