Bővebb ismertető Ilyenek voltunk, s mivé lettünk? Nehéz meghatározni Fábián Tibor Ilyenek voltunk című kötetét. Már a bevezető megosztja velünk a talányt, hogy nosztalgiázunk-e a százvalahány oldalon, vagy reális korrajzot vehetünk kezünkbe. Haladva az olvasással kimondható: hol az egyik, hol a másik feltevés az igaz. Belinszkij Puskin Anyeginjét az orosz élet enciklopédiájának nevezte, jogosan, aki nem tévedt muszka földre, az is megismerhette egy ültő helyében az áporodott, de zseniket adó társadalmat. Fábián művét nem jellemezném ilyen nagy szavakkal, pedig adódik némi párhuzam. Az írástudó egy panoptikumba ülteti be az olvasót. Nem ereszti bő lére a megfogalmazást, Örkény István Egyperces novelláit idézik a lapok, de irodalomból megtanultuk, hogy sokszor egy epigramma felér egy regénnyel. Az író világának közepe Fugyivásárhely, ahol erdélyi utaimon százszor végigrepesztettem, de csak e sorok késztettek megállásra, ha lélekben is. Ilyenek voltunk teljes film. Fábián keze nyomán életsorsok bontakoznak ki. Visszatérő motívum az idő múltával egyre szebbé váló gyermekkor.
Ily módon a történetnek – az amerikai filmek szinte kötelező kliséje szerint – happy end-je nem lehet, ez előre tudható. Ilyenek voltunk film sur. Ennek a két, végletesen különböző emberi jellemnek közös jövője csak időlegesen lehetséges, véglegesen soha. És íme a vis maior: holott mindig is összetartoztak… Majd – sok év múltánt ábrázolva – a rendezői epilógus: Katie újra New York-ban él, folytatja azt, amiben mindig is hitt: a harcot az emberiség jobb jövőjéért. Egy alkalommal véletlenül összefut Hubbell-lel, majd elkövetkezik a film halhatatlanságát és időtlenségét biztosító – katartikus – zárójelenet: az érzelmi közösség kettejük között még mindig erőteljesen él, létezik, de a tapasztalat már erősebb; tudják, különböző elvi felfogás és magatartás mentén boldog, közös jövőjük nekik soha nem lehet.
Ily módon – vagy épp ezért – a nézőben (ez esetben bennem) halmozottan ott motoszkál "az örök kérdés", avagy a választ váró kényszerhelyzet: mely létmódozat, magatartás az igazi(bb), a kizárólagos(abb), az üdvözítő(bb), melynek van erősebb létjogosultsága…? (Érvek persze vannak – pro és kontra. ) A mai napig nem tudtam eldönteni a választ. Ezért beszélek most erről a(z) – ilyen vonatkozásban szinte parabolisztikus módozatú – filmalkotásról. "Bizonyos értelemben olyan volt, mint az ország, amelyben élt. Ilyenek voltunk film festival. Túl könnyen jutott mindenhez, de ennek legalább tudatában volt…" – kezdi a történet férfi főhőse, Hubbell Gardiner egyetemista korának egyik nagysikerű, Az amerikai mosoly címet viselő, önmaga és "kasztjabeli" generációs társai tökéletes jellemzését adó novelláját. (Anticipációként jelezhetjük: ezzel a fentiekben már jelzett dilemma – in medias res – teljes egészében jelen van. ) Amint az előző sorokból nyilván kiderült, Amerikában, egész pontosan az 1930-as évek Amerikájában vagyunk, a Yale Egyetemen.
És szerepet osztani, hiszen maga is színésznek készült, nagyon tudott: a legnagyobb kedvezményezettek (Redford, Streisand, Dustin Hoffman, Jane Fonda) jól ismertek, de a segéderők sem voltak akármilyenek. Ilyenek Voltunk Videa — 720P Ilyenek Voltunk 1973 Teljes Film Videa Magyarul. Max Von Sydow könyvelősen precíz bérgyilkosa a Keselyű ben vagy éppen Bill Murray megadó fapofája az Aranyoskám ban - a sztárok biztonságban tudhatták magukat nála, a személyzet rendre bekészítette a magas labdákat. Természetesen Pollack sem volt tévedhetetlen; fénykorában is előfordult, hogy rendesen mellényúlt, de ha hibázott is, mint amikor Al Pacinót szerepeltette Redford szerepkörében (Bobby Deerfield), a tévedései is érdekesek, mi több, nézhetőek voltak. Igencsak jellemző módon, ha kollégái bókolni akartak neki, sosem a legnagyobbakhoz, hanem a legnagyobbak utáni sor valamely jó nevű prominenséhez, például William Wylerhez hasonlították. Arról, hogy a hasonlatok terén az eggyel jobban jegyzett Billy Wilder szóba se kerüljön, részben maga Pollack gondoskodott a Sabrina teljesen fölösleges remake-jével, a "lekertészmihályozástól" pedig a Casablanca igényeivel készült Havanna kudarca ütötte el, bár alighanem nem is igen tartott igényt az efféle címkékre.
A legrosszabb mégis az volt, amikor egy-egy jó film közben egyszer csak elment az áram. Márpedig ez elég gyakran előfordult. Napi rendszerességgel. A gyertyák és petróleumlámpák mindig kézügyben voltak. Dühös indulatszavak kísérték az elsötétítést és izgatott csatakiáltásokkal adtuk tudtul az amúgy is láthatót: megjött az áram! Ez volt a korabeli tévézés: két vagy több áramszünet között zajlott. Aztán ott volt még, amikor a gyenge tévékészülékek bemondták az unalmast. Sokszor hetekig várni kellett a szerelő kiszállására, a tévé javítására. Ilyenek sem voltunk - Sydney Pollack (1934-2008) | Magyar Narancs. Hát persze, hogy nagy becsben voltak azokban az ínséges időkben a könyvek... Ilyen, nem túl izmos versenytársak mellett működött hát a falusi mozi, egy olyan lepukkant épületben, mint amilyenek az államosított épületek voltak. Senki sem tartotta igazán a sajátjának. Ez volt az egyetlen hely, ahol felbomlott a katonás iskolai rend. Hol volt akkor még az udvarias előreengedlek-jelenség? Az egyik vetítés után szinte eltiport egy diáklányt, a minél hamarabb távozni akaró tömeg.
2016 jún. - 19:36:52 Férfi egyesben is ugyanez volt, hogy már a negyeddöntõben is nagy mérkõzéseket vívtak. Most meg ha egy nagy sztár kiesik, már sokkal laposabbak a tornák. :S 2016 jún. - 18:58:01 Mikor egyszerre volt a két Williams a csúcson és mellettük a két belga(Henin, Clijsters), az oroszok(Sarapova, Kuznyecova, Gyementyeva, Miszkina, Szafina)a franciák, (Pierce, Mauresmo) és a 2001-ea gyõztes Capriati, nem megfeledkezve Hingisrõl. 10 éve már a negyeddöntõben nagy meccsek voltak. Gondold meg, 2007-ben Serena háromszor is a negyeddöntõben esett ki, Roland Garros, Wimbledon, Us Open és mindig Henin verte ki... Ma meg, közel 35 évesen nincsen ellenfele. 2016 jún. Roland Garros 2011 hatodik nap férfi egyes | Tenisz eredmények# | Tenisz. - 18:35:47 Régebben valahogy erõsebb volt a nõ teniszezõk mezõnye. De az is igaz, hogy a tenisz is sokat változott a kétezres évek elejéhez képest is. 2016 jún. - 18:30:11 2016 jún. - 15:50:06 Sok jó játékos hiányzik innen, sajnos abbahagyták, mint mondjuk, aki sorozaban nyert itt, akár Serenát kiverve. nyugiss 2016 jún. - 14:55:03 ez nem djoko boritása ott van még murray és wawrinka, akiknem nagyon fekszik a salak sharapova hiányzik innen nagyon... bár ez a bohockodás ami megy napok óta az idõjárás miatt.. radwanska és halep ki volt akadva, hogy milyen idõben kell teniszezniük:D hjahh kérem, veszteni büszkén kell és nem az idõjárásra kenni:D 2016 jún.
A weboldal sütiket használ Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól a legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében, de nem tárolnak személyes információkat, adatokat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Kérjük, hogy kattintson az Elfogadom gombra, amennyiben böngészni szeretné weboldalunkat, vagy a Beállítások gombra, ha korlátozni szeretné valamely statisztikai modul adatszolgáltatását.
Ezért is volt váratlan a melbourne-i sikere, illetve sorozatban megnyert 20 mérkőzése, mielőtt az Indian Wells-i döntőben fáradásos bordatörése miatt kikapott. A bő egy hónapos kényszerszünet után Rómában ismét a lábát fájlalta, és a párizsi diadalán múlt, hogy 18 év után először trófea nélkül zárja-e az idényt kedvenc borításán. A túloldalon a 23 éves Ruud szintén ebben a környezetben mozog igazán otthonosan: főként salakos sikerei révén jutott fel a világranglista 8. helyére, 2020 eleje óta 66 mérkőzést és hét tornát nyert a vörös borításon. Az oslói teniszező eddigi legjobbja a tavalyi Australian Openen elért nyolcaddöntő volt a GS-tornákon. Érdekes módon a spanyol és a norvég még sosem vívott egymással tétmérkőzést, ugyanakkor sokszor edzettek együtt Nadal mallorcai akadémiáján. Ezeken a tréningeken Ruud elmondása szerint példaképe mindig megverte őt, bár mint tréfásan hozzá szokta tenni, vendégként úgy illett, hogy hagyja nyerni a házigazdát. Legutóbb a 2008-as Australian Openen fordult elő Novak Đokovič és Jo-Wilfried Tsonga között, hogy két játékos egy GS-fináléban találkozott először egymással.