Csúfos véget érő hollywoodi kiruccanása – Az utazó című Anthony Zimmer-remake – után Gerhard Richter életének laza adaptációjára vállalkozott A mások élete rendezője, ám Florian Henckel von Donnersmarck épp az absztrakt festészet rejtélyességétől fosztja meg maratoni hosszúságú filmjét. Nicolas Winding Refn folyton ismételgeti: jó és rossz művészet nem létezik, a modern kor túlhaladta e régimódi kategorizálást. Határsértő, szándékosan botrányra éhes kultrendezőként abszolút jogos hitvallást fogalmaz meg, szemben német kollégájával. A Mű szerző nélkül egy pontján ugyanis nyomatékosan a levegőbe harsogják a túlhaladott különbségtételt, épp a mestermű létrejöttének ismérveként. Két gyökeresen eltérő stílusú alkotóról beszélünk: az egyik nyugtalanító zajokkal, idegőrlő csenddel, expresszív, szexet és erőszakot keblére ölelő formavilággal riogatva hoz létre rendhagyó celluloidcsodákat, a másik azonban képtelen nyugton maradni, a legegyértelműbb gondolatokat is figurái szájába erőszakolja, miközben nem tűnik fel neki, hogy ezáltal csak elidegeníti nézőjét.
Mű szerző nélkül (Werk ohne Autor) mozibemutató: 2019. október 10. szerző: Onozó Róbert osztályzat: 5/10 A lány odasúg valamit Kurtnak, s egyúttal kikacsint a nézőre: a hatalom akkor a legnevetségesebb, amikor esztétizálni próbál. Hamarosan azonban egy borzalmas tragédia döbbenti rá nyiladozó értelmű fiút, hogy Hitler "szép új világába" nem csupán a zsidók, de a fogyatékkal élők vagy vélt mentális betegségekkel küzdők sem férnek bele. Kurt Drezda bombázásakor elveszti mindenét, és a második világégés elmúltával egyre hűvösödő Európára és bornírt kommunizmusra ébred. Mivel szeme, keze és a világ csodáira érzékeny elméje megmaradt, jelentkezik a művészeti akadémiára, s csakhamar a legjobbak között tartják számon. A tiszta tekintetű fiatalembert (Tom Schilling) azonban nem elégíti ki a szocialista realizmus hazug édenjének mázolgatása, igazi művészetre vágyik. Társa ebben ruhatervezőnek tanuló kedvese, Ellie (Paula Beer), kinek apjában (Sebastian Koch) főszereplőnk a múlt szörnyű árnyát véli felfedezni.
Szépen épül fel a diktatúra utáni diktatúra a filmben, és világossá válik az is, hogy miért fordul el a szocreáltól is az új rendszer kiemelt művészének státusát végül elutasító Kurt: nem tud igazat alkotni. Mint minden ideológiai kényszer hatására született műalkotásnál, halott a végeredmény: csak egy politikai berendezkedés illusztrációja. Donnersmarck aztán a fal megépülte előtti hónapban átrepíti hősét a nyugati oldalra, ahol Kurtnak immár azzal kell szembesülnie, hogy nemcsak úgy nem lehet érvényes művet alkotni, ha a szocializmust kell illusztrálni, de úgy sem, ha annyi a szabály, hogy legyél huszonhat év alatti és provokatív. Vászonhasogatók, testfestők és hisztérikák között keresi mindenki a keleti oldalon szitokszónak számító varázsszót, amit itt a művészet lényegének és céljának tartanak, vagyis, hogy mi az az "ich" (az én) –de hiába. A film megtekintéséhez szükséges lehet a szolgáltató rendszerébe regisztrálni. A regisztrációnak illetve a film megtekintésének költsége lehet, például havi előfizetési díj vagy egyszeri kölcsönzési díj formájában.
Szerelmes voltam, de nem láttam, hogy kit szeretek… Kedves voltál, édes és puha. Teljesen ellentéte a többi fiúnak, akikkel előzőleg randiztam. Kinyitottad az ajtót előttem, kérdeztél a múltamról, meglátogattad velem a gyerekkori kedvenc helyeimet. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megnyíltál nekem. Komolyan, mintha vártál volna arra a napra, amikor kimondod azt a bűvös szót. Szinte éreztem, hogy sokszor ki akartad mondani, de féltél. Te és én valami más voltunk, valami különleges. Szinte bármiről tudtunk beszélgetni. Szeretted azokat a dolgokat, amiket én is szerettem, és gyűlölted azokat a dolgokat, amiket én is. Ha nem értettél egyet velem, akkor elismerted, hogy legalább van valami, amiben különbözünk. Megalapoztál engem, felemeltél, és megfogtál, hogy ne lebegjek messzebb, de ott voltál, amikor a fellegekből leestem a földre. Mindent megadtál, amire attól a pillanattól kezdve szükségem volt, hogy találkoztunk. De talán nem az voltál, akinek hittelek. Szerelmes vagyok beléd filmek. Talán ez volt az a kapcsolat, amiről azt hittem, hogy ez lesz a nagy szerelem.
". Tuti, hogy mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki ekképpen áll a dologhoz. Van az a megérzésem, hogy az egész pusztán arról szól: hiába hangosan ellenzi, sokkal inkább valami belső feszültséget kompenzál ezzel. Mégis mi baj lehet azzal, ha van egy nap, amikor a szerelmet ünnepeljük? Amikor tényleg erről szól minden, amikor lehetőség van békülni, összebújni, lánykérést szervezni. Amikor egyszerűen csak hagyjuk, hogy hasson a flow, jól érezzük magunkat, ráülünk a rózsaszín felhőcskére és elringatózunk rajta? Kíváncsi lennék én azokra a mindennapokra?! Tényleg minden nap megállsz a benzinkúton és viszel haza egy szelet Szamos csokit, csak mert RÁ gondoltál? Tényleg kipattansz a virágárusnál meglepni a kedvesedet, mert eszedbe jutott az illata/mosolya/ölelése/létezése? 3 mondat, melyekből tudhatod, hogy szerelmes beléd! | Középsuli.hu. Tényleg minden nap elmondod neki, mennyire szereted és örülsz, hogy van neked?! És tényleg nem csak most kezdtetek járni, hanem amúgy évek óta együtt vagytok, nem ugyanolyanok a mindennapok és nem szippant be a teljesítménykényszer, meg a főnök hülyesége?
Újra február 14-e, újra a szerelmesek napja, minden újra piros giccsbe öltözik, én pedig még mindig egyedülálló vagyok! Ám ez a kettő számomra egyáltalán nem üti ki egymást, bár most biztos sokakat elborzasztottam…úristen, egy szingli, aki nem gyűlöli zsigerből az összes nyálasan csöpögő romantikus zenét, az egymást faló párokat és nincs herótja ettől az #amerikanizálódópuccparádétólpedigénmindennapszeretemakedvesemet? Képzeljétek, ez így van! Sőt, igazából úgy vágynék rá, hogy valakit én is meglephessek! Rúzsa Magdi : Szerelem dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. Teleszórnám piros szívecskékkel a lakást, amit persze előtte gondos alapossággal magam vágtam ki kartonpapírból. Feldíszíteném a hálót, és tuti, hogy kiválasztanám a legszexibb fehérneműmet, mire jön a'zuram. Izgalmasnak találom a készülődést, a meglepetés erejét és azt, hogy kiléphetek a mindennapok sodrásából. De akkor miért van az mégis, hogy sokan ódzkodnak a Valentin-naptól? A leghangosabb ellenlábasok többnyire azt az egyszerű érvet szokták felhozni, hogy "ez is csak egy amerikai szokás, én minden nap szeretem a páromat, nem értem minek ez a felhajtás?
Fogadjunk, hogy amúgy a lelked mélyén most azért tudod, mire gondolok! Én csak azt mondom, olyan jó örülni a másiknak, hangulatba keveredni egy piros szívecskés lufi láttán, összekuckózni este és úgy igazán arra figyelni, hogy ott van mellettünk a másik. Nincs azzal baj, hogy megünnepeljük a szerelmet, ettől te még minden nap megünnepelheted a társadat, a kettő nincs kizárva egyáltalán! Szerelmes vagyok beléd 1. Sokan a Valentin-napot a kapitalista világszemlélet vívmányának tartják, amikor a mértéktelen pénzszórás számít a szerelem egyetlen kifejező eszközének…de amúgy miért is?! Egy csokor virág, egy finom bonbon, egy pohár bor meghitt elfogyasztása nem számít kapitalista túlköltekezésnek, egyszerűen csak egy kedves gesztus és kész! És vajon, még ha az egyik fél utálja is zsigerből ezt a napot, a másik nem szeretheti és várhatja izgatottan? Akkor inkább maradjon parlagon, csak mert én duzzogok, mint egy kisgyerek? A írója szerint a cinizmus és nihill mögött egy sokkal mélyebb negatív érzelem húzódik meg, melynek eredője a vélhetően boldogtalan mindennapok.