Az első ismert változata egy V. századi kopt papiruszkódexből került elő 1896-ban. Két másik töredékes formában fennmaradt változata is ismert, amelyeket ógörög nyelven vetettek papírra, ezek közül az elsőt 1936-ban, a másodikat pedig 1938-ban publikálták. Krisztus és a négy evangélista szimbóluma a kora középkori Karoling-kódex borítólapján Forrás: Wikimedia Commons A legteljesebb kopt nyelvű és a 19. század végén felfedezett Mária-evangéliumot teljes terjedelmében csak 1983-ban adták közre. Ez utóbbi két részből áll;: az első könyv a test halál utáni sorsáról és a bűn mibenlétéről értekezik, a második Mária Magdolna látomásait foglalja össze. Ez utóbbi mutat tartalmi hasonlóságot a most felfedezett kézirattal. A katolikus egyház csak a IV– V. század fordulóján, I. Ince pápasága alatt fogadta el egyedül hitelesként a számos ismert evangélium közül Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát a kanonizált Szentírás részeként. Máté könyve a legelső a kanonizált evangéliumok sorában. Az apostol portréja Guido Reni festményén Forrás: Wikimedia Commons Mindezt több zsinat is megerősítette, így többek között a 382-es római, a 393-ban megtartott hippói, valamint a 397-es és 414-es karthágói zsinat.
A professzorasszony a National Geographic amerikai honlapjának úgy vélekedett, hogy Mária Magdolna és Jézus nem házasodtak össze – egyetlen ősi szöveg sem említi őket férjként és feleségként. De Mária a tanítványok közé tartozott, akinek Jézus mély teológiai összefüggéseket fedett fel. Mária evangéliuma azt sugallja, hogy Mária Magdolna jobban, mélyebben értette Jézus szavait, mint a többi apostol, és a tanokat hirdette is. Koptul és görögül maradtak fenn részletei Mária evangéliumának egy része kopt nyelven maradt fenn. A beszámolót az ötödik században másolták papiruszra. A kairói régiség piacon 1896-ban tűnt fel, amikor is egy német tudós vásárolta meg. Először 1955-ben hozták nyilvánosságra. Az evangélium egy másik része a harmadik századból való, görögül íródott, és szintén Egyiptomban leltek rá. A harvardi professzorasszony becslései szerint az eredeti szöveg 125 és 175 között születhetett. Összehasonlításképpen: az Újszövetség evangéliumai az első századból származnak. Mária evangéliuma teljes terjedelmében nem ismert, a beszámoló körülbelül fele elveszhetett.
Mindenesetre a Mária Magdolna-evangélium szövege (8, 18-19) ezt az elképzelést erősíti. Az első nagy probléma Mária Magdolna és a magdalai Mária azonosítása és egymástól való elkülönítése. Mária Magdolnát ugyanis nem említik az evangéliumok a szenvedéstörténet előtt, akiről Lukács beszél, az a magdalai Mária (Lk 8, 1-3), akiből hét ördögöt űzött ki, és aki viszonzásul támogatta őt. Jézus környezetében azonban nem ő az egyedüli nő, az evangélista másokat is felsorol: Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla (Lk 8, 3). Az is igaz azonban, hogy ő az egyetlen az itt felsoroltak közül, aki ott van Jézus keresztre feszítésének tanúi között is (Mk 15, 40, Mt 27, 56, Jn 19, 25). De ezzel kapcsolatban is meg kell jegyeznünk, hogy a keresztre feszítésnél is voltak jelen más asszonyok is. Azonban Mária Magdolna és a magdalai Mária azonosítására szolgálhat Lukács azon megjegyzése, hogy ő Galileából követte Jézust (Lk 23, 49). Jelen van Jézus temetésénél is, de ott sem egyedül (Lk 23, 55), hanem a másik Máriával, József anyjával.
Ahogy nincs utalás Jézussal való házasságára, nincs bibliai bizonyíték arra nézve sem, hogy Mária Magdolna kurtizán lett volna. Az első, aki Máriáról, mint prostituáltról beszélt, Nagy Gergely pápa volt az ötödik században. Róla szóló igehirdetéseiben Mária Magdaléna, mint "vezeklő", egyfajta ellenpólusává lett Máriának, Jézus anyjának, az "örök szűznek".
Ezért kapta Magdolna az apostolok apostola nevet. "Bűnbánó" Magdolna a középkortól – különösen az ellenreformáció hatására, mely szorgalmazta a hét szentség, különösen a gyónás kultuszát – a bűnbánat megszemélyesítője. Ünnepét a VIII–IX. században Keleten július 22-én ülték, a nyugati egyházban azonban csak a XII. század után terjedt el tisztelete. A liturgiában ma már nem emlékezünk meg sem a Betániai Máriáról, sem a névtelen bűnös asszonyról, csak Mária Magdolnáról. Magyar Kurír Forrás: Szentek élete; Jeles napok
"Ha valaki megcsalt, az az ő vétke. Ha viszont az illető ezt többször megtette, az a te hibád! " "Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. " "Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember aki falakat vagy egész várakat húz maga köré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. " "Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni. " "Mindenki hősnek hiszi magát a saját történetében... nem lehetünk főszereplők, legfeljebb széljegyzetek vagyunk mások történeteiben. Ezel Bosszú Mindhalálig Epizód 23 - YouTube. " ".. a nők okosak... Látszólag ugyan magukat vélik prédának de valójában mindegyik vadász.
Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember. Megtanultam, hogy a félelmek, az álarcok, a szabályok, a korlátok, melyek mindnyájunkat beskatulyáznak, azért vannak, hogy rajtuk keresztül másoknak még nagyobb élvezetet okozzanak. És megtanultam, ahhoz, hogy a külvilág számára erősnek tűnjek, arra kell törekedni, hogy mindig olyan ember legyek, amilyennek mások elképzelnek. A mesék szépek, de senki nem felejt egy nap alatt, senki nem változik meg egy nap alatt, senki nem lesz szerelmes élete végéig egy vadállatba. - Mindenkiben már az első napon megbízik? - Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem. - És ha az illető csalódást okoz? - Ahhoz is rövid, hogy megbánjam. Egy embert azzal tudsz hosszú távra lekötelezni, amit a legjobban szeret. Mert azt feltétlenül viszonozni akarja. Ezel bosszú mindhalálig idézetek fiuknak. Csak érezned kell, hogy mikor jön el az ideje. Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett, leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észleljük túl későn, melyek az orrunk előtt vannak... menekülünk... de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.
Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz. A szerelem emléke olyan édes, hogy ha elszakítanak tőle, könnyen önmagunkat is elveszíthetjük. Elfelejthetjük, kik is voltunk, és olyankor legtöbben gyermeki énjüket próbálják felidézni. Ha a bűnöd az, hogy mindhalálig szerettél, a büntetésed az lesz, hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod. A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal, nem tűnhetsz el. A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.