– Ne nyúlj hozzám! – Csak a sálad. Majdnem ráléptél. – Akkor se nyúlj hozzám! Érted?! – Ess hasra! Hülye majom! – Anya, megint csúfol… A két gyerek egymás mellett állt. Nem a hangjukra lettem figyelmes, már előbb észrevettem őket, egy feltűnően magas, fiatal szőke nővel álldogáltak. A kislány egy filmújságot szorongatott. A hasa előtt fogta, címlapjával kifelé. Mindkét kezére szüksége volt, hogy összefonva ott tartsa a magazint. Egy pillanatra sem vált meg tőle. Jeanne Moreau volt a címlapon, alatta a szöveg: Jules és Jim, a felejthetetlenek. A kislány haja, a kibontott szőke haja, mint a mamájának ráterült a vállára. Kicsi volt, igazi szép kislány, öt-hat éves forma, még nem tudott olvasni. – Mi van odaírva? – bökött a peron fölött lógó táblára. A bátyja fordította. – Tilos a dohányzás. Nem látod, ott a jel. Pirossal áthúzott cigaretta. – Nem téged kérdeztelek. Hátat fordított. Az anyjuk, aki eddig valahová messze, a peron végén túl az alagútba vesző sínek után nézett, most a fiúhoz fordult.
Mit lehet mondani: felszabadító. Ezt csinálják a filmek. A Jules és Jim felszabadító film - volt a 60-as években (is). Truffaut-t felszabadította a regény, amit egy eldugott könyvesboltban talált leárazva (a film hatására aztán bestseller lett belőle), és ezt a felszabadítást megpróbálta továbbadni a nézők felé. A felszabadító hatást az anyagi függetlenségen kívül a történetben szereplő karakterek szabadossága adja. Ez a szabadosság a szabadság teljesen konkrét, hétköznapi megvalósulása. Mit csináljanak este? Kávéház? Jöhet. Beszélgetnek nőkről, aztán egyikük az egyik asztalra rárajzol egy vázlatos portrét, amit a másik meg akar vásárolni, asztallal együtt. Máskor esti műkedvelő diavetítésen vesznek részt, és az egyik képen látható szobor mosolyába lesznek szerelmesek - egyszerre... Minő felhőtlenség. Minő nagyfokú szabadság... Amikor a szobrot élőben is felkeresik, egyforma ruhát öltenek az alkalomhoz... A hétköznapi ember csak ámul, hogy ilyen szabadon is lehet élni... nem igaz? :) A szoborból aztán valódi nő lesz, a két aranyifjú Catherine-ban felfedezi a lányt, akinek a mosolyába beleszerelmesedtek, és így új fejezet veszi kezdetét.
A film a vetítés után 7 napig megtekinthető itt, a Médiaklikken! A film 1912 körül kezdődik, s 1933-34-ben fejeződik be, tehát több mint húsz évet ölel fel. Jules osztrák, Jim francia, elválaszthatatlan barátok megismerkednek Catherine-nal, kinek mosolya a szoboréra emlékeztet, s mindketten beleszeretnek. Együtt töltik hármasban az idejüket, míg Jules és Catherine szorosabb kapcsolatba nem kerülnek. Jules feleségül veszi, s mivel kitör a háború, a két barát hosszú évekig nem látja egymást. A háború után Jules meghívja Jimet: Catherine-nal és négyéves kislányukkal egy Rajna menti kis házban élnek. Catherine-nek szeretője van, mégsem tud és nem is akar elválni Jules-től. Végül úgy dönt, Jimmel új életet kezdhet…. Mint az igazi remekművek, ez az 1962-ben készült film sem veszített semmit frissességéből, eredetiségéből, sőt, mondanivalójának modernségéből. A Jules és Jim Henri-Pierre Roché regényéből készült, amely magyar fordításban is megjelent. Francia játékfilm, 1962 A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott!
Jules és Jim (Jules et Jim) 1962-es francia film Rendező François Truffaut Producer François Truffaut Vezető producer Marcel Berbert Alapmű Henri-Pierre Roché: Jules et Jim Műfaj filmdráma Forgatókönyvíró François Truffaut, Jean Gruault Főszerepben Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre Zene Georges Delerue Operatőr Raoul Coutard Vágó Claudine Bouché Gyártás Gyártó Les Films du Carrosse, Sédif Productions Ország Franciaország Nyelv francia Játékidő 100 perc Forgalmazás Forgalmazó Cinédis Bemutató 1962. január 23. Korhatár II. kategória (F/7685/J) További információk IMDb A Jules és Jim (Jules et Jim) 1962 -ben bemutatott, fekete-fehér francia film, rendezőjének és narrátorának, François Truffaut -nak a harmadik új hullámos filmje. Filológia értékű érdekesség, hogy a film alapjául szolgáló irodalmi művet – Henri-Pierre Roché alkotását – Szabó István fordította magyarra. Cselekmény [ szerkesztés] Az előkelő származású, titokzatos francia asszony, Catherine két férfit – két jóbarátot – szeret egyszerre és nem tud, valamint nem is akar választani közülük.
A történet, amely hármas randikkal indul, a házasság szintjén is megőrzi ezt a hármas-szitut. A két srác, akiket a háború sem választhatott el egymástól, a házasság ellenére is ugyanolyan közel marad egymáshoz, mint annak előtte. Cartherine a meglepetés és a vétó jogát folyton fenntartja magának, akár az élete árán is. Kiszámíthatatlansága egyszerű képleten alapul, az egyenlőség képletén, miszerint amit a férfi megtesz vele szemben, azt neki is meg kell tennie - különös tekintettel az ellenkező neműekkel folytatott együttalvásra:) Ez a fajta feminizmus ugyancsak felszabadító. A film szexualitásában azonban az izgalmat nem Catherine, hanem a két férfi, Jules és Jim barátsága jelenti - a címe sem véletlenül az, ami. Mivel férfi-nő szexuális aktust sem nagyon látunk ebben a filmben, amelynek a szexualitás fő az egyik fő motívuma, a férfi-férfi közti vonzalomról majdnem ugyanúgy szól ez a film. Sőt, mondhatnánk, a Jules és Jim egy látens meleg történet, amely a melegséghez vezető utak álomszerűbbikét ábrázolja, amely a lelki-társ iránti csodálat irányából indul a vonzalom felé (és nem a szexuális kíváncsiság irányából).
Élete meglehetősen egyhangúan telik a Montmartre-on, mígnem rátalál egy egykori kisfiú kincsekkel teli dobozára, és elhatározza, hogy különböző cselekkel boldogságot visz mások életébe. A kérdés csak annyi: az ő életébe ki visz boldogságot? Tipp: a Videán a teljes film megtekinthető magyar szinkronnal. Piaf (2007) Marion Cotillard a Piaf című filmben Egy páratlan tehetségű ünnepelt énekesnő tragikus élete előtt tiszteleg az eredeti címén La Môme játékfilm. Edith Piaf a valaha élt legnagyobb sanzonékesként tartjuk számon, magánélete azonban korántsem volt olyan csillogó, mint a karriere: borzalmas gyerekkor, szerelmének halála, alkohol- és drogproblémák, rengeteg szenvedés. A filmet azonban nemcsak a Piaf-sztoriért, hanem Marion Cotillard bámulatos átalakulásáért és alakításáért is érdemes megnézni. Tipp: a Videán a teljes film megtekinthető magyar szinkronnal. A leleményes Hugo (2011) Asa Butterfield és Chloë Grace Moretz A leleményes Hugo című filmben Scorsese A leleményes Hugo val a filmművészet egyik legnagyobb alakja, Georges Méliès előtt tiszteleg, annak filmjeiből vett részletekkel, reprodukált forgatási jelenetekkel, illetve valós életrajzi információkkal.
A film története izgalmas, és megvan benne a svung, az eredetiség, ami a romantikus történetek lényege. Annyira nem extravagáns, nem öntörvényű, és nem éles e történet, mint a Bolond Pierrot, de ez egybevág az általános érvényű távolsággal Truffaut és Godard között. A filmen keresztül is átérződik a friss eredetiség, ami a történetet jellemzi, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a film nagy mértékben illusztratív - sajnos -, és leginkább csak érintőket húzogat a történethez. A filmmel a legfőbb probléma az, hogy tényleg mintha egy könyv illusztrációja lenne - a jeleneteknek nincs saját ideje, tempója, minden, amit látunk, mintha egy vicces híradó egy-egy perce lenne, ahol egy narrátor hangja is elmondja nekünk, hogy mit látunk éppen. Nem kétséges, hogy az ilyen gyorsított narratív jeleteknek is helyük lehet egy filmben (abszolút, nagyon is), az azonban irracionális hiba, hogy egy egész filmet erre a gyorsított elbeszélésre építenek, a regényben olvasható jelenetek illusztrációjára. Olyan hiba ez, mintha valaki egy ház alapterületét egy négyzetméterben jelölné ki: indokolatlanul szűk játéktér.
A Minden egeret sok éven át játszottuk, közel 100 előadást élt meg. Élt egyszer egy szürke egércsalád bőségben, békében, boldogságban egy ódon sajtérlelő műhelyben. Csak egy furcsa macska keserítette meg életüket néha egy-egy félelmetesen nagy nyávogással, MIAÚÚÚÚÚÚ! A Nagy Macskamágus, aki odafent a padláson élt. Oda nem is merészkedett még egér. Ám egy camembert-szagú este különös látogatók érkeztek a sajtérlelő műhelybe. FEHÉREGEREK! MINDEN EGÉR SZERETI A SAJTOT – KÉPEK Nézd meg videóinkat a YouTube-on!
Minden egér szereti a sajtot - YouTube
Vajon összeillik-e fehér és fekete, azaz fehér- és szürkeegér? Na és milyen a varázsegér, és mi köze lehet a Nagy Macska Mágushoz? És léteznek pepita egerek? A mulatságos fordulatokban bővelkedő, kedves humorú és felettébb tanulságos mese végére mindenre fény derül. Még arra is, hogy miben hasonlít egymásra a világ összes egere. " (Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot c. könyvének fülszövege) A darab sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a 80-as években írt mesekönyvből film, hangjáték, színdarab készült. A romantikus történet szerethető, hiszen, szól szeretetről, vonzalomról, családról, csodáról, ám nevel a toleranciára, a gyűlölködés, az arrogancia, az előítéletek elfajulása, az ősi ellentétek állandó felhánytorgatása ellen, mindezt izgalmas formában, a gyermekek nyelvén, kellemes zenével fűszerezve. Tanulságként Urbán Gyula, egy korábbi színpadra alkalmazás elé azt írta: Nem az a fontos, hogy miben különbözünk, hanem az, hogy miben egyezünk, miben vagyunk hasonlóak. Ezt az igazságot pedig minden egérnek már zsenge kisegér korában meg kell tanulnia.
Írta: Urbán Gyula Rendezte: Tóth Géza Produkciós vezető: Nyári Oszkár Nyári Oszkár 2000-ben létrehozta a Karaván Művészeti Alapítványt. A színészképző stúdió a Miklós Tibor által igazgatott Piccolo Színházban jött létre Budapest IX. kerületében, a Török Pál utca 3-ban. Elkezdődtek a hétvégi foglalkozások. A növendékek 2002-ben hozták létre első vizsgaelőadásukat, amelynek létrehozásába Nyári Oszkár a kaposvári Csiky Gergely Színház több művészét bevonta. Tóth Gézát rendezésre, Kőrösi Andrást egy szerep elvállalására, Barabás Editet, Némedi Árpádot és Sebesi Tamást zeneszerzésre és zenélésre kérte fel. Az első vizsgaelőadás a Minden egér volt. A bemutatóra 2002. június 15-én került sor, amelyet másnap két előadás követett. Az előadásokon elemi erővel, tehetséggel és önbizalommal nyilvánultak meg a roma és nem roma gyerekek. Sikeres produkció született, amely bekerült a Piccolo Színház repertoárjába. A növendékek és a stúdió sikerre volt determinálva. A produkciót szinte évente új követte, és mind rendszeresen műsoron volt a Piccoloban.
Kedves Látogatónk! A Zeneszö oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8. 0, illetve Mozilla Firefox 4. 0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok. Google Chrome letöltése Mozilla Firefox letöltése Internet Explorer letöltése Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.
Itt Fruzsi megismerkedik Soma rajzaival, s megtudja, hogy ki lakik a padláson. A végén még dalra is fakadnak - de Szeréna mama megzavarja őket 30 Hatodik fejezet, amelyben Fruzsit hazaparancsolja, Somát pedig irtózatosan megsérti Szeréna mama 37 Hetedik fejezet, amelyben Fruzsina bekopog Somához. Fölmennek a kedvenc játszóhelyükre, ahol Soma lerajzolja Fruzsinát.
Szereplők: Zakariás: Albin: Jankovits József/Pille Tamás Márton papa: Lénárt László/Fogarassy András Lidi mama: Borbáth Ottília/Szabó Zsuzsa Szeréna: Szabó Zsuzsa/Schupp Gabriella Soma: Kalmár Gergely/Vinyarszki János Fruzsina: Kaprielian Alexa/Bachraty-Gerencsér Alexandra Paszkál: Boros Ádám/Kalmár Gergely Díszlettervező: Szabó Gábor Szceniku s: Bachraty Gábor Rendezőasszisztens: Lengyel Eleonóra Rendező-jelmeztervező: Pille Tamás