A hónap szerzője: Kemény István A Litera minden hónapban "megválasztja" a hónap szerzőjét. Havonta egy író, költő áll a figyelem a fókuszában, aki több műfajban is megmutatja magát, készül vele interjú, közöljük friss műveit, megkérdezzük más művészeti területek alkotásairól és a fiatal irodalomról is. 2018 áprilisában Kemény István a hónap szerzője a Literán.
Interjú–2022. május 5. Hogy miért vált problematikussá a patetikus töltetű szóhasználat, arra Kemény szélesebb összefüggésekben derített fényt; a huszadik század történelmi traumáira utalt, amikor ezek a szavak inflálódtak. – A Városmajor 48. Index - Kultúr - Kemény István 60, de születésnapjának megvan az átka. beszélgetések sorozatában Kemény Istvánnal Károlyi Csaba beszélgetett. A beszélgetés első felében a sárvári tehetséggondozó táborról esett szó. Arról, hogy Kemény innen indult, és immáron több évtizede a zsűri tagja a folyamatosságot szavatoló Mezei Katalin, Papp Márió mellett; Vörös Istvánnal együtt állandó tagja a bírálóbizottságnak. Károlyi Csaba visszatekintett Kemény első verseskötetére, a Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címűre, annak keletkezéstörténetére, vagyis a költői indulás időszakára. Az Állástalan táncos című, legutóbbi Kemény-kötet kapcsán szóba került a saját verseit kommentáló szerző pozíciója, míg a beszélgetés arra is alkalmat nyújtott, hogy Kemény költészetének jellegzetes vonulata, az úgynevezett nagy szavak megtisztítása, játékba hozása izgalmas fénytörésbe kerüljön.
A kérdésre, hogy a szakmai elismerések sora után sincs még meg az alkotói önbizalma, a költő a következőket mondta: Én inkább azt nem tudom elképzelni, hogy valakinek soha nincsenek kétségei magában – pedig állítólag vannak ilyenek. A szakmai elismerés persze mindig jólesik, megerősít, büszkeséggel tölt el. De ilyenkor sem "alkotónak" érzem magam. Ha rám mondják ezt – ahogy most is –, persze értem, de én magamra nem bírok ilyen – teljesen normális és bevett – kifejezéseket alkalmazni, mint hogy "műveim", "alkotó", "alkotás" vagy "költemény". Azt mondom, hogy "írásaim", "író", "írás", "vers". Alighanem van egy fóbiám a fontosságtudattal, pedig – a legkomolyabban mondom – az egész életemet az írásra tettem fel, és fontos lenni is szeretek. A beszélgetésben szóba került a közélet is, amiről Kemény István rendszerint csalódottan nyilatkozik, ám az meg sem fordult a fejében, hogy elköltözzön az országból. El se tudom képzelni, hogy elköltözzek innen. Pláne végleg. Kemény István (költő) – Wikipédia. Az egész életemet olyan közegben töltöttem, ahol az emberek alapjáraton csalódottak voltak és negatívak.
– Milyennek látod magad ebben a rendszerben? – Nem akarom azt hazudni, hogy én független vagyok a kulturális élet, a közélet "kultúrkampfjától", mert halálra idegesít, frusztrál, nyomaszt, folyamatos szégyennel tölt el, hogy állandóan azt érzem, állást kéne foglalnom valami ellen vagy mellette – bármilyen ügyben. Miközben az soha nem számít, hogy valójában mit gondolok róla. A régi SZFE erőszakos tönkretételét elítélem, a Magyar Zene Házának az épületét meg csodálom, és ott is, ahol van, a Liget közepén. Igen, tényleg nem vagyok harcos típus, és nem érzem magam otthon egy olyan közéletben, ahol csak a harc állandó, és a felek évtizedenként lecserélik az alapfogalmaikat meg az elveiket. Rasszistákra kéne szavaznom azért, hogy győzzenek a tiszták, vagy meg kéne utálnom a pápát, mert minden embert szeret, és nem csak a túlnyomó többséget. Menthetetlenül költő – Beszélgetés Kemény Istvánnal - Könyvterasz. Mert ha nem foglalok állást, akkor áruló vagyok, meg langyos, meg megalkuvó. Hogy milyennek látom magamat ebben a rendszerben? Igyekszem nem magamat figyelni, hanem a rendszert.
– Az ember ok nélkül nem mond olyat valakinek, hogy szerettelek. Olyankor szomorú, vagy csalódott. Vagy haragszik a másikra, hibáztatja, okkal és ok nélkül is. Bántani akarja, hogy legalább fájjon a másiknak is. Anyjával, apjával is sokszor van így az ember. A Búcsúlevél című versemben így voltam én a hazával. Ezer bajom volt vele, és most is van. Akkor is szerettem, és most is. – Ritkán szólalsz meg közéleti kérdésekben, messze nem vagy az a harcos típus. Milyennek látod a NER által uralt kulturális életet? – Nem érzem, hogy a kulturális életet a NER uralná. Nagyon szeretné uralni, de egy kulturális életet nem lehet úgy uralni, mint egy céget, hogy bevásárolom, lobbizom, beerőszakolom magam többségi tulajdonossá, és akkor az az enyém. A kultúra hálistennek ennél megfoghatatlanabb valami, inkább egy élőlény, amelyet csak az egész társadalommal, az összes emberi lélek teljes gyarmatosításával együtt lehetne leuralni. Az lehet, sajnos, hogy pont efelé tartunk, de az a világ még kicsit odébb van, és nem is a magyar NER fogja elhozni az emberiségnek.
Az előbújás sokunk számára meghatározó élmény. Persze, jó lenne, ha egyáltalán nem kellene előbújni, mert mindenki nagyon elfogadó lenne az LMBTQ emberekkel és ugyanazok a jogok illetnének meg mindenkit, függetlenül attól, ki ő, vagy kit szeret. Ez most még nincs így. És ezért sokan félnek megosztani másokkal személyiségük fontos mozzanatát. Te is voltál már ebben a helyzetben? Van történeted? Küldd el nekünk (akár névtelenül is) és jóváhagyás után, illusztrációval közzétesszük itt. Küldhetsz saját képet is, ebben az esetben kérünk, hogy az minimum 1000x1000 pixel legyen. Beküldés előtt adatkezelési szabályzatunkat itt olvashatod el. Név * A neved nem fog nyilvánosan megjelenni, csak a kapcsolatfelvételhez szükséges. A Te történeted! (HUN) | W.E. Digital. E-mail cím * Az e-mail címed nem fog nyilvánosan megjelenni, csak a kapcsolatfelvételhez szükséges. Történeted címe * Adj egy frappáns címet a történetednek, vagy bízd ránk a címadást! Összegzés Üresen hagyva a teljes szöveg eleje lesz az összefoglaló. Szöveg A HTML jelölők használata nem megengedett.
Nem volt más, mint egy sűrű bozót, amibe belelépett. Ahogy megnyugodott és onnan, a bozótból körülnézett, akkor vette észre, hogy az ösvény bár halványan, de ragyog. Így ha figyel, koncentrál az útjára, nem tévedhet el. Felállt és haladt tovább az ösvényen. Nagyon figyelt a kijelölt útra, csak azon tartotta a szemét, nem nézett se jobbra, se balra, aminek meg is lett az ára. A Mi történetünk a Te történeted (x) | Nők Lapja. Egyszer csak elfogyott az út, nem folytatódott tovább. Lilit tapogatott, hátha a kezével talál valamit, de csak sűrű, áthatolhatatlan növényzetet tudott kitapintani. Nem tehetett mást, visszafordult. Csalódott volt, hiszen már teljesen beleélte magát, hogy hamarosan valamilyen csodát láthat majd. Elindult visszafelé és már fülében csengtek társai gúnyos megjegyzései: mi megmondtuk, hogy maradj nyugton, örülj, hogy egyáltalán túlélted. Talán már végre megnyugszol és képes leszel normálisan élni, mint mindenki más. Lilit csüggedten ballagott visszafelé és nagyon lassan. Nem akart visszamenni, de nem tudta, mi mást tehetne.
TANTÁRGY: magyar irodalom, történelem, dráma, idegen nyelv, rajz, technika KOROSZTÁLY:összes IDŐ: 10-15 perc MUNKAFORMA: a) egyéni, pár, csoport plénum ESZKÖZÖK: kő és fantázia ELŐKÉSZÍTÉS: szükséges MIRE JÓ MÉG: fantázia, képzelet, kommunikáció fejlesztés, elfogadás Nem szeretem a táblázatokat, a tanítás "lebutítottabb" formáját. Ennél sivárabban nem is lehet elmondani, hogy hogyan küzdtek hőseink 500 évvel ezelőtt, hogyan verseltek az ókori görögök, vagy milyen dallamos az angol nyelv. De hogyan és miért is érdemes rászánni az időt a történetekre? A te történeted se. A KAPCSOLATÉPÍTÉS RECEPTJE A bensőséges személyes történetnek mindenhol univerzális hatása van. Minél személyesebb a történet, minél több részletet mondunk el, annál jobban tudunk kapcsolódni másokhoz és mások hozzánk. A történetmesélés egy olyan kommunikációs eszköz, amely megváltoztatja – az érzelmeinket, – gondolatainkat, – hatással vannak cselekedeteinkre. A történetmesélés erejével az embereket, vagy embertömegeket lehet cselekvésre sarkallni.