Egyedül él, elszigetelten és boldogtalanul; gyógyszerészeti és növénytani ismeretei miatt (ezeket apjától, a lőcsei, később soproni patikustól tanulta) boszorkányság hírében áll. Miután a regénynek erős történelmi referencialitása van, és a kor-, valamint helyrajz több mint korrekt (annak ellenére, hogy az én-elbeszélés centrumában egy mikrotörténeti jellegű, privát eseménysor áll, egy úgynevezett "női sors"), kíváncsiságból megnéztem a magyarországi boszorkányperek Schramm-féle gyűjteményét, van-e benne szó Binder vagy Lehmann Orsolyáról; persze, hogy nincs. Ami szerintem nem azt jelenti, hogy a hősnő a fantázia szülötte, hanem azt, hogy megúszta a gyanúsítgatást. Vagy esetleg nem úszta meg, és mint boszorkányt perbe fogták, majd megégették, csak éppen a per anyagát valamikor a Rákosi-korszakban kiselejtezték a levéltárból. Ám Rakovszky Zsuzsa könyve nem erről szól. Hanem valami másról. Sok minden másról. Egészen felületi, ha úgy tetszik, erkölcsi szinten arról, hogy Lehmann Orsolyát mindvégig olyan bűnökkel és vétkekkel gyanúsítják, - a paráznaságtól a boszorkányságig -, amikben (még a korabeli kíméletlen törvények szerint is) ártatlan, viszont ténylegesen elkövetett bűnei, bűnrészességei, bűnpártolásai sorra titokban maradnak.
Ajánlja ismerőseinek is! Egy nő meséli az életét. Álmokkal, babonákkal, zabolátlan vágyakkal teli gyermek- és lánykorát, titkokkal terhes, különös asszonyi sorsát. Lehmann Orsolya ezerhatszázhatvathatban leírja az emlékeit. Szembenéz a titkaival, bevallja nagy bűnét, melyet egész életében rejtegetnie kellett, magát másvalakinek hazudni, hogy elkerülje a hóhérkötelet. A világ előtt özvegy édesapja hű, segítő támaszként szerepel, de a bezárt ajtók-ablakok mögött apa és lánya között hol néma, hol zajos csaták dúlnak: az egymásba csapó szeretet és gyűlölet, az egymásrautaltság és a féltékenység szenvedélyes küzdelmei. És az igazságot senki nem tudhatja meg... A kígyó árnyéka az izzó szenvedélyek és az emlékeket átszínező, gyógyító feledés regénye. A varázslatos nyelven megírt történetben Rakovszky Zsuzsa - akit eddig kiváló költőként és műfordítóként ismerhettünk - úgy vezeti végig az olvasót a családi és szerelmi "veszedelmes viszonyokon", az embereket tápláló és felemésztő kapcsolatok hullámzásain, ahogy csak a legnagyobbak tudják.
A kalandok harmincas éveinek közepén véget érnek, és a hősnő további életéről, mely egy orvos mellett telik, akivel apjától megszökött, és akitől még két gyermeke született, már csak néhány bekezdésnyi közömbös beszámolót olvashatunk a könyv utolsó oldalain. A személyes sors történelemtől sokszor független fordulatainak mibenlétére, illetve a bűnök lelkiismereti következményeire és a gyakran halállal fenyegető törvények embertelenségére rákérdező regény a kortárs irodalomban páratlan módon ábrázolja a babonás félelmek, a kiszolgáltatottság és a identitást megrengető kényszerű hazugságok lélekromboló hatását, a vallási és szerelmi szenvedélyek kétélű indulatait. Rakovszky Zsuzsa különös tehetséggel beszélteti amúgy tanulatlan, és nyelvét, saját bevallása szerint, a korabeli széphistóriákból kölcsönző hősét, akit elesettségében és boldog pillanataiban, tizenéves lányként és felnőtt nőként egyformán hitelesen jelenít meg. A számos gondosan felépített, kimagasló prózává összeálló jelenetsor közül kiemelkedik például a Orsolya és az ő mindössze egy hónapot élt első gyermekének kapcsolatát fojtogató érzelmeket keltve elmesélő szövegrészlet.
Üllői úti fák Kávészünet Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Másoknak is így nyíljatok Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát higyjék örök az ifjúság Haldoklik a sárgult határ, Nyugszik a kedvem napja már, a szél búsan dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjúság?
A z ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Ebben a házban lakott Kosztolányi Dezső (1885-1936) az 1905-ös esztendőben és itt írta az Üllői úti fák című versét. Az akkori fák már csak az épületen maradtak meg (egy-egy allegorikus nőalakkal, itt fent a Tavasz), de oly megfeketedve, hogy csak egy verőfényes reggel, súroló fényben teleobjektívvel sikerült a részleteit jobban bemutatni. Az épület homlokzata annyira füstös, kormos, siralmas helyzetű, hogy szavakat már erre tovább nem is lehet hozzáfűzni, talán a költő szavai adhatnak némi reménységet. KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért... M ásoknak is így nyíljatok, Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, örök az ifjúság, Spiegel Frigyes, (Pest, 1866. ápr. 24. – Budapest, 1933. febr. 26. )
Régi és új rajongóik egyaránt láthatják és hallhatják őket vidéki kis- és nagyvárosok színpadain, falunapi rendezvényeken, fesztiválokon, kis és nagykocsmákban no és persze a nagy slágernóta az Esküvő miatt, néha a zenekar esküvőkön is megjelenik. Elhíresült számukat több tucat zenekar játszotta és játssza a mai napig a Nagy Napon. A zenekar alapító tagjai közül a két nagy "öreg": Szántó Faszi és Farkasember biztosítja a mostani Fuck zenekar alapját, két ifjonc titánnal kiegészülve. Zenei stílusát tekintve az Üllői úti Fuck: minden (rock, punk, alter vagyis csodás eklektikus-harmonikus) A zenekar tagjai: Szántó Faszi Gábor – gitár, ének Takáts Márton – basszusgitár Szigeti Máté – gitár, ének Farkas(ember)Zoltán – dob, ének
Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjes 7005 Kávészünet: Anyám fekete rózsa Anyámnak fáj a feje, nem iszik feketét — nem szed be porokat: szótlanabb sápadtsággal feji meg tehenét, söpröget, mosogat. Anyám 6972 Kávészünet: A cinege cipője Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a v 6333 Kávészünet: E-mail Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha 6208 Kávészünet: Lecke Megcsókoltalak, megmutatni, hogyan kell nékem csókot adni. Megfúltál, úgy öleltelek mutatni, hogy ölelj te meg. És sírtam is, ölelve térded, mert tudtam, hittem, hogy megérted, 5988 Tudod mi az a MOODLYRIX? Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.
Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, örök az ifjúság, Üllői-úti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél búsan dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hová repül az ifjúság? Feleljetek, bús lombu fák, Üllői-úti fák. 1906