A két állatka, amikor Luca nem figyelt, itt-ott belekóstoltak a nagy gonddal elkészített dekorációba, de mindig keveset, nehogy a gazdájuk észrevegye. A nap gyorsan telt. Luca ebédelni, és vacsorázni ment ki a szobából, ideje nagyrészében a Paklival és Pöttyel beszélgetett, játszott vagy rajzolt. Mire a háló elkészült, a csillagok is feljöttek. A két állatka villámgyorsan vágott át a szobán. Felmásztak az asztalra és a gyertyaláng narancssárga részét ábrázoló puzzle széléről figyelték Lucát. A kislány annyira koncentrált, hogy a nyelvét is kidugta. A második gyertyaláng narancssárga részét ábrázoló puzzle-t kereste. Felragyogó mosollyal lelt rá a megfelelő elemre, amelynek a szélén a két kis pók üldögélt. – Elkérhetem? – Cserébe megnézed a hálónkat? – Már készen is vagytok? – csodálkozott Luca, és felemelkedett a székéről. – Nahát, ez csodaszép! Szerintem a pókháló egy picit hasonlít az adventi koszorúra. Szerintetek nem? GraphicMama-team A két pók hallgatott. Pakli Pötty vállára tette az egyik lábát.
Így aztán, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, a várakozás időszakának, az adventnek igyekszem megadni a módját. Mert az az én szememben már része a karácsonynak… egyrészt, mert decemberben van, másrészt meg ez az időszak vezet el ténylegesen karácsonyhoz. És nem csak külsőségekben. Mert persze mi is feldíszítjük a lakást szépen apránként, minden nap bővítjük valami odaillővel a dekorációt – de továbbra sem sietjük el -, de emellett igyekszünk a belső feltöltődésre is odafigyelni: esténként adventi énekeket énekelünk, sorba meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit és a napokat visszaszámláló gyertyát is, sütizünk, teázunk, bekuckózunk, történetekek mesélünk. Egyszerűen szólva, próbálunk hangulatba kerülni. És mindig sikerül is. Csak egy dolog szokott kilógni a sorból, az esti mese. Eddig nem nagyon volt olyan könyvünk, amely végigkísért volna bennünket ezen az úton, amely fenntartotta volna az esténként megteremtett varázst. Eddig. Mert most már van. Hála a Manó Könyvek nek és a zseniális Alex T. Smith-nek, aki megírta A kisegér, aki elhozta a karácsonyt című bűbájos mesét és amely épp huszonnégy, vagyis egészen pontosan huszonnégy és fél fejezetben egy igazán megkapó karácsonyi történetet tár elénk.
Egy valódi különlegesség ez z egyedi tervezésű, horgolt Adventi koszorú. Vastag, világoskék pólófonal adja a borítását, amely a havat imitálja. A koszorú különlegessége a 12 cm magas, horgolt Hóember kalapban, valamint az Őt körülvevő horgolt hógolyók és a vastag fehér organza masnik. Ezektől lesz valóban karácsonyi ez a koszorú. Csupán 4 gyertyát kell rá tenni és kezdődhet is a visszaszámlálás Szentestéig. Belseje: szalmakoszorú Külseje: világoskék pólófonal Hóember, hógolyók: pamutfonal Hóember töltete: poliészter vatta Szalagok: műszálasak Tetszik a termék? Oszd meg ismerőseiddel is! UTAZÁSHOZ Autó, vagy repülő útra indultok? A rendelőben kell hosszasan várakoznotok? Az étteremben való időtöltést könnyítenétek meg? Csak vegyétek a vállatokra a Mesebőröndötöket és indulhattok is! Összecsukhatósága és mérete miatt nem foglal sok helyet, szinte bárhol játszhattok vele. Otthon Természeresen otthon kényelmében is játszhattok vele. Mérete ellenére egy teljes babaház tartalmával is felér.
km-re P HONDA VFR 1200 F ABS BUKÓCSŐ DUPLA TÁRCSAFÉK ELÖL FORDULATSZÁMMÉRŐ HÁTSÓ DOBOZ KÖZÉPSZTENDER OLDALSÓ DOBOZOK ÖNINDÍTÓ PLEXI 12 Benzin, 2010/6, 1 237 cm³, 127 kW, 173 LE, 62 255 km? km-re 6 Benzin, 2010/6, 1 237 cm³, 127 kW, 173 LE, 16 500 km? km-re 9 Benzin, 2016/3, 1 237 cm³, 127 kW, 173 LE, 20 675 km? km-re
Annak érdekében, hogy megkönnyítsük látogatóinknak a webáruház használatát, oldalunk cookie-kat használ. Weboldalunk böngészésével Ön beleegyezik, hogy számítógépén / mobil eszközén cookie-kat tároljunk. A cookie-khoz tartozó beállításokat a böngészőben lehet módosítani. Bezárás
Visszatérő lejtősávok nyomai Forrás: NASA/JPL/University of Arizona Annyi biztos, hogy van egy vízkörforgás a Marson is, sőt, évmilliókkal ezelőtt sokkal fejlettebb lehetett- a roverjeink ugyanis egykori folyódeltákról készítettek képeket. Ojha úgy gondolja, hogy a felszínen nem víztócsákat és folyamokat kell elképzelnünk, hanem vékony, nedves talajrétegeket - valószínűleg nem látnánk folyóvizet a bolygón akkor sem, ha ott állnánk a lejtők tövénél.