Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Majdnem harminchárom évvel ezelőtt, 1988 elején írtam az akkoriban frissen bemutatott előadásról, A padlásról. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter mese-musicaljéről nem volt nagy rizikó megjósolni, hogy sokáig műsoron marad, de azt, hogy milyen helyet fog "kimozogni" magának a kulturális kánonban, nem lehetett előre látni. Wunderlich József és Igó Éva Ugyanis nem csak arról van szó, hogy egy sikeres gyerekdarab számos nemzedéket "fölnevel", bár ez is komoly teljesítmény. Ilyen előadást többet is tudunk; időről időre fölkerülnek a színházak repertoárjára, vagy le sem kerülnek onnan, mint a Bors néni, A dzsungel könyve, a Misi mókus vándorúton, a Rumini, a Kukacmatyi. De A padlás – más. Miközben olyan – mesébe illő – örök tanulságokat üzen a nézőnek, mint hogy a szellemeket csak a jók látják, vagy hogy a jó győz a rossz felett, vagy hogy megjavulni sosem késő, mindezek fölé vagy elé ezt teszi: "kell egy hely".
Miben lehet más ez az előadás, mint az ezt megelőzők? Ez egy olyan történet, amit rengetegszer, rengeteg formában elmondtak már. Lehet azt az utat választani, hogy eleve elemeled a mesét és áttételesen foglalkozol a történettel. Egy másik lehetőség úgy nyúlni ehhez a darabhoz, mint aki először találkozik vele és olyan nézőknek megmutatni valamit a szépségéből, akik szintén először találkoznak a történettel. Inkább az utóbbi utat választva szeretném A padlás realistását megmutatni, ennek a mesének az elsődleges szintjén mozogni és ezen belül bizonyos pillanatokat elmélyíteni, illetve innen olyan szférákba emelkedni, ahonnan nézve valódi, nagy titkokról beszél a színpadon a történet. Milyen feladatot kapnak mindebben a színészek? Azt gondolom, három féle színészi út létezik ebben a darabban. A szellemeket játszó színészek, mint mesefigurák nagyon erős karaktereket kell, hogy megjelenítsenek, egyfajta igazsággal, ugyanakkor úgy kell elfogadtatni a nézőkkel, hogy ők valós figurák, hogy tényleg léteznek, hogy abba a mesehősöket jellemző szélsőségek, elrajzolt karakterek is beleférjenek.
(Azóta többször is, több helyen is. ) Ha valaki azt mondta volna nekem a nyolcvanas évek végén, hogy eljön majd az idő, amikor szinte bárhol, bármelyik színház előadását megnézhetem, a nyakába ugrok. Mert A padlás születésekor egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy lesznek majd olyan eszközök és technikák - Néró tanárurat kinevettük, amikor nagyjából a Presser-Dusán mű premierje idején, a Csalogány utcában összerakott első magyar számítógépes hálózatról mesélt átszellemülten -, amelyek révén több kilométer kábel, hatalmas közvetítő kocsik, hetekre előre rögzített, tévés műsorrendből kipréselt két és fél óra nélkül, mindenféle monopóliumok és azok vezető cenzorainak véleményét mellőzve lehet majd színházat nézni valós időben. (Mert kell a színház egyszeri és megismételhetetlen varázslatához az, amikor Wunderlich József, immár a negyedik/ötödik Rádiként véletlenül elejti a tükröt. ) És a csoda három évtizeddel később, azaz ma, más okból fokozódott. Mert ugyan mit lehet arra mondani, amikor az egyébként is óriási - 1100 férőhelyes - Vígszínház neten közvetített 999.
(Herceg): Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton, mért feledkeztél meg rólunk? Gyere el értünk és vigyél el minket te csodálatos Révész, úgy várok rád! (Együtt): Ég és föld között itt áll a padlás, hol Kelet és Nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér, várjuk, hogy földre szállj. értsd meg amikor jelt adunk, lásd a kikötőt, itt vagyunk, várjuk, hogy ránk találj. Nekünk a Föld már szomorú és idegen, nekünk az élet befejezett szerelem. (Törpe): Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk. Valahol, máshol, messze van a mi helyünk, mert nincs a földön, akit szeretünk… mert elment rég, aki jó volt még hozzánk. (Kölyök): Az égbolt nyitva áll... De nem lehet, hogy hiába várunk. Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj! hozzánk vezet a holdsugár, a titkos kikötő nyitva áll, Mert kell egy hely, hol minden szellem látható. Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható. Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok. (Herceg, Kölyök): Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog. Hallgass bele Update Required To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin.
(Herceg): Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton, mért feledkeztél meg rólunk? Gyere el értünk és vigyél el minket te csodálatos Révész, úgy várok rád! (Együtt): Ég és föld között itt áll a padlás, hol Kelet és Nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér, várjuk, hogy földre szállj. értsd meg amikor jelt adunk, lásd a kikötőt, itt vagyunk, várjuk, hogy ránk találj. Nekünk a Föld már szomorú és idegen, nekünk az élet befejezett szerelem. (Törpe): Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk. Valahol, máshol, messze van a mi helyünk, mert nincs a földön, akit szeretünk… mert elment rég, aki jó volt még hozzánk. (Kölyök): Az égbolt nyitva áll... De nem lehet, hogy hiába várunk. Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj! hozzánk vezet a holdsugár, a titkos kikötő nyitva áll, Mert kell egy hely, hol minden szellem látható. Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható. Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok. (Herceg, Kölyök): Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog.
"Tipikusan olyan előadás, ami kell az ember lelkének, akár nézőként, akár színészként, nem véletlenül szerepel a plakáton, hogy 0-99 éves korig. A fordulatos történet, a zenék és felejthetetlen karakterek minden korosztálynak igazi szórakozást nyújtanak. Színészként igazi jutalomjáték. És ne feledjük, ez egy magyar musical, ízig-vérig a miénk. A díszletet Claire De Liso, a jelmezt Nagy Eszter tervezte.
A kisebbségi sorban élő magyarság azonban, ha sovén cseh és szlovák nemzetiségi politika keretei között is, már megismert egy demokratikus életformát, amely fájdalmasan hiányzott a horthysta politikai gyakorlatból – mutat rá a szerző. A trianoni döntés Márait kassai származása okán személyesen érintette, sőt több helyen szóvá teszi azt is, hogy ő a magyar polgárság igazi képviselőinek éppen az elszakított felvidéki és erdélyi területeken élő polgári réteget tartja. Hallgatni akartam (e-könyv) - OLVAS.hu | Az online könyváruház. "Az arisztokraták ebben az időben már elvesztették a műveltségpártoló osztály történelmi szerepkörét, de a polgárság, különösen a felvidéki és az erdélyi polgárság s a vidéki zsidóság őszinte hittel és áldozatkészséggel fordult minden magyar szellemi teljesítmény felé. […] éppen az a műveltséghordozó társadalmi osztály vált ki a nemzeti élet együtteséből – egy osztály, amelynek tradíciója és öntudata volt szerepéről, tudott arról, hogy ő hivatott hívni, éltetni, pártolni a magyar kultúrát. " A polgárság sorsának, múlt-, jelen- és lehetséges jövőbeli szerepének kérdése végigvonul e könyvön, pontosabban részkönyvön is.
Hegedűs D. Géza, amikor kimondta ezt a mondatot, megdermedtem, bizonyos fokig még féltem is. Olyan határozottság és keménység áradt Hegedűs D. Géza hangjából, hogy abban a pillanatban nem színész volt, hanem a művészet felkent papja. Elmondta, hogy ő ezt az egész szörnyűséget a politika bosszújának tartja és még mindig megbukott a történelemben az, aki bele mert avatkozni a művészetbe. Mert a művészet maga a szabadság. Ez történik most nálunk: a hatalom beleavatkozik a művészetbe, a lázadó művészhallgatók meg is kapták a büntetésüket. Márai Sándor: Hallgatni akartam | Kortárs Online. A politika a sarokba állította őket, szétszélesztette a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Megrendítő. A politika megszüntetett egy szellemi műhelyt. Valaki(ke)t zavart, hogy itt a színházi és filmes pályára készülő diákok a szabad gondolkodást tanulják, az alkotás szabad szellemű folyamatát, hogy az Ódry Színpad hatvanhárom éve ikonikus hely, ahol bemutatkozhattak fiatal művészpalánták, együtt játszhattak tanáraikkal különleges darabokat és megtanulták vagy még mindig tanulnák, hogy a színház, a színművészet ugyanott van, ahol ők vannak és nem ott, ahová tenni akarják őket.
Hangsúlyozza, hogy e réteg megtámadtatása "elkezdődött a magyar sajtó jobboldali nyomtatványaiban azon a végzetes napon, amikor Hitler bevonult Bécsbe, és beteljesedett ez a nyulam-bulam játék, amikor a kommunista államhatalom már nyíltan, szemforgatás és kendőzés nélkül pusztította el a polgári társadalmat". Márai hallgatni akartam. Ezek a diktatúrák nem pusztán egy osztályt akartak eltüntetni, hanem egyfajta szellemiséget, "a polgári szemlélet, a polgári életérzés szellemét". Márai, akit ebben a szellemben neveltek Kassán, az egykori polgárvárosban, személyes feladatának, szükségletének érzi, hogy megvizsgálja: miért irányul ez a szenvedélyes jobbról és balról jövő támadás éppen az ő osztályára, valóban bevégezte-e történelmi feladatát a polgárság, el kell-e tűnnie a történelem süllyesztőjében, avagy a jövőben akad-e még valamilyen feladat a polgári szellemiség számára. A többszöri nekifutásra megfogalmazott válaszok végkicsengése pozitív: az író úgy gondolja, a polgárságnak jut majd az a szerep, hogy a "nyugati típusú szocializmusba" (melyet szerinte a skandináv államok és Anglia képviselnek) átvezesse a népeket.
#thumb-images# Az egérgörgő segítségével nagyíthatod vagy kicsinyítheted a képet. Tartsd nyomva a bal egérgombot, és az egérmutató mozgatásával föl, le, jobbra vagy balra navigálhatsz.