Bartis Attila - A Lázár apokrifek A könyv megvásárlása után automatikus e-mailt küldünk a részletekkel! Bartis Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentuma, bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy "arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen. A vége · Bartis Attila · Könyv · Moly. Ha meg mégis látszott, úgy egészen másnak képzelte az ember. Igen, talán ez a legpontosabb: néha látszott, csak egészen másnak képzelte az ember. /... / Így könnyen lehet, hogy amit ő az Úristenről gondol, az még tárcának is csak apokrif. " Részlet a könyvből: "A hágón innen az utolsó férfi azt mondta, ez a helyes út. Azért elővettük a térképet, hátha nem értette a kérdést pontosan, mert tulajdonképpen nem volt miért értse.
Ha Ön még nem regisztrált korábban, akkor kérjük regisztráljon most! Új vásárló
Ugyanis a 604 oldalas szöveg zömében alig egy-két oldalas fejezetekből áll, amelyek középpontjában sokszor egy-egy önmagában is igen emlékezetes kép (egy színpompás tollazatú páva, egy hangya, egy régi festmény, az űrben lebegő tonnás súlyú acélgömb vagy a világ legnagyobb kamerájaként funkcionáló híd) és a belőlük kibomló történet áll. Ezek sokszor önmagukban annyira erősek, olyan komoly és elgondolkodtató kérdéseket járnak körbe, hogy muszáj megállni, és azonnal újraolvasni. Szóval hiába a jól ismert elbeszélői stílus (ami ugyanolyan hipnotikus és magával ragadó, mint amit korábban megszokhattunk), de ez a technika tesz arról, hogy fel se merüljön A vége esetében semmiféle Nyugalom-utóérzés.
Az alkotók Jézus tanításából az egyetemes szeretetre és irgalomra vonatkozó parancsot emelték ki, nyíltan vállalva, hogy Jézus követése egyenlő az igazság követésével, s hogy híveinek hirdetniük kell az evangéliumot. Emellett a filmben jelen van a remény, hogy Jézus, ígéretéhez híven, mindig velünk marad: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14, 6) – és parancsba adta tanítványainak: "Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig! " (Mt 28, 19-20). A világ legszebb története – A Biblia ( The Greatest Story Ever Told) (Amerikai filmdráma, 193 perc, 1965) Készült: Fulton Oursler és Henry Denker írásai alapján Rendező: George Stevens Forgatókönyvíró: James Lee Barrett, George Stevens Főbb szereplők: Jézus: Max von Sydow Keresztelő János: Charlton Heston Pilátus: Telly Savalas Kajafás: Martin Landau Iskarióti Júdás: David McCallum Heródes Antipász: José Ferrer (Fantasy Film Kft.
A monumentális filmfreskó Jézus életét eleveníti fel a filmművészet legnemesebb eszközeivel. Ez a film egyike a bibliai történet legszebb, legteljesebb feldolgozásainak. Vallástörténeti hűséggel követi a Biblia világát, s nemcsak Jézus történetét beszéli el, hanem hitelesen megeleveníti a kort, … [ tovább] angol Képek 9 Szereposztás Max von Sydow Jézus Charlton Heston Keresztelő Szent Jánost Martin Landau Kajafás Telly Savalas Poncius Pilátus Robert Loggia József José Ferrer Herod Antipas David McCallum Iskarióti Júdás Sidney Poitier Cirenei Simon Carroll Baker Veronica Angela Lansbury Claudia További szereplők
George Stevens Productions | Dráma | Történelmi | 6. 4 IMDb Teljes film tartalma A monumentális filmfreskó Jézus életét eleveníti fel a filmművészet legnemesebb eszközeivel. Ez a film egyike a bibliai történet legszebb, legteljesebb feldolgozásainak. Vallástörténeti hűséggel követi a Biblia világát, s nemcsak Jézus történetét beszéli el, hanem hitelesen megeleveníti a kort, az időt, amikor élt. Az alkotók megpróbálták érzékeltetni, mit gondolhatott és mondott egyidejűleg Augustus császár és miként cselekedtek a rómaiak és a zelóták.
A monumentális filmfreskó Jézus életét eleveníti fel a filmművészet legnemesebb eszközeivel. Ez a film egyike a bibliai történet legszebb, legteljesebb feldolgozásainak. Vallástörténeti hűséggel követi a Biblia világát, s nemcsak Jézus történetét beszéli el, hanem hitelesen megeleveníti a kort, az időt, amikor élt. Az alkotók megpróbálták érzékeltetni, mit gondolhatott és mondott egyidejűleg Augustus császár és miként cselekedtek a rómaiak és a zelóták.
Krisztus gyakran szomorú a miatt, hogy tanítását sokan nem értik, vagy félreértik, és a többség csak a szenzációt látja benne. A film egyik legösszetettebb üzenetet hordozó epizódja a vak férfi meggyógyítása. Tudjuk, hogy az evangéliumok szerint Jézus többször is gyógyított meg vakokat, a filmben ábrázolt eseményből leginkább János evangéliumára (9, 1-34) asszociálhatunk. Jézus Názáretbe látogat, de gyermekkorának helyszínén ellenségesen fogadják, rosszindulatú primitívséggel, lenézően nevezik az ács fiának, s nem hiszik el róla, hogy képes csodát tenni. Elébe viszik az öreg Áront, aki gyermekkorától kezdve ismerte Jézust, s követelik, hogy gyógyítsa meg, ha valóban rendelkezik csodatevő képességgel. Áron születésétől kezdve vak volt. Jézus ekkor nem gyógyítja meg őt, érzékeltetve, hogy nem vásári mutatványos, és nem hajlandó kényszerből csodát tenni. Ám később, amikor Áron egyedül marad, Jézus visszaadja neki a szeme világát. Az evangélium szerint a meggyógyított férfit a zsidó főtanács maga elé idézi, s arra akarja kényszeríteni, vallja azt, Jézus csaló, de ő nem hajlandó erre.
Jézus utóbb kinyilatkoztatja magát neki (uo. 9, 35-41). George Stevens filmjében Áron a főtanács előtt tesz tanúságot Jézusról, amikor az Emberfiát már elfogták, s kihallgatásakor tanúkat idéznek be, hogy ellene valljanak. Jézus tevékenységét állandóan figyelteti a hatalom hármas csoportja, így a római helytartó, Poncius Pilátus, Júdea negyedes fejedelme, Heródes Antipász és a Zsidó Főtanács főpapja, Kajafás. Csodatettei közül tudunk a kánai borcsodáról (Jn 2, 1-11), a kenyérszaporításról (Mk 6, 33-44), a vízen járásról (Mt 14, 22-33), a leprások meggyógyításáról (Lk 5, 12-14). Azt, hogy Jézust királynak nevezi a nép, mindhárman félreértik, hiszen csupán földi hatalomban gondolkodnak. George Stevens látványosan fényképezett filmje – a néha mesterkélt beállítások leginkább a hagyományos stílusban megfestett templomi freskókra emlékeztetnek, ahogy az a film nyitó- és zárójelenetében is látható – érzelmekben rendkívül gazdag, gyakoriak a teátrális jelenetek. A színészi játék is ezt a stílust követi, a film hangulata szelíd, időnként drámai.