( A legfrissebb hírek itt) A kutatás legfőbb, már teljesített célja a Tihanyi Bencés Apátság Királykriptájának régészeti hitelesítő feltárása volt. A feltárás során új roncsolásmentes technológiák használatára is lehetőség nyílt, így a hagyományos régészeti és műemléki kutatási módszerek eszköztára többek között komplex, többfázisú fotogrammetriai és geofizikai mérésekkel, anyagvizsgálatokkal egészült ki. A BTK a kutatási célok lehető legteljesebb és leghitelesebb megvalósítása érdekében Tudományos Tanácsadó Testületet is létrehozott. Ennek elnöke Balogh Balázs, a BTK főigazgatója, tiszteletbeli elnöke pedig Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója lett, tagjául pedig neves régészeket, művészettörténészeket kértek fel. Szörpök. A kripta területén utoljára 1953-ban folytak kiterjedt régészeti munkák, ezek dokumentációja alapján várható volt, hogy eredeti helyzetben lévő, érintetlen temetkezés nem fog előkerülni a helyszínen. A Takács Ágoston ásatásvezető régész irányításával május-június folyamán zajlott hitelesítő ásatások eredményeképpen tisztázódott, hogy a királykripta korai temetkezési fázisában négy sírt alakítottak ki.
– Oszlopai közt a rendalapító Szent Bene dek és nővére, Szent Skolaszti ka, valamint Szent István és László király életnagyságúnál nagyobb szobrai állnak. Az ol tárkép az apátság védőszentjé nek, Szent Ányos püspöknek megdicsőülését ábrázolja. A nö vényi motívumokból gazdagon tövissel koszorúzott, dárdával megnyitott szívére mutat – írta a Veszprémi Napló 2005 augusztusában. A Tihanyi apátság főoltárképe Szent Ányos ábrázolásával Fotó: Tihanyi Bencés Apátság hivatalos A tihanyi apátság a megmentett csend helye 2022-ben is – I. Tihanyi bencés apátság english. András király ezen a helyen – "a saját és felesége, fiai, leányai és vala mennyi élő és megholt atyafia üdvéért Szűz Máriának és Szent Ányos püspök nek és hitvallónak" – szentelt monostor ban alapozta meg evilági és túlvilági éle tét. Evilágit, mert itt imádkoznak érte életében, túlvilágit, mert ez a templom rejti majd halála után testét – család tagjaiét is -, amely fölött a szerzetesek nem szűnő imádsága, zsolozsmája és naponként ünnepelt miséje segítségével híd épül föld és ég, az evilág és az Atya országa között.
Ezt sokan cáfolják, a szakértők egy része ma úgy gondolja, hogy valamely egyházi méltóság, akár Dávid herceg nyughelye lehetett. A bizonytalanság oka, hogy a kriptát 1720 körül felásták, és az ekkor talált csontokat egy sírgödörbe, faládákba hordták össze. A csontokat először az 19. század végén, 1889-ben kísérelték meg azonosítani, Récsey Viktor szerzetes-könyvtáros-régész ekkor újkori koporsómaradványokat is talált a kriptában, valamint egy sírládát, melyről úgy vélte, I. András csontjait rejti. 3 perc feltöltődés: A tihanyi apátság békéje és Szent Ányos legendája | LikeBalaton. Több mint 60 évnek kellett eltelnie, mire az Országos Műemléki Felügyelőség 1953-ban újabb feltárást rendelt el, kikötve, hogy a fakutatás és statikai felmérés után az Entz Géza, Csemegi József és Szakál Ernő vezette csapat állítsa vissza a XI. századi állapotokat. Így semmisültek meg Lotz Károly 19. század végén készített freskói és szekkói, és így került egy azonosítatlan, de I. Andrásnak tulajdonított, csavart szárú apostoli kereszttel dekorált, fehéres színű sírkő a főhajó közepére. A régészeti kutatást László Gyula vezette, a munka Nagy Emese ásatásával végződött, mely során hat csontvázas sírt tártak fel.
Nagy valószínűséggel szintén a 2. számú ládának a maradványai között lehettek azok a csontok, amelyeket már az 1890-es évek végén zajlott átalakítások előtt is külön tartottak nyilván. Ennek megfelelően ezek a többi csontmaradványtól elkülönítve kerültek elhelyezésre a déli oldalhajó kőkeretes sírjában, az akkor a déli oldalfalban álló sírkőlap előtt. Erről a kiemelt státuszú csontanyagról mint "patinás csontokról" emlékezett meg László Gyula, amikor 1953-ban Malán Mihály antropológus professzor a vizsgálatok után visszajuttatta neki a feltárt csontmaradványokat. A csontanyagon Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa végzett antropológiai felmérést, majd ezt követően került sor a csontmaradványok szénatomos kormeghatározására. Tihanyi bencés apátság altemploma. A szén 14-es tömegszámú izotópjának adott mintákon belüli aránya az idő múlásával egyre csökken, így ennek a folyamatnak a segítségével lehetőség nyílik a szerves minták abszolút korának meghatározására. A vizsgálatokat először a debreceni ATOMKI ‒ Isotoptech Zrt.
A 11. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében. Az archeogenetikus szakemberek bizakodnak abban, hogy a radiokarbon-eredmények mellett újabb adatokkal tudnak hozzájárulni az Árpád-házi királyi családhoz köthető maradványok értelmezéséhez. A projekt menetéről az apátság gondozásában kisfilmsorozat készült, és folyamatban van egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm készítése is. Az ELKH vezetősége a 2021. Valóban I. András és családja csontjait rejthette a tihanyi apátság Királykriptája » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. december elejével induló Királyok, szentek, monostorok projekt keretén belül a következő évben is lehetővé teszi a kutatások folytatását. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. VERSEK: Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
" Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat" Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Varnai zseni csodak csodaja. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
s mikor benne is képek szárnyasodtak, akkor éreztem, hogy már elhagyott. Csodálatos, hogy mennyiféle kép van, s ahány ember, megannyi képzelet. Mindenki lát, csupán röptén elfogni kevesen tudják ám a képeket, művésznek mondják az ilyen varázslót, aki szavakba, színbe, kőbe vés, de honnan ez, én is miként csinálom? Ez az, ami oly rejtelmes, mesés. Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek! Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?! Akár a mag, amely egy sziklacsúcson gyökeret ver s kövek közt megfogan. Szeretet: VARNAI ZSENI: CSODAK CSODAJA. A szél a gyönge magvat elsodorja, de erős az élet és megtapad… Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat!
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Varnai zseni csodák csodaja . Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Fotó: Niederhoffer Edina Kövesd Facebook oldalunkat: szepitokmagazin Testvéroldalunk: Instagram oldalunk: szepitokmagazin