Munkássága sok vihart kavart életében – az utókor azonban egy időre teljesen elfelejtette őt. Sírjának keresésére a házsongárdi temetőben egy református gimnáziumi tanár, Szabó Sámuel indult el 1870-ben; ő volt az, aki diákjaival helyre is állította azt. Misztótfalusi Kis Miklós Alsómisztótfalun született 1650-ben. 12 éves korától már a nagybányai protestáns főiskolán, a Schola Rivulinában tanult. 1666-ban került a híres nagyenyedi kollégiumba, ahol 20 éves korától bölcsészeti és teológiai tanulmányokat folytatott. A kollégiumot lényegében főúri családok tartották fenn szegény sorsú diákok számára. Kollégiumi társai között nagy tekintélynek örvendett; seniornak, vagyis vezetőnek választották, majd az egyik diákzendülés nyomán megürült segédtanítói állást tölthette be. Ezután a fogarasi iskolában tanított. Mivel Apafi Mihály udvarát sokszor Fogarason tartotta, a fejedelmi székhely az iskolának és a tanítójának is különleges lehetőséget jelentett: jólétet és kiváló kapcsolatokat a kor főuraival és ismert tudósaival.
E napon halt meg Tótfalusi Kis Miklós betűmetsző és nyomdász (1702) Misztótfalusi Kis Miklós élete ( 1650–1702) Az erdélyi Alsó-Misztótfaluban 1650-ben született a későbbi betűmetsző, nyomdász, könyvkiadó, a magyar művelődés egyik nagy úttörője. Falusi kézműves szülők gyermeke. Alsóbb iskoláit Nagybányán végezte, majd a nagyenyedi Bethlen kollégiumban bölcsészetet és református teológiát tanult. 1677-től 1680-ig Fogarason iskolamesterként, rektorként tevékenykedett, majd 1680. októberében Tófeus Mihály püspök megbízásából Hollandiába ment, hogy az ott nyomtatás alatt lévő magyar nyelvű Biblia helyesírására felügyeljen és tanulmányait folytassa. Teológiai tanulmányok helyett azonban a nyomdászat érdekelte, s az amszterdami Blaeu-nyomdában művészi fokon elsajátította a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét. 1683-ban önállósította magát, s mint betűmetsző hamarosan a legismertebbek közé került. Megrendeléseket kapott egész Európából: Lengyel-, Svéd- és Németországból, Angliából, Örményországból, Grúziából és XI.
Az amsterdami Aranyos Biblia kiadásával is sok ellenséget szerzett magának. Óriási felzúdulást keltett ugyanis, hogy a magyar nyelvű, Károli Gáspár-féle fordítás szövegét összevetette a görög és a héber nyelvű Bibliákkal, és – mások segítségével – javított a szövegen. Ezzel egy időben megkezdte a magyar helyesírás megújítását célzó munkáját is. Büszkesége és szabad szelleme szálka volt több, a hagyományaihoz mereven ragaszkodó egyházi és világi testületi tag szemében. Művei – amelyekben tevékenységét és saját személyét igyekezett védeni az őt ért állandó sértésekkel és megaláztatásokkal szemben – még inkább felkorbácsolták az indulatokat. Az 1698-ban írt M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös cselekedetinek Mentsége, melyet az irégyek ellen, kik a közönséges jónak ezaránt meggátolói, írni kénszeríttetett című műve miatt az enyedi zsinat elé idézték. Könyvét nyilvánosan meg kellett tagadnia. Visszavonás és Megkövetés című munkáinak kényszerű megírása nemcsak eszméinek feladását jelentette, hanem testének pusztulását is előidézte.
Ebben keserű hangon tárja fel mindazt a megalázást és sérelmet, amely kolozsvári tartózkodása óta érte. Műve nemhogy mentségül szolgált volna, de valójában olaj volt a tűre. A papoknak sikerült a főgondokat rávenni, hogy igéztesse zsinat elé Misztótfalusit. Ez a kegyetlen és szomorú aktus 1698. június 13-án, a nagyenyedi szász templomban nyilvánosan zajlott le. Misztótfalusit kényszeríttették, hogy az istent, a papi rendet és az eklézsiát megkövesse. Nyomtatásban egy nyilatkozatot kellett közreadnia, amelyben a Apologia Bibliorum és a Mentség c. műveit visszavonja, a könyvekben érintett személyeket megköveti, s ígéri, hogy ilyet többet nem tesz, továbbá könyvei összes példányát megsemmisítés végett beszolgáltatja. E kegyetlen műveletet valóban végre is hajtották. A kíméletlen személyi üldözés Misztótfalusit lelki beteggé tette, és ettől kezdve élete már csak lassú halódás volt. Testét féloldali gutaütés érte, keze és lába béna lett, beszéde értelmetlenné vált. Napjait most már teljes visszavonultságban töltötte, s 1702-ben március 20-án, ötvenkét éves korában meghalt.
Kiadványai magasan kiemelkedtek a korabeli nyomdák munkái közül. Nemcsak külső megjelenésük, hanem tartalmuk is mutatja, hogy hozzáértő, jó ítélőképességű kiadó, aki alapos bírálat tárgyává teszi a kéziratokat, mielőtt kiadásukat elhatározná. A tragikus sors Tótfalusi nemcsak nyomdász és kiadó volt, hanem kitűnő író, tudós és nyelvész is, aki a magyar helyesírás kialakítása terén nagy érdemeket szerzett. Könyveinek nem csupán külső alakjával törődött, hanem mindig nagy súlyt helyezett a szöveg szabatos nyelvére. Nem tudta megállni, hogy a kolozsvári tanárok és tudósok kinyomtatandó kéziratainak stílusán ne javítson, a szövegen ne változtasson. A nevesebb tudósok, mint Pápai-Páriz, ezt jó néven is vették, de a jelentéktelen emberek hiúságukban és önérzetükben megbántva érezték magukat. Hitvány vasművesnek nevezték és tiltakoztak az ellen, hogy "egy közönséges nyomdászember" kéziratukba belejavítson. Az aljas kisvárosi pletykák mindjobban elkeserítették a mestert, akit egyéb megaláztatások is értek.
Összefoglaló A római császárkor elején, az i. sz. 1-2. század fordulóján élt Plutarkhosz ebben a munkájában, mely ötven életrajz-novellát tartalmaz, a görög és római történelem egy-egy kiemelkedő alakját állítja párhuzamba egymással. Izgalmas olvasmányok ezek az életrajzok, ám mégsem egyszerű anekdotagyűjteményről van szó. A szerző a római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmének összehangolhatóságáról írt bennük. Plutarkhosz hitt abban, hogy a görög és római történelem hősei irtózatos vétkeikkel és óriási erényeikkel az emberi természet határainak felismerésére tanítanak. Plutarkhosz Antikvár könyvek. S ahogyan a reneszánsz is ebből a munkából vette át az emberi nagyság példaképeit, úgy a francia forradalom, Shakespeare, Goethe, sőt még Nietzsche is visszanyúlt hozzá.
Az ókori görög és latin nyelvű nagy jelentőségű történetírók közé tartozik. Ismertségét fő műve, a "Párhuzamos életrajzok" ("Bioi paralelloi") hozta meg számára, melyben a mitológiai időktől kezdődően egészen koráig fontos közszereplők, törvényhozók, államférfiak, hadvezérek életét írja le huszonkét kötetben. akár 30% legjobb ár 50% akár 40%
Könyv – (Szerző) Plutarkhosz - (Fordító) Máthé Elek: Párhuzamos Életrajzok I-II. (Plutarkhosz) -(Bibliotheca Classica) – Magyar Helikon 1978 Párhuzamos Életrajzok I-II. (Plutarkhosz) -(Bibliotheca Classica) + 719 pont (Szerző) Plutarkhosz - (Fordító) Máthé Elek Magyar Helikon, 1978 Kötés: vászon (papír védőborítóval), 2322 oldal Minőség: jó állapotú antikvár könyv Leírás: védőborító enyhén elkoszolódott, tiszta belső, megkímélt könyvtest Kategória: Klasszika-filológia Utolsó ismert ár: 7190 Ft Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet. Fülszöveg A római császárkor elején, az i. sz. 1-2. század fordulóján élt Plutarkhosz ebben a munkájában, mely ötven életrajz-novellát tartalmaz, a görög és római történelem egy-egy kiemelkedő alakját állítja párhuzamba egymással. Izgalmas olvasmányok ezek az életrajzok, ám mégsem egyszerű anekdotagyűjteményről van szó.